A kibucok “utcaképéhez” a bringákon kívül másik két guruló alkalmasság is szorosan hozzátartozik. Az agalul (kerekes járóka) a legkisebbek közlekedési eszköze, a kalnoit (motoros kerekesszék) az idősebbek kényelmét szolgálja.
Ha jelképet kellett volna választanom a kibucoknak, akkor sokáig egy agalul lett volna a favoritom. Ami egy stabil rácsos járóka és egy kerekes babakocsi frappáns keveréke. A héber elnevezés is ezt az öszvérséget tükrözi: az “agalah” (babakocsi - עגלה) és a “lul” (gyerekágy, tyúkketrec - לול) kifejezések összegyúrásából áll össze az agalul (עַגְלוּל).
Kibuci viszonyok között ez a szerkezet roppant praktikus csecsemőkortól egészen öt-hat éves korig, akár egyszerre több gyerek mozgatására is tökéletesen alkalmasak. A legkisebbek elfekhetnek, ha akarnak kényelmesen alhatnak is benne, miközben kellemesen ringatóznak. Amikor meg már megállnak a saját lábukon, akkor a korlátba kapaszkodva nézelődhetnek. Mivel a kibucok zöme lényegében akadálymentesített, illetve a lakóövezetek általában autómentesek, ezért prímán lehet tologatni fel s alá.
Nem találtam egyértelmű forrásokat arra nézve, hogy ki és hol alkotta meg az agalul prototípusát, de ez mindegy is ma már, mert mindenki a kibucokhoz köti ezeket a spéci gyerekkocsikat. Lehet kapni már-már luxus kivitelű “gyári” példányokat, de a kibucokban a legtöbb családban apáról-fiúra száll a házi gyártmányú agalul. Így aztán nagyon sok féle változattal találkozhatunk, általában fából készülnek, de a fém sem ritka. Nekem, most ez a házi buhera változat a nagy kedvencem:
Az agalulok többsége ennél azért szofisztikáltabb, majd mindegyik a rácsos “kasztni” rugókon fekszik, a jobbak első kerekei elforognak, így könnyebb velük manőverezni a változatos méretű kocsikat. Fel is lehet extrázni az agalult különböző vastagságú szivacsokkal, árnyékolókkal, táskával, kallantyúkkal, akasztókkal - kinek mire van igénye.
| | Mikor megérkeztünk Ein Gevbe mi is hamar szert tettünk egy agalulra az akkor fél éves Ábel számára. A kissé megviselt és nem is a legpraktikusabb agalul azóta is jó szolgálatot tesz nekünk. Mikor nem a gyerekek utaznak benne, akkor akár bevásárlókosárnak, négykerekes talicskának is megteszi, leparkolva pedig lomtárként funkcionál. |
Hosszú évtizedeken át a kibucnyikoknál az agalul volt “a” babakocsi, a mózeskosár és a járóka, de még a kiságy is. Még mindig népszerű gyerekmozgatásra, de ma már azért visszaszorulóban van.
Sokan inkább az általánosan elterjedt babakocsikra tértek át, mivel azok összecsukhatóak, könnyebbek, de ami fontosabb jobban lehet velük manőverezni és nem akadálymentesített környezetben is praktikusabban használhatóak. A helyi bölcsődében azért még mindig agalullal sétáltatják a gyerekeket, mert akár öt-hat picit is simán eltolnak bennük.
Van egy másik közlekedési eszköz is, ami ma már az agalulnál is jellemzőbb a kibucokban. Ez pedig az Izraelben kalnoit (könnyű motor - קלנועית) néven ismert motoros kerekesszék vagy “nyugdíjas moped”, a Wikipédia szerint “mozgássegítő kisautó” (brrr). Ahhoz képest, hogy már a hazai utcákon is látni ilyen szerkezeteket nincs igazán jó magyar neve, én speciel némi gonoszsággal csak “suttogó halálnak” hívom, mert az elektromos motorral hajtott mopedek annyira, de annyira halkak, hogy észre sem veszed és már átsuhant rajtad és előbb halsz meg, mint az a bácsi vagy néni, aki vezeti.
A kalnoitok nem forma 1-es autók, alig 10-15 km/óra sebességre képesek, ezzel a tempóval szerencsére nem könnyű gyalogost gázolni, még megfáradt reflexekkel sem. Viszont viszonylag borulékonyak, egyrészt a súlypontjuk miatt, másrészt a kis kerekek miatt, amik egy kisebb döccenő is megdobhat. Sajnos nekünk is van olyan barátunk, aki borult a kalnoitjával, ami csontritkulással ötvözve kellemetlenül megnyújtja a felépülést. Ezzel együtt remek találmány ez mozgásukban korlátozott valamint lusta emberek számára. A népszerűségét az is növeli, hogy jogosítvány nélkül vezethető, igaz csak lakott területen belül, közútra kihajtani elvileg tilos vele.
A többi kibuchoz hasonlóan, Ein Gevben is alig akad olyan nyugdíjas, akinek ne parkolna egy kalnoit a háza előtt. Ezekből is van különböző kivitelű és felszereltségű, három és négy kerekű, egy és két üléses vagy akár csomagtartóval megspékelt változat. (A sufnituning sem ritka a kibucban, van aki vonóhorgon házi készítésű mini utánfutóval furikázik.) A jobbaknak gyárilag fix teteje van és esőköpenyt lehet ráerősíteni rosszabb napokra. A modernebb változatoknál már a megjelenésre is jutott figyelem, a dizájnosabb villany mopedek úgy néznek ki, mint egy plexi tojás - hiába, na még ennél a tempónál is figyelni kell az áramvonalasságra.
A piac nagyságára jellemző, hogy kalnoitban Izrael lényegében önellátó és még exportra is termelnek. Afikimban, ami itt van tőlünk egy köpésre, ha nem is futószalagon, de nagy tételben “ontják” a motoros kerekesszékeket. Ezek elég megbízható járműnek számítanak, de legalábbis a tulajdonosok sajnálatosan zömében előbb mondják fel a szolgálatot, ezért virágzik a használt kalnoit piac, ahol jóval olcsóbban lehet hozzájutni az elektromos mopedekhez.
RSS Feed