Hároméves a Mishpaha blog, a Kramer-Nagy család házi webnaplója. Nem világtörténelmi esemény ez, nekünk viszont nagy szó, vagy legalábbis jó ok arra, hogy visszatekintsünk, de még inkább a jövőbe nézzünk egy csipetnyit.
Valamelyik nap arra gondoltam, hogy milyen jó lesz mondjuk tíz év múlva visszaolvasni a blogunkat. Mert persze a jelennek írjuk, az aktualitás hoz kattintásokat, de ha nem is az örökkévalóságnak szánjuk mégis egyfajta időkapszulaként ott kering a világhálón mindaz, amit az elmúlt három évben megosztottunk magunkról. Vicces lesz, ha majd valamikor a gyerekeink visszaolvassák mi mindent örökítettünk meg abból az időből, amikorról valószínűleg egy nagy “emlékpacán” kívül vajmi kevés konkrétumra emlékezhetnek. Ha másra nem, talán arra jó lesz a blog, hogy megteremtsük a saját családi legendáriumunkat, amit a vasárnapi ebédek közben feleleveníthetünk.
| Nyilván az olvasóink többségét ez a menü kevésbé hozza lázba, nekik az a fontos, hogy most mit írunk, a történetek utóélete olyan, mint a filozófiai asztalán egy tányér húsleves, amin a zsírcseppek rezegnek a betűtészta körül - csak, hogy egy emlékezetes költői képzavarral éljek, amit azzal tetéznék, hogy amit a blogon most tálalunk magunkról abból kerül ki a családi emlékezet szakácskönyve, amiből aztán életünk hátralevő részében főzhetünk. A mi szerencsénk az, hogy lesz mire emlékeznünk, mert mozgalmas éveken vagyunk túl, miközben megkockáztatom, hogy a világ egyik legunalmasabb helyén múlatjuk az időnket, ahol könnyen lehetnénk sótlanok is, de valahogy az ein gevi salátából nekünk az ízes falatok jutnak, vagy legalábbis jól fűszerezzük az elénk került dolgokat. |
|
Erről szól a Mishpaha blog immár 253 posztban, több mint 900 ezer karakterben és sok ezer képben, valamint 4 videóban. Tartsatok velünk továbbra is, legalább virtuálisan kóstoljatok bele a mi blog menünkbe!
RSS Feed