Az utóbbi hetekben azon dolgozom, hogy illő módon emlékezzünk meg a Jom Kippuri háborúról Budapesten is. A 40 évvel ezelőtt történt fegyveres konfliktusról fog szólni a Kidma következő minikonferenciája, amire már most közel százan regisztráltak. Remélem blogunk olvasói közül többen is eljönnek december 16-án az Izraeli Kulturális Intézetbe, mert érdekes lesz az esemény. Szóval csak tessék, csak tessék regisztrálni íziben!

A konferencia apropóján néhány napot Budapesten leszek. A sok szervezés és ügyintézés miatt feszített lesz a tempó, úgyhogy aki találkozni akar velem az idejében jelentkezzen be, egy kévé mindig belefér az időmbe!

Az izraeli magyar ajkú közösség éves cfati találkozóján tegnap megzavarták Magyarország nagykövetének a köszöntő beszédét. Dániel Péter, a körülbelül 2-300 fős hallgatóságból felállva, fennhangoz az éledő Horthy-kultuszt kérte számon Dr. Nagy Andoron. A percekig tartó incidens során a budapesti ügyvéd, aki 2012 óta Izraelben él két fotót tartott a kezében megrongált szobrokról. Egyiken a meggyalázott Újpesti rakparti mártír szobor volt, a másikon maga látszódott az általa vörös festékkel leöntött Horthy emlékművel. A közönségből senki nem csatlakozott az akcióhoz, a szervezők távozásra kérték Dánielt, aki többszöri felszólításra sem hagyta abba aktivitását. Végül az ünnepségen ugyancsak jelen lévő cfati polgármester, Ilan Sochat felszólítására foglalt csak helyet Dániel Péter, aki ezután csendben hallgatta meg a magyar diplomata beszédét, melyben Nagy Andor kitért a magyar kormány szélsőjobboldallal és az antiszemitizmussal kapcsolatos hivatalos álláspontjára. Náhány perccel későb a helyszínen két rendőr jelent meg, de intézkedésre nem került sor, a helyi magyar ajkú közösség találkozója rendben ért véget.

Ennyi a száraz hír. Az én véleményem meg az, hogy Dániel Péter megint rosszkor volt rossz helyen. Pofozkodni jött, de nem volt, aki ringbe szálljon vele. Politikai performanszát ott adta elő, ahol ennek nem volt helye és pláne nem ez volt az ideje. Ez még akkor is így van, ha amúgy tényleg bicskanyitogató, ha a magyar kormány képviselője a gulyás levesről értekezik és vastag bőrrel kerüli a kínos kérdéseket. Ezen háborogni fölösleges, a diplomaták ezért kapják a fizetésüket, meg azért, hogy reprezentáljanak például a helyi magyarság rendezvényein. Dániel egyéni akciója jól láthatólag nem váltott ki szimpátiát a közönség soraiban, pedig biztos vagyok benne, hogy aki ott volt (beleértve e sorok íróját is), az mind ugyanazt gondolja Horthyról, mint ő.
Dániel látványosnak szánt önjelölt politikai megnyilvánulása inkább saját pozícionálását szolgálta - vagy még azt sem, tekintve, hogy az izraeli magyarok találkozóját hagyományosan gyalázatosan csekély médiafigyelem kíséri, amit friss oléként nem sejthetett emberünk. Kamerák, mikrofonok és kattogó vakuk nélkül improduktív nyilvánosan keresztre feszíteni a magyar kormány képviselőjét. Pedig lenne ennek helye, és még inkább itt volna az ideje! Mert hát az mégsem járja, hogy az Izraelben előszeretettel roadshowzó magyar politikusok odavetett bullshiteire nem érkezik csattanós válasz a helyi magyar ajkú közösség részéről. Amely közösség előszeretettel tapsol az itt haknizó Csárdás királynőnek, de nem érzi szükségét önmaga megszervezésére és legitim képviselet felállítására. Így nincs, aki rápirítana Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesre, aki idén januárban négy napos szolgálati útnak álcázott nyaralásán a hivatalos közlemény szerint mindössze hét találkozót bonyolított le, amibe nem fértek bele a helyi magyarok, úgy nemzetpolitikailag és egyetlen izraeli világi vezető sem, úgy diplomáciailag. Viszont “sűrű” programjába beiktatta Jóna Mecger askenázi főrabbit, aki ellen már akkor is vizsgálat folyt, azóta többször is kihallgatták korrupciós vádak miatt. De ugyanígy nem volt, aki hivatalosan helyre utasította volna a nem régiben itt járt Schmitt Máriát és Fürjes Balázst, akik a magyar kormány képviseletében csökkenő antiszemitizmust vizionáltak, amúgy meg szakmailag vállalhatónak gondolták, hogy fél év alatt össze lehet dobni egy korrekt kiállítást a holocaust gyermekáldozatairól, ahol inkább az embermentőkön lesz a hangsúly… Mint, ahogy nem akadt a magyar ajkú közösség részéről senki sem, aki a hivatalos látogatásra érkező Martonyi János külügyminiszternek a tudtára adhatta volna, hogy szép dolog romkocsmába invitálni az izraelieket (ahol ugye merengő ellenzéki diplomások lopják a napot…), miközben a magyar parlamentben ül egy nyíltan antiszemita, rasszista és xenofób párt, amellyel a kormány - mondjuk így - ha érdeke úgy kívánja összekacsint. (Lásd a reklám után a Martonyival készült interjút.)

Szóval az izraeli magyar ajkú közösség részéről nincs olyan tekintély, aki mindezt szóvá tehetné. Helyette van nekünk már egy Dániel Péterünk, aki Gyurcsány Ferenc segge után Izraelbe tette át a székhelyét és rosszkor, rossz helyen, rosszul nyilvánul meg - fölöslegesen kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az egész közösséget.  
Amúgy Dániel - szó szerint - magamutogató akciója csak a magyar közéletben szokatlan. Izraelben például rendszeresek a hasonló politikai megnyilvánulások. Magam is szemtanúja voltam, amikor Ariel Sharont vagy épp Netanyahut is hasonlóan vehemenciával zavarták meg nyilvános szerepléseikkor. Úgyhogy ebből is látszik, hogy Dániel Péter politikai értelemben is haza érkezett. Csak kéne neki szólni, hogy amit csinál az itt is cikinek számít.

E poszt után kivételesen nincs lehetőség kommentálni, nem szeretnék e helyütt további teret adni Dániel Péter szapulásának vagy mosdatásának.

• Gulyászsidók