A Holocaust emlékév kapcsán a magyar internetes sajtó is kiemelten foglalkozik a magyar vészkorszakkal. A vezető híroldalak alapvetően tisztességesen állnak a témához, de néha jószándékkal is mellé nyúlnak. Tegnap az Indexen órákig vezető riport volt egy Holocaust túlélő nénivel készült riport. A "Nem akarom, hogy tudják, milyen zsidónak lenni" című írásban a 89 éves Homonai Irén vall a Holocaust alatt elszenvedett borzalmakról és arról, hogy miként viszonyul a saját identitásához. Érdemes a cikket elolvasni, mert amit mond lényegében általános magyar zsidó attitűdöt tükröz, ugyanakkor látlelete is az asszimiláns hozzáállásnak. Davidovics Ádám barátomnál ez kiverte a biztosítékot és írt erről egy facebookos bejegyzést, amit "elkértem" tőle, mert fontos, vitára alkalmat adó gondolatokat fogalmaz meg.
(Ádám családjával fél évvel utánunk aliázott, nem messze tőlünk költöztek, sok tekintetben egy cipőben járunk. Összeköt minket, hogy náluk is három gyerek van, mint nálunk, nagyjából egy idősek vagyunk és hasonlóan gondolkozunk a magyar közéletről.)
Fogadjátok szeretettel Ádám vendégposztját:
(Ádám családjával fél évvel utánunk aliázott, nem messze tőlünk költöztek, sok tekintetben egy cipőben járunk. Összeköt minket, hogy náluk is három gyerek van, mint nálunk, nagyjából egy idősek vagyunk és hasonlóan gondolkozunk a magyar közéletről.)
Fogadjátok szeretettel Ádám vendégposztját:
Kiabálni és üvölteni tudnék az ilyen írásoktól és gondolatoktól. És nem csak mérgemben, hanem értetlenségemben is. És nem a négy fal között, hanem a háztetőkről teli torokból, hátha valaki meghallja…
2014-ben, mikor Izrael állama már lassan 70 éves, és a nénihez hasonló sorsú emberek építették fel azt a semmiből, sőt, a lányához, és az unokájához hasonló emberek harcolnak és védik meg sikeresen nap mint nap, akkor ma Magyarországon megjelenik egy cikk a legyőzött zsidókról, és a legyőzött generációkról.
És ami a legszomorúbb, arról a szellemi fölényről és győzelemről szól, ami a mai napig sikeresen életben tartja, és mostanában erősíti is az antiszemiták és mondjuk ki őszintén, az emberek többségének a gondolkodásmódját is a magyar zsidóságról, és a Holocaustról. És ebben kitűnő partnerek a magyarországi zsidók. Mert Magyarországon a nácik és az antiszemiták megnyerték a háborút. És nem megnyerték, hanem 70 éve nyerik. Nem a harcmezőkön, hanem a fejekben. Ez pedig sugárzik a cikkből, és sajnos nem csak ebből az egyből.
Miért gettó zsidók a mai napig a magyar zsidók??
Mikor rombolják már végre le az a szellemi falat, és börtönt, ami a mai napig körülveszi őket?Miért hozza le ezt a cikket a Bálint ház, és más „zsidó” portálok bárminemű komment nélkül így ezt, a mai Magyarországon?
Miért gettó zsidók a mai napig a magyar zsidók??
Mikor rombolják már végre le az a szellemi falat, és börtönt, ami a mai napig körülveszi őket?Miért hozza le ezt a cikket a Bálint ház, és más „zsidó” portálok bárminemű komment nélkül így ezt, a mai Magyarországon?
Nosza, rajta, rúgjunk már még egyet ezeken a szerencsétlen zsidókon, vagyis saját magunkon, hadd röhögjenek rajtunk a legyőzőink.
Hé, ébredjetek már fel! Már nem kell a szerencsétlen, gyökértelen zsidó szerepét játszani. Ma már más korszakban élünk. Jeruzsálem fölött már Dávid-csillagos zászló lobog. Ha nem hiszitek, tessék felülni egy repülőgépre és 3 óra múlva már zsidó földön állhattok. És ha már nem akartok Izraelben élni, akkor legalább emelt fővel járjatok választott országotokban-hazátokban, mert ez már a Ti döntésetek volt, és nem a szerencsétlen áldozatok kegyetlen sorsa.
„Sajnos” a néni lánya és unokája még mindig zsidók, és remélhetőleg valamelyikük vissza is fog térni majd a gyökereihez. És remélem a néni megéri még azt, hogy az unokái vagy majd a dédunokái büszkék lesznek zsidóságukra és származásukra, és még az is lehet, hogy mindezt Izraelben fogják megtenni és megélni.
Egyet kívánok a néninek és a családjának, és a hozzá hasonló gondolkodású zsidóknak:
Jövőre Jeruzsálemben!
Jövőre Jeruzsálemben!
Davidovics Ádám
Izrael, 2014. június 8.
Izrael, 2014. június 8.
u.i.:
Az én nagyszüleimmel is hasonló szörnyűségek történtek a háború alatt (munkaszolgálat, gettó, Auschwitz), és a nénihez hasonlóan próbálták elfelejteni és elfeledtetni, eltitkolni az egészet, ami velük történt. Bennünket is ebben a szellemben neveltek fel a testvéremmel.
De mi ma a feleségemmel Izraelben élünk a három lányunkkal, akik héberül beszélnek, és teljesen természetesen élik meg, hogy Ők bizony zsidók.
És biztos vagyok benne, hogy ha a nagymamám lát minket odafentről, akkor nagyon büszke ránk.
Az én nagyszüleimmel is hasonló szörnyűségek történtek a háború alatt (munkaszolgálat, gettó, Auschwitz), és a nénihez hasonlóan próbálták elfelejteni és elfeledtetni, eltitkolni az egészet, ami velük történt. Bennünket is ebben a szellemben neveltek fel a testvéremmel.
De mi ma a feleségemmel Izraelben élünk a három lányunkkal, akik héberül beszélnek, és teljesen természetesen élik meg, hogy Ők bizony zsidók.
És biztos vagyok benne, hogy ha a nagymamám lát minket odafentről, akkor nagyon büszke ránk.
RSS Feed