mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Haverilag 2. - Lara és Dan búcsúja

9/30/2012

0 Comments

 
Majdhogynem egy időben érkeztünk Ein Gevbe Larával és Dannel. Az elmúlt bő egy évben lényegében ugyanazokon a fázisokon mentünk át, ugyanazokkal a nehézségekkel és kihívásokkal kellett szembenéznünk. Ez mindenképpen összeköt minket, még ha sok dologban más utat is jártunk. Most viszont végképp elvállnak útjaink - Lara és Dan, és persze két tündéri lányuk néhány nap múlva visszatér Ausztráliába. Felszámolják azt, amit itt keservesen felépítettek és újrakezdik ott, ahol abbahagyták a békés és gazdag Ausztráliában. Ne gondolja senki, hogy ez kudarc! Az adott körülmények között nagyjából kihozták a legtöbbet az "Izrael-projektből" és most új kihívások előtt állnak. Jó emlékekkel távoznak és biztos vagyok benne, hogy szép időszak előtt állnak - már csak azért is, mert Ein Gevből egy életre szóló emléket is magukkal visznek: itt fogant harmadik gyerekük, aki már Ausztráliában fog megszületni.
Haverilag sorozatunkban Dan angol nyelvű vendégposztját olvashatjátok arról, hogy mért jöttek Ausztráliából Izraelbe, milyen volt egy kibucban élni és miért döntöttek a távozás mellett. 
Picture

Why we came to Israel?

For as long as I can remember, I have dreamed of living a different life. Don’t get me wrong, I had an amazing life back in Australia. Beautiful wife and 2 daughters, all the extended family, amazing friends, a great job, the list goes on. Plus the luxury of living in an amazing city, in one of the world’s best countries. And still, I yearned for something different. Something slower, more free, with more space, less stresses and more time with my kids.
For as long as 5 years my wife and I had talked about moving to Byron Bay, a small beach town in Northern New South Wales. It was whilst we were there one holiday that we decided it wasn’t for us. Something didn’t feel right, but at the same time we were really disappointed. We were realizing our dream plans weren’t our dreams anymore. And there, on the trip, discussing what our next dream plan would be it came to us out of the blue. What about moving to a Kibbutz. I don’t know why, or from where the idea came. Neither of us were particularly Zionistic, nor religious. And neither of us had spent any time on a Kibbutz before. But no sooner had we muttered the words, than we were sure this was the right thing. 14 months later, having packed up our house, quit our jobs, taken our kids out of day care, said goodbye to our family and friends, and found new homes for our 2 amazing dogs, we landed at Ben Gurion.

Arriving at Kibbutz

Picking Ein Gev was pretty straight forward for us. All we knew was we wanted to be close to water. There was exactly 1 Kibbutz available to us on the Bayit Rishon Be’Moledet program that was within walking distance of water. The choice was made for us.
Arriving was a shock to our system. A big shock. We had come from a big suburban Australian home, with all the mod cons, in a nice clean suburb. We arrived in 48m2 of a run down apartment, which looked like it was built 50 years ago and forgotten about. Very few cons, let alone mod cons, worn out couch and beds, mouldy bathroom. My wife cried when she saw where we would be living. She couldn’t help but think we had picked up our kids from a beautiful Australian life, and brought them to an Israeli dump in the middle of nowhere.
I think it took less than 48 hours for the shock of our new housing to wear off, and the beauty of Ein Gev to capture us.

A little piece of paradise

It’s hard to describe quite how beautiful Ein Gev is, and quite often people who have been living here their whole lives don’t quite realize it. Living literally on the Kinneret, with huge areas of grass and palm trees (and Eucalyptus trees to make us feel at home) surrounding us, and the Golan right in our backyard with spectacularly changing colours as the sun rises and sets. Almost 18 months later, and I don’t think a single day has gone passed that I don’t look around and think “I can’t believe I live here, its one of the most beautiful places”.

This is what we dreamed

It was always hard for us to verbalise exactly what it was we were looking for in our dreams to get away. But over the last ~18 months we’ve realized this is pretty much it. Life here has been pretty amazing for us. To describe it all is impossible. Freedom excitement & independence for the kids, beautiful community feeling, outdoor lifestyle, making new friends, much more time with the kids, stress-free (almost) living, the list goes on… It was everything we were looking for and more.

It’s not all smooth sailing

Of course to say everything was smooth sailing would be wrong. Life anywhere has its ups and downs, and being without family and friends’ support, in a new country 24 hours flying time from home, in the middle of nowhere is always going to provide some challenges. Watching the kids spend the first few months very unsettled and struggling to make new friends because of a language barrier was very tough. It really made us question if we were doing the right thing (this settled quickly and now we don’t know how we will ever pry them away). Good work is very hard to find this far North. Anything administrative makes you want to pull out your hair. The summer is hot. Very hot. July/August are almost unbearably hot. We had gone from a city of amazing food and nightlife to the chadar ohel and the kibbutz pub – enough said. And of course, there is the elephant in the room, the issue of security. Still, everything considered, the positives far far far outweigh any of the downsides.

The dream is over

We have made the very difficult decision to go home. I was offered a job in Australia that I just couldn’t refuse. And, not being in the position to commit to a long term life here, giving up the job was too big a risk. But, since making the decision, not a day goes past that we haven’t questioned whether we are doing the right thing. Everything about being here we, and the kids, love. This was our dream for years, and finally having realized it, leaving after only 18 months feels too soon. The decision of living a life with a fantastic quality of life but concerns of future prospects for jobs, our kids education, etc. vs going back to ‘our old regular life’ but one in which we are secure and can offer our kids so much is not an easy one. And one we continue to debate even today, 12 days before our flight home. But we leave with a real taste of our dream now, not just thoughts. And who knows what will happen next...

Kapcsolódó cikkek:

  • Toporgás és nagy lépés
  • Újév, új élet
  • Haverilag 1. - Vendégségben északon
0 Comments

Gmár chatimá tová!

9/25/2012

0 Comments

 
Picture
0 Comments

Újév, új élet

9/24/2012

0 Comments

 
A zsidó újév alkalmából közös vacsorára voltunk hivatalosak múlt héten, amit szokás szerint kibucos műsor követett. A kaja és a program is picit sótlan volt, de jó társaságban gyorsan telt az idő. A fotógaléria magáért beszél, pörgessétek át és képet kaptok az estéről, ami lényegét tekintve szinte kottára ugyanolyan volt, mint tavaly.
Picture
Mindössze két - az ünneptől lényegében tök független - dolgot említenék meg, amelyekről reményeim szerint hamarosan bővebb poszt is jön. Az egyik, hogy felállítottam a lámpaszettem portréfotózásra, mert meguntam, hogy ilyenkor minden lépésnél megállítanak, hogy lekapjam az asztaltársaságot. Ebből pár képet a galériába is beválogattam.

Picture
A másik érdekes dolog az est házigazdáinak a személye volt. George és Lara, két ausztrál vitte a szót - aranyosak, helyesek voltak, ahogy törték a hébert és szórakoztatták a nagyérdeműt. Larának külön jól állt, hogy mikrofonnal a kezében gömbölyű pocakkal vitte a szót, de műsorszámukat keserédessé tette, hogy ez amolyan hattyúdal volt a részükről.

A helyszínen nem volt nyilvánvaló, hisz az érintettek szemérmesen kezelték a hírt, de mi tudtuk: eldőlt George és Yael "menni-maradni" dilemmája, mint ahogy a velünk nagyjából egyszerre érkező Lara és Dan családja is hamarosan visszatér Melbournebe - egymástól függetlenül, nagyjából egyszerre új életet kezdenek a régi környezetükben. Nagy veszteség ez számunkra, de érthető döntés a részükről.

Kapcsolódó cikkek:

  • Ünnepsoroló 5. - BÚÉK
  • Toporgás és nagy lépés
  • Lehet egy kérdéssel több?
0 Comments

Vágjunk jó képet!

9/21/2012

1 Comment

 
A franc akar pofozkodni, de ha valaki helybe jön a sallerért, akkor nincs mit tenni. Egy hónapja a magyar-izraeli focimeccs közvetítése kapcsán pehelysúlyú családi blogunk váratlanul összeakaszkodott a nehézsúlyú MTVA-val. Dávid és Góliát gigászi küzdelmében az utóbbi került padlóra.
Szeretném előre bocsátani, hogy nem érzek kárörömöt, nem dob fel, hogy igazam van. Mélységesen elszomorít, hogy egy magyar nemzeti intézmény ország-világ előtt leégette Magyarországot. Mert valójában erről van szó. A későbbi ködösítés és fenyegetőzés, a valós vizsgálat elmismásolása csak szimptómája a mai magyar közállapotoknak, ami sajnos itt, az izraeli magányunkban is utolért. Ez is nagyon szomorú, de hogy mi van emögött csak mi, magyarok értjük igazán, nem úgy azt, amit az MTVA jóvoltából az izraeli tévénézők láthattak - az sajnos nyilvánvaló volt: vizuális antiszemitizmus - az Alap közreműködésével.
2012. augusztus 15-én a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), (illtve csatolt részei) a nemzetközi sztenderdekkel ellentétben, ugyanarról a meccsről néhány percen át más-más műsort közvetített élőben kifelé, mint befelé. Míg a magyar nézők a himnuszok alatt rendesen a csapatokat láthatták, addig az izraeli tévé felé a radikális magyar drukkerek botrányos viselkedését közvetítette az Alap. Ez világosan kiderül az izraeli sporttévé blogunk rendelkezésére bocsátott adásfelvételből.
Picture

Az izraeli közvetítés első hat(!) percében végig ugyanannak a kamerának a képét adták - nincs vágás, nem váltottak kamereképet, végig egy snitt ment. Az első két percben a kamera céltalanul kaszál a kongó Puskás Ferenc Stadionban, mintha témát keresne az operatőr, nem tudván, hogy adásban van. Mindeközben az izraeli kommentátorok köszöntik a nézőket és elkezdik a közvetítést - az érződik, hogy ők a helyszíni kommentátor állásban nem ezt a képet követik. Nézzük időbontásban mi volt látható az izraeli közvetítésben:
  • 0:21-nél bekúszik az első héber nyelvű felirat (magyar-izraeli meccs), amit később több is követ - vagyis egyértelmű, hogy az izraeli tévések ezt a képet tekintik adásképesnek (ezt láttuk mi is a tévék előtt). A kamera céltalanul kaszál a stadionban, majd megállapodik a B-középnél.
  • 2:10 Előhúznak egy iráni zászlót a B-középben, a kamera ráigazít 10 másodpercen keresztül mutatják.
  • 3:10 A  hangosbemondó bejelenti, hogy az izraeli himnusz következik, ami a szurkolókból félreérthetetlen nemzetközi jelzéseket vált ki.
  • 3:13-nál az adásban felcsendül az izraeli himnusz.
  • 3:20-tól behallatszik a füttyszó.
  • 3:38-nál megfordul az első magyar szurkoló, a kamera időzik rajta, majd lassú lefelé svenkben láthatjuk, hogy a fél szektor a hátát mutatja miközben szól az izraeli himnusz.
  • 4:10 lassú lefelé svenk eléri az ülve maradó szurkolókat.
  • 4:14-nél egy palesztin kendőt kifeszítő alak tűnik fel a nézők között, majd mellette egy nő is előkap egy palesztin fejkendőt. (Kicsit olyan, mintha a kivetítőn látta volna meg magát és most kapott volna észbe, hogy akcióba léphet.)
  • 4:35-nél elkezdődik a magyar himnusz. A szektor azon része, amely hátat fordított visszafordult, az addig ülve maradók felálltak, ahogy azt ilyenkor szokás.
  • 4:40-nél egy "Csapat:" molinó jelenik meg a kép bal felén. (Érezhető a kameramozgásból, hogy a magyar himnusz alatt kevésbé kaszál, nyugodtabb, adásminőségű képet ad a kameraman.)
  • 5:30-nál leigazít a kamera a "Magyar Olimpiai Csapat: Büszkék vagyunk rátok!"  molinókra, ami a magyar adásban is ebből a szögből látszott, vélhetően ugyanazt a kamerát adták be.
  • 5:44-nél bekúszik a képbe az izraeli csapat felállását mutató héber nyelvű grafika, háttérben továbbra is a magyar B-középpel. Vagyis az izraeli tévések - jobb híján - még mindig ezt adják adásba, mert ez a jel érkezik Budapestről.
Picture
Mire lehetünk büszkék?

A fenti videórészleten ugyan már nem látszik, de a birtokunkban lévő teljes felvételből kiderül, hogy a Média Alap nagyjából a hatodik percnél egyesíti a nemzetközi és magyar közvetítést. (Ezt a pillanatot kockáztuk ki.) Innentől már több kamera képét láthatjuk, a szokásos módon összevágva, minden szempontból korrekten. Az izraeli tévében adásba került képek egy részét a magyar közvetítésbe is bevágták (pl: molinós rész), tehát a kamera a magyar stáb része volt.
Az MTVA nekünk küldött levelében - a vagdalkozáson túl - elismerte, hogy a meccs közvetítését teljes egészében ők szervezték, az adáslebonyolítás az ő felelősségük volt. Tehát csak az általuk előállított jel mehetett adásba. Az MTVA szerint ők ugyanazt a képet adták kifelé, mint befelé, szerintük nem az ő készülékükben volt a hiba. Állításuk szerint a problémát az okozhatta, hogy a közvetítő lánc technikai okokból megszakadhatott és az izraeli tévések ezt pótolták a meccs előtt rögzített felvételekkel. Ez tetszetősen hangzik, de több okból sem igaz állítás. Nézzük miért:
  • A kép és a hang szinkronban van, ez a szurkolók viselkedéséből egyértelműen leszűrhető. Akkor fújolnak, amikor az izraeli himnuszt bekonferálják, addig fordítanak hátat, amíg az szól, és akkor állnak fel, amikor a magyar himnusz megszólal. Ezt nem lehetett előre felvenni.
  • Majdnem 6 percen át folyamatos, vágatlan kameramozgás látható az élő adás felvételén. Ezt lehetetlen manipulálni úgy élőben, mint utólag.
  • Az izraeli adás felvételén nem utal semmi a műszaki hibára, folyamatos a hang és a kép kapcsolat.
  • Az izraeli kommentátorok nem jelezték a nézők felé a műszaki problémát, holott ez élő közvetítésnél szokás.
Picture
De mondjuk azt, hogy az MTVA-nak van igaza és az izraeli tévések galád módon a csapatuk helyett a saját gyalázásukat szerették volna premier plánban látni, mert az adott időszakban egyszerűen nem volt más értelmesebb, relevánsabb a Puskás Ferenc Stadionban. Nem valami életszerű mindez, de tegyük fel. Ez esetben mégiscsak kínzó a kérdés: az izraeli tévé hogy juthatott hozzá az MTVA által a magyar adásába is bevágott kamera képéhez?
Picture
Ezt a kamerát valaki letette oda, valaki kezelte, utasította és adásba adta. Ők mindannyian magyar szakemberek voltak, az MTVA megbízásából tették a dolgukat, az izraeliek biztos nem utasíthatták őket, nem diszponáltak felettük. Mégis, hogy lehet az, hogy ők mind nem látták azt, amit fél Izrael? Nekik nem szúrt szemet, hogy hat percen át(!) olyan képet sugároznak világgá, ami Magyarországra nézve minimum kellemetlen? Ha tényleg nem történt magyar részről hiba, akkor miért néztek félre és lőtték műholdra a látottakat, hogy aztán a sunyi izraeli kollégák ezt adhassák adásba? Ha tényleg úgy lenne, ahogy az MTVA állítja, és az izraeli tévések nyomták a saját képüket a szarba (amivel nem mellékesen vizuálisan odabasztak Magyarországnak), akkor ebben miért volt készséges partner a magyar közvetítő stáb és végső soron egy magyar nemzeti intézmény, az MTVA?
Picture
Nem kell hozzá nagy ész, hogy kijelentsük: emberi mulasztások egész láncolata és talán-talán-talán-esetleg műszaki hiba együttesen vezethetett oda, hogy Magyarországot leégették. A dolog azért olyan kínos, mert ezt csak magunknak köszönhetjük és azért olyan tipikus, mert rögtön másban keressük a hibát - a "füllentő" bloggerben, a technika ördögében, az izraeli tévés kollégákban - pedig elég volna csak magunkba nézni. Az MTVA-nak ez a meccs elment, szégyent hoztak hazánkra. Nem a mi családi blogunk nyomta le őket, hanem saját magukat verték meg, viszont azt nagyon látványosan csinálták és még rá is tettek egy lapáttal, amikor fenyegetőleg léptek fel blogunkkal szemben.
Hamarosan beköszönt az egyik legfontosabb zsidó ünnep, a Jom kippur, az engesztelés napja. Ilyenkor magunkba nézünk, megvalljuk bűneinket és elnézést kérünk mindazoktól, akiket év közben esetleg megsértettünk, illetve gyakoroljuk a megbocsátás erényét. Szép zsidó szokás mindez. Részünkről nincs harag, de remélem az MTVA is érti az ünnep üzenetét…

Kapcsolódó cikkek:

  • Vizuális öngól
  • Csak vízió lett volna az öngól?
  • És mégis mozog a Föld!
  • Itőn túli büntető

1 Comment

Sófárt a sófárboltból!

9/18/2012

4 Comments

 
Azt, hogy miként kerül a lyuk a csőtésztába nem most fogod megtudni. De, hogy hogy kerül luk a kos szarvába és miként válik kóser hangszerré arra fény derül. Kulisszatitkok egy sófár manufaktúrából. 
A zsidó újév központi liturgiai eleme a sófár megszólaltatása. A kosszarvból készülő, meglehetősen egyszerű fúvós hangszer évezredes múltra tekint vissza. A legenda szerint az első példányát az Izsák helyett feláldozott jószág szarvából faragták ki, és mint ilyen azóta is az Istennel kötött szövetségre emlékeztet minket. A sófár hangja egyúttal távol tartja a gonoszt, megnyitja Isten felé az imák útját, mint ahogy a híveket is bűnbánatra, számvetésre készteti (nem függetlenül a hamarosan beköszöntő Jom kipurtól, az engesztelés napjától, ahol ugyancsak szerepe van). A messzehordó rézfúvós kürtökhöz hasonlóan a szaru sófár is emelkedett pillanatokban szólal meg. Az idők folyamán a sófár a zsidóság egyik jelképévé vált, pedig piszok nehéz megszólaltatni és nem is annyira csilingelő a hangja - figyelemfelhívásra viszont kétségtelenül alkalmas és egy autóriasztónál egyértelműen mutatósabb és autentikusabb.

(Valamiért a beágyazott videó nem jelenik meg elsőre, kattintsatok a kép közepén a nyilra és újra, ekkor feljön egy új ablakban.)
Ez mind szép és jó, de hogy a fenében lesz a kosszarvból sófár? Erre kerestem a választ a tőlünk pár kilométerre lévő Givat Yoaav mosavban, ahol egy kis családi manufaktúrában zsidó kegytárgyakat, de legfőképpen sófárt készítenek.
Picture
A góré, Shimon Kinan igazi ügyeskezű mesterember, tudjátok az a típus, akinek nagy lapát keze munkától kérges és mindig a szemüvege felett néz el, ha valami zaftos poént süt el. Kedvesen körbekísért az üzemében és a mintaboltjában, ahol büszkén mutatta milyen csodák kerülnek ki a keze alól, immár 13 éve. Nekem nem tűnt valami bonyolult dolognak a sófár készítés, de nyilván a szaki nem kötött minden szakmai titkot az orromra. Ez abból is kitűnt, hogy bizonyos munkafázisokat nem engedett fotózni. De nézzük miből is áll a Sófár!

Kezdjük a lyuknál, mert engem az izgat a legjobban. A kos szarva belül eleve üreges, kivéve a hegyét, mert ott tömör. Fúrni-farigcsálni tehát nem nagyon kell, elég csak a végét lecsípni és máris szelel. (A tömör szarvcsúcs sem megy pocsékba, ebből mezüzét faragnak, kulcstartót készítenek vagy más efféle csecsebecse lesz belőle.) Ahhoz, hogy a sófár szóljon is valahogy a járatot célszerű kitisztítani, ezt viszont csak úgy lehet, ha a csavaros kosszarvat kiegyenesítik. Hogy a kényes művelet során a szaru ne pattanjon el, folyamatosan tűzben melegítik és így rakják satuba, majd a visszacsavarás is hasonló pörkölős technikával zajlik. Ezt követően igény szerint fényesre polírozzák vagy natúran hagyják és csak az éleket sorjázzák. A hangszer már így is eladható, de a vastagabb pénztárcájú hitsorsosok felextrázott változatokkal is villoghatnak az ünnepek idején. A sófár készülhet szimpla házi kosszarvából, de bármilyen vadon élő kecskeféle trófeájából is. De nem csak ez srófolja az árat, hanem az is, hogy milyen nagy és mennyire csavaros az állat fejdísze. A szaru alapot faragásokkal vagy különböző kidolgozottságú ötvösmunkákkal szokták feltupírozni, ezeknél már nagyon vastagon fog a ceruza.
Picture
Természetesen Kínában tized ennyiért vagonszám készítik a hasonló kivitelű hangszereket a szuvenír árusok számára. Ezek a bóvlik azonban az igazán igényes vallásos vásárlóközönségnek nem elég kóserek. Shimon Kinan üzemével együtt alig négy-öt olyan manufaktúra van Izraelben, amely különböző irányzatú rabbik által elfogadott minőséget produkál.
Úgyhogy, aki kényes erre, az ne spóroljon! Sófárt a sófár boltból vegyen, nehogy meglepetés érje tülkölés közben, mert akkor fújhatja az egészet.

Kapcsolódó cikkek:

  • BÚÉK gránátalmás túrókrémmel!
  • Gránátalma saláta 5772-re
  • Ünnepsoroló 5. - BÚÉK
4 Comments

BÚÉK gránátalmás túrókrémmel!

9/14/2012

2 Comments

 
Hamarosan beköszönt a zsidó újév és ilyenkor özönlenek a jókívánságok. Beállhatnánk a sorba, de mennyivel jobb a tavaly megkezdett hagyományt folytatni, amikor egy rosh hasanai recepttel kedveskedtünk olvasóinknak. Az ünnep jegyében jöjjön hát egy újabb gránátalmás finomság!
Picture
Ha rosh hasana, akkor garantált a gránátalma az ünnepi asztalon, mely sok apró magjával a 613 parancsolat betartására int minket az örömködés közepette is. Az ünnep másik emblematikus étke a méz, hogy édes legyen az új év (ki gondolta volna?!). És ha már méz, akkor bátortalanul hozakodjunk elő a tejjel is, hogy gazdag legyen az évünk. Ez utóbbi ugyan ritkán kerül az ünnepi menüsorra, mivel a húsos ételek kiszorították, de én most mégis ide csempészem túró formájában. Legyünk formabontóak, és 5773-at indítsuk mézzel édesített gránátalmás túrókrémmel!
Picture
Kezdjük az egészet a legbonyolultabb művelettel, a gránátalma megpucolásával. Ez látszólag könnyű feladat, de a viszonylag kemény héj alatt megbúvó vörös magvacskák nem adják könnyen magukat - jobb esetben elgurulnak, rosszabb esetben szétspriccelnek, ami életre szóló nyomokat hagyhat a ruházatunkban és a konyha mennyezetén. Ha ezen túl vagyunk - és kiszentségeltük magunkat - akkor már nem okozhat gondot a túró és a tejföl kibontása. Ezeket egy nagyobb mélytányérban jól keverjük össze - profibbak kézimixert is használhatnak, ettől krémesebb lesz, viszont többet kell mosogatunk. Az így kapott krémet küldjük meg mézzel, ízesítsük meg csipetnyi vaníliával (vagy ha ezek nincsenek, akkor egy csomag vaníliás cukorral) és adjuk hozzá a gránátalma maradék magvait - azt, ami nem a konyhapadlón végezte közvetlenül a ruhánk után. Ha mindezzel megvagyunk, akkor keverjünk még egyet rajta és már tálalhatjuk is a gránátalmás túrókrémet.

Hozzávalók:

  • 1/2 kg túró
  • 1 kisdoboz tejföl
  • 1 öklömnyi gránátalma
  • 1 ek méz
  • csipetnyi vanília
Picture
Ínyencek a tejfölös túróhöz egy tojás sárgáját is belekeverhetik, valamint citromhéjat is reszelhetnek hozzá. Édesszájúak mazsolával is próbálkozhatnak és a kész krémet némi kakaóporral is meghinthetik, de csak módjával, nehogy elnyomja a gránátalma kellemesen savanykás ízét. Fapados és diétás(abb) változatban is elkészíthetjük a túrókrémet, ekkor csak túrót, tejfölt és gránátalmát keverjünk össze.

Jó étvágyat és boldog új évet!

Kapcsolódó cikkek:

  • Gránátalma saláta 5772-re
  • Ünnepsoroló 5. - BÚÉK
  • Élet a gyümölcsösben
2 Comments

Ünnepsoroló 17. - Kiddus

9/11/2012

0 Comments

 
Múlt pénteken össznépi szombatfogadást (kiddust) tartottak a kibucban. Izraelben, a zsidók országában ennek nem szabadna hírértékűnek lenni, de Ein Gevben ez eseményszámba megy.
Sokszor leírtam már, hogy az ein geviek nem számítanak vallásosnak, mint közösség. A mindennapi életre nincs hatással a vallás (még akkor sem, ha az ünnepeket közösen üljük meg), de vannak, akik bizonyos hagyományokat a mindennapokban is követnek. Többeket is ismerek a kibucból, akik fontosnak tartják, hogy a szombat bejövetelét köszöntsék. Otthon gyertyát gyújtanak, elmondják a kalácsra és a borra az áldást, de a nap hátralévő részében folytatják tovább a szekuláris életüket. A kibucban a szombat bárminemű ünneplését magánügynek tekintik, tiszteletben tartják, de közösségi tetté nem emelkedett, mert nincs rá igény.
Vagy mégis? Múlt pénteken közös kiddusra voltunk hivatalosak, amit a kibuctagságra kandidálók szerveztek.
Ez amolyan kampányesemény volt a részükről - finom és elegáns, nem is nagyon esett szó a belépési szándékukról. Ezzel együtt nekem picit ellentmondásos volt, hogy egy vallási szokás mentén akarnak megszólítani egy szekuláris közösséget.

MI A KIDDUS?

Ha kíváncsi vagy, hogy hogy zajlik hagyományosan a szombatfogadás, milyen egy ortodox kiddus azt az itt elérhető videón Köves Slomó rabbi elmagyarázza és meg is mutatja.
Maga a program egyébként nagyon szimpatikus volt, mintha összegyúrták volna a someres, a szarvasi és a frankeles szombatfogadásokat. A dolog reformzsidósan volt kóser, de ez mindegy is, mert a lényeg a közösségi tett. A kiddus apropó az együttlétre, ami nekem bejön. Már régóta hiányzott valami hasonló, mert az elmúlt majd 15 évben szinte minden péntek estém hasonlóan telt Magyarországon. Talán nem csak nekem van hiányérzetem a kibucban, hisz sokan jöttek el a kiddusra. Azt persze nem tudom, hogy ez a hagyománytisztelet jele, vagy az új tagok iránti kíváncsiság volt, de ez mindegy is.

A sorozat előző részei itt olvashatók

0 Comments

Bréking nyúz: A Wizzair repülhet Tel Avivba!

9/10/2012

2 Comments

 
Végre eldőlt, hogy a februárban csődbe jutott Malév repülési jogait a Wizzair kapja meg. Néhány napja a Népszabadság megszellőztette a hírt, de blogbarátunk, Kispaszti hívta fel a figyelmünket, hogy a légitársaság honlapján megjelent Tel Aviv az úticélok között.
Picture
A Wizzair sajtóközleménye szerint a járatok előre láthatólag december 6-án indulnak. Hetente háromszor - kedd, csütörtök, szombat -  Airbus A320-assal repülnek. Budapestről 15:25-kor szállnak fel és Tel Avivban 20:30-kor érkeznek meg a járatok. Az akciós bevezető jegyek 9900-tól indulnak, de akinek nem jut a beetetős jegyekből az várhatóan 180 eurós jegyárakkal kalkulálhat, ami még mindig sokkal olcsóbb, mint az El Al (és nagyjából ugyanannyi, mint a Bécsbe repülő Air Niki). Az árak nem tartalmazzák a fapadosokra jellemző egyéb extra költségeket (csomagdíj, jegykiállítás stb.)! Kispaszti tájékoztatása szerint foglalni még nem lehet, hibaüzenet jelenik meg. Ha viszont valakinek sikerülne jegyet vennie a Budapest-Tel Aviv járatra, az szóljon!
A cég közleménye végén az apró betűs részben azért megjegyzi "a Budapest-Tel-Aviv útvonal Izrael polgári légiközlekedési hatóságának hivatalos jóváhagyására vár". Vagyis még semmi sem biztos, de nyilván nem véletlenül rukkoltak elő a nagy hírrel.

Kapcsolódó cikkek:

  • Ködös kilátások
  • Élet a Malév után
2 Comments

Áradat 1.

9/8/2012

7 Comments

 
Sokan nyaggattak minket, hogy írjunk az izraeli árakról. Szándékosan kerültük ezt a témát, mert a magyar és izraeli árszínvonal bárminemű összehasonlítása félrevezető és csak látszólag ad objektív képet arról milyen az élet itt. Legfeljebb az arányok és tendenciák lehetnek mérvadóak. Az első részben ezt tárgyaljuk, a következőben inkább a konkrét árak kerülnek terítékre
Nem kell a statisztikákban elmerülni ahhoz, hogy megállapítsuk: Izrael a világ egyik legdrágább országa. Ez riasztóan hangzik, és az is. A képet azért árnyalja, hogy általánosságban a fizetések is magasabbak, mint Magyarországon. Persze azért nagy a szórás - a központi területeken (Jeruzsálem-Tel Aviv-Haifa háromszögben) magasabbak az átlag bérek, a periférián viszont annak is örülnek, hogy ha akad egyáltalán munka (a minimál órabér 23 shekel, a minimálbér kicsivel több 4000 shekelnél).
Az árakban is megfigyelhető regionális szóródás. Úgy általában minden fogyasztási cikk drágább a központi területen, mint azon kívül.

Árfolyam

1 shekel = 54,8 Ft, de volt 53 és 61 is az elmúlt
16 hónap során.
De csak úgy, mint otthon a falusi (kibucos) kisboltokban is drágábban vásárolhatunk be, mintha a közeli nagyváros szupermarketjében intéznénk a bevásárlást. További ártorzító tényezők az akciók, illetve egyéb vásárlásélénkítő kedvezmények, amelyek errefelé eggyel rafkósabbak, mint otthon (lásd Jes laha moadon? c. keretes írást).
Picture
Kettő tízért, ha a mi kártyánkat használod a fizetésnél
Fontos megjegyezni, hogy Izraelben mindenért fizetni kell. Ez elvileg otthon is így van, de ha jól megnézzük, hogy milyen állami szolgáltatásokat veszünk igénybe és miért fizetünk láthatjuk, hogy bizony sok ingyen "jár" vagy jelképes összegért vesztegetik. Nézzünk néhány példát: Izraelben alapesetben fizetős a bölcsőde és az óvoda, pontosabban ebben most van némi változás, de minket a kibucban ez sajnos nem érint. A városi, önkormányzati fenntartású óvodák délután egyig ingyenesek, utána viszont csengetni kell a felügyeletért. Kell-e mondanunk, hogy a városi gyerekmegőrző és a kibucos óvoda között fényévnyi a távolság, igaz ennek megkérik az árát. Mi a két gyerek után összesen 3125 shekelt fizetünk havonta, ami a magánóvodák áraival nagyjából megegyezik.


Jes laha moadon?

Picture
Van klubkártyád? - ez az első kérdés, amit a kasszánál neked szegeznek egy átlagos szupermarketben. Ha van, akkor bizonyos akciós áruk olcsóbbak, illetve gyűjthetsz pontokat, vagy meghatározott mennyiségű vásárlás után kedvezményesen vehetsz meg ezt vagy azt. Ha mégjobban akarsz járni (vagy legalábbis azt akarod érezni, hogy többet spóroltál), akkor érdemes az adott áruház által kibocsátott bankkártyával fizetni, ilyenkor 2-3, de akár 5 százalékkal is kevesebbet vonnak le a számládról, mint ami egyébként a végösszeg. Kártyás fizetés esetén azt is készségesen felajánlják, hogy nem egyösszegben, hanem több tételben szabadítanak meg a pénzedtől. Ez hónap végén jól jöhet, ha üres a számlád, de veszélyes is, mert permanens likviditási problémákat okozhat, mivel ha sokszor kéred ezt, nem fogod átlátni, hogy most mennyivel tartozol.
A másik jelentős kiadási tétel az egészség-biztosítás. Otthon az egészségügyi ellátás jobbára ingyenes, ha fizetjük a TB-járulékot, itt több szintű a biztosítási rendszer, aminek függvénye, hogy mennyit fizetsz, ha valamilyen kezelésre szorulsz. Ezek olyan tételek, amik adott esetben súlyos terhet jelentenek a családi kasszának. Ha ezt elfelejtjük megemlíteni, akkor végképp értelmezhetetlen mondjuk a kenyér árának az összehasonlítása, mert nem mutatja meg az átlagos vásárlói kosár valós összetételét.
És ha már vásárlói kosár, akkor érdemes volna kitérni az adórendszerekre is. Ez ugyan nagyon elvinne és nem is a mi terepünk, de nem mindegy, hogy az állam mennyi pénzt hagy a polgárainál. Példaként csak annyi, hogy míg Magyarországon 27 százalékos az ÁFA, addig Izraelben az általános forgalmi adót most emelték 16-ról 17-re és már ez is kiverte a biztosítékot… Mi, mint új bevándorlók az első években nem fizetünk személyi jövedelemadót, ami fontos állami mankó, viszont fizetni kell egyből az arnónát (települési adó), ennek mértéke településenként különböző (nálunk 150 shekel havonta).
Izraelben általános, hogy az emberek bérelt lakásokban élnek, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy lakást vegyenek. Az elszabadult ingatlanárak természetesen a bérleti díjakon is lecsapódnak, amit tovább befolyásol a bérlemény lokációja. Tel Avivban, a mi egyébként nem túl nagy lakásunkért elkérnének havi 4-6000 shekelt is. Itt, a mindentől távoli kibucban jelenleg 1800 shekel a bérleti díj (kezdetben csak 1350-at fizettünk, mert a kibuc ezzel segíti az új bevándorlók letelepedését). A lakhatási költség minden család számára jelentős tétel, még azoknak is, akik megengedhetik maguknak, hogy ingatlant vegyenek, nekik a banki törlesztőrészleteket kell hónapról hónapra kicsengetni. Igaz, itt tényleg kedvezményes a hitel és a kamatok sem szabadultak el, mint otthon.
Mint az a fentiekből látszik, a lakossági terhek Izraelben sem alacsonyak. Ez komoly szociális feszültségeket eredményezett, amely elérte az itteni középosztályt is. Mi is beszámoltunk a tavaly nyári országos szociális demonstrációkról. Milliós tömeg követelte az árrendszer átalakítását, a szociális rendszerek megerősítését, valamint a lakhatási helyzet javítását. Történt néhány kormányzati kirakat lépés, de az árak azóta is sunyin emelkednek.
Erre jó példa a benzin ára - amikor megérkeztünk 6.8 shekelt fizettünk egy liter 95-ös benzinért, most 8.25 körül. Ez az áremelkedés végig hullámzik az egész gazdaságon, megjelenik minden termékben és szolgáltatásban. Miközben takarékoskodni sem nagyon éri meg, mert a bankbetétekért alig fizetnek kamatot, ha van valamicske spórolt pénzed azt vagy befekteted, vagy előbb utóbb feléled.
Picture
Torony magas benzin árak

Kapcsolódó cikkek:

Áradat 2.
Áll az utcabál
Menetlevél
Betegút
7 Comments

A 6. te magad légy!

9/7/2012

3 Comments

 
Picture
Nagy hajrával hatodikok lettünk Magyarország legnagyobb blogversenyén! Bíztunk benne, hogy a főtábla meglesz a közönségszavazáson, a 6. helyezés viszont messze több mint, amire reálisan számíthattunk a kategóriánkban. Boldogok is vagyunk! De főleg attól, hogy oly sokan álltak mellénk, szavaztak ránk és agitáltak mellettünk. Bár a Mishpaha blogot mi jegyezzük, de a goldenblogos kampány csapatmunka volt, így a siker is közös! Osztozzatok benne, örüljetek velünk!
Picture
Azért a verseny lezárulta után csendben jegyezzük meg: a közönségszavazás nem blogunk milyenségét igazolja csak azt, hogy mennyi haverunk van. Pontosabban hány olyan barátunk van, aki sok ismerőssel rendelkezik a Facebookon. A 6. hely nagyjából ezt tükrözi, meg azt, hogy jól mozgattuk a szálakat.
Legyünk őszinték, minden versenyben a győztes számít, senkit sem érdekel ki a hatodik. Önmagában érdektelen hanyadikok lettünk, érdekesebb, hogy mit hozunk ki belőle: A kampány partvizén megugrott blogunk látogatottsága és talán a jövőben többen lesznek kíváncsiak ránk. Ha így lesz, elértük a célunkat.

Kapcsolódó cikkek:

  • Goldenblog goes to Mishpaha blog
  • 15 másodperc hírnév
  • 1 éves a Mishpaha blog
3 Comments
<<Previous

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©