mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

20 éve Izrael-fertőzésben

7/29/2014

3 Comments

 
Pontosan 20 éve jártam először Izraelben. Megdöbbentő milyen rég volt… De az akkor szerzett élményeknek máig a hatása alatt állok. Lássuk miért!
A pár héttel ezelőtti VB döntőről ugrott be a jeles dátum, mivel az első izraeli utazásom épp egybeesett a ’94-es VB-vel. A meccseket Kármielben, a helyi főiskola koleszában követtük - már amennyire a programunk engedte, hogy az Amerikában zajló tornát élőben nézzük.
Picture
De a döntő szent volt, értelmetlen lett volna “ellenében” bármi más programot szervezni a gimnáziumi csereúton. Így aztán maroknyi magyar csoportunk a zsúfolásig megtelt tévészobában nézhette az olasz-brazilt. A terem egyik fele az azzuriknak szurkolt, a másik a szamba fociért szorított, mi meg a belgák voltunk, akik Phul Sándorért rajongtunk. Ha ő megfújta a sípját, mi tomboltunk, senki sem értette, hogy miért a magyar bíró nevét skandáljuk.
Persze ahhoz is köthetném az utazásunk évfordulóját, hogy épp akkor jelentették be a történelmi békékötést Izrael és Jordánia között.
Emlékszem a hír egy nagy bevásárlóközpontban ért utol, ahol az elektronikai boltban tucatnyi tévén ment az élő közvetítés Washingtonból. Fel sem fogtam, hogy Hussein király és Yitzhak Rabin kézfogása mit jelent, de az eladók sem, akik döbbenten nézték, ahogy a jordánok és az izraeliek ellenségekből hirtelen szövetségesek lettek.
Picture
Mai szemmel optimista, békepárti idők voltak azok. Mindez persze csak mellékszál, ami a történelmi hűség miatt fontos, egyébként a személyes történetem szempontjából érdektelen. Vagy mégis?
Picture
’94 nyarán közel egy hónapon át diákcsere, turista út és nyári egyetem különös keverékén ismerkedtünk az országgal - Eiláttól a Hermonig bejártuk Izraelt. Erre viszonylag sok idő állt rendelkezésünkre és ahogy emlékszem nem unatkoztunk, folyamatosan túráztattak minket vagy valami fejtágításon pislogtunk, de teljes képet még így sem kaphattunk az országról. Arra viszont elég volt a program, hogy ha nyitott az ember, mögé lásson a csili-vili tursta vakításnak. Nem minden útitársam szeme nyílt ki (nincs ezzel semmi baj, elvégre nyaralni jöttünk, nem világot látni), de én éreztem a feszültséget, láttam a negatívumokat, szembeötlőek voltak az ellentmondások, amiket a jolly joker cionista ideológiával próbáltak nekünk feloldani. És mégis, nekem ezekkel együtt már elsőre is nagyon szexi volt a zsidó állam.
Picture
A 20 évvel ezelőtti benyomásaimat vaskos beszámolóban összegeztem, amit az iskolai újságunk, a Poligráf hozott le és az interneten ma is elérhető (de innen is letölthető, 12-14. oldalon olvasható a cikk eredetije + bónusz tanári dicséret). Visszaolvasva az akkori szösszenetemet rémülten vettem észre pár dolgot. Először is megdöbbentem, hogy tollforgatóként már akkor is ugyanazokkal a stiláris eszközökkel éltem, mint manapság. Ami egyrészt jelzi, hogy 20 éve is tudtam írni, másrészt gáz, hogy 20 év alatt sem sokat cizellálódott a stílusom.
Picture
Ennél eggyel fontosabb, hogy tartalmilag is konzekvens vagyok, ha elolvassátok az akkori riportom, akkor ugyanolyan lelkesedés sugárzik a soraimból Izrael iránt, mint manapság. Személy szerint nekem még ennél is döbbenetesebb volt, hogy a 20 évvel ezelőtti cikkem olvasása közben még egy tucat sztori ugrott be, amiket nem jegyeztem fel terjedelmi okokból, vagy mert még ma sem publikusak :).
Picture
Az izraeli utunk valódi kulturális sokk volt számomra, nagyon is jó értelemben - és nem csak azért, mert az erdőszéli nomád táborból a kényelmes kármieli koleszban landoltam. Izraelben szembesültem először az európaitól elütő kultúrával, ekkor nyílt ki előttem a Bibliából ismert Szentföld. Lenyűgözött, hogy a tévében látott hírek helyszínei megelevenednek előttem. És ma már azt is tudom, hogy történelmi időkben járhattam Izraelben - békekötés, orosz alia csúcsa és az izraeli fogyasztói társadalom hajnala esett egybe az utazásunkkal. Egy hónap után rengeteg élménnyel és “Izrael-fertőzéssel” tértem haza, amiből egy csomó minden következett az elmúlt két évtizedben. Igazán szerencsésnek tartom magam, hogy a Közgazdasági Politechnikumnak köszönhetően megismerhettem ezt az országot. Azt pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy 20 évvel később Izraelben fogok élni a családommal.
Azt hiszem nem vagyok egyedül az “Izrael-fertőzésemmel”. De nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mások hogy kapták el ugyanezt, mi volt az első, életre szóló élményük Izraellel kapcsolatban. Kedves Olvasó! Mesélj! Te hogy zúgtál bele Izraelbe?
Picture

Kapcsolódó cikkek:

  • Túlélni Eilatot
  • Miért éppen Izrael?
  • 3 év
  • Mondiál a kibucban
3 Comments
Péter
7/30/2014 05:42:25 am

Az első '89-ben lehetett, hivatalos volt, ott vettük az informatikai hátteret az új vegyesvállalat vadi új fonodájához. Egy csoda volt számomra Izrael. Túl a hivatalos részen sok mindent megmutattak. Elvittek egy faluba ebédelni az arab barátaik éttermébe is! '94-ben /pont 20 éve (;-)/ a családommal mentem társasutazás keretében. Azt hiszem szinte "mindent" láttam, akkoriban még Jerikóba is eljuthattunk. Mit emeljek ki? Imádkozhattam a magam hite szerint apámért a Siratófalnál, anyámért a Golgotán. Voltam a mecsetekben is. Voltam sok arab országban is Marokkótól Dubai-ig. Nekem Izrael maga a csoda hiszen három világvallás bölcsője, tele történelemmel és kultúrával. Szívemben, fejemben mindig a békét kívánom, mert Isten is, s aki igazán hisz benne az is, csak ezt akarhatja.

Reply
Bánki Tamás link
8/4/2014 05:15:50 pm

Nekem 87-ben volt szerencsém először Izraelbe menni.
Akkor még nem itthonról oda, hanem külföldi nyaralásról, igazi útlevéllel, azaz egy külön lappal, hogy nyoma se legyen az útlevelünkben, hogy ott jártunk, Görögországból érkeztünk.
16 éves voltam. Egyszer talán visszajön mind az emlék, de most még csak kevés érkezett meg.
Az egyik nagy élményem az volt, hogy szemben szüleimmel és tesómmal, én érzékeltem a különbséget a héber és az arab között.
Ami nem elhanyagolható a sorsom szempontjából, hogy 87-ben találkoztam Netanyaban egy kedves, nagy bajuszú fiatalemberrel a magyar cukrászda teraszán, aki később az apósom lett. Így én 16 évesen, az Erecben "ismertem meg" a feleségem, aki akkor még egy 12 éves kislány volt.
89-ben mentem először vissza, s azóta 96-ig nagyon sokszor voltam. De azóta egyszer se. Nagyon hiányzik.

Reply
Gábor
7/13/2015 06:23:18 pm

Szerintem Szarvast senkinek se kell bemutatni a blog olvasóinak én ott fertőződtem meg először Izraelel de persze sokat tett az ügy érdekében egy kedves szomszédunk aki rengeteg mesélt az országról mivel ő még 1949-ben alijázott és kint élt kb. 20 évig aztán hazajött.

Ezek voltak talán az első "tünetei" a fertőzésnek de egészen 2011. augusztusáig kellett várnom ahhoz, hogy először Izraelbe eljussak a Taglit program keretében, ekkor 24 éves voltam.

Az ország lenyűgözött, bár az egyértelmű volt, hogy a Taglit próbálja Izraelnek csak a pozitív képét bemutatni, bár idegenvezetőnknek Keller Zolinak hála egy sokkal teljesebb képet kaphattam az országról.

Azóta kétszer voltam Izraelben legutóbb 2 hete jöttem haza és még mindig lenyűgöz az ország. Bár úgy érzem én sose fogok kint élni de azon leszek, hogy ne szakadjon meg ez a sorozat ami 2011 óta tart azaz két évente otthonról "haza" kell menni és látni ezt a csodás országot.

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©