Azt, hogy miként kerül a lyuk a csőtésztába nem most fogod megtudni. De, hogy hogy kerül luk a kos szarvába és miként válik kóser hangszerré arra fény derül. Kulisszatitkok egy sófár manufaktúrából.
A zsidó újév központi liturgiai eleme a sófár megszólaltatása. A kosszarvból készülő, meglehetősen egyszerű fúvós hangszer évezredes múltra tekint vissza. A legenda szerint az első példányát az Izsák helyett feláldozott jószág szarvából faragták ki, és mint ilyen azóta is az Istennel kötött szövetségre emlékeztet minket. A sófár hangja egyúttal távol tartja a gonoszt, megnyitja Isten felé az imák útját, mint ahogy a híveket is bűnbánatra, számvetésre készteti (nem függetlenül a hamarosan beköszöntő Jom kipurtól, az engesztelés napjától, ahol ugyancsak szerepe van). A messzehordó rézfúvós kürtökhöz hasonlóan a szaru sófár is emelkedett pillanatokban szólal meg. Az idők folyamán a sófár a zsidóság egyik jelképévé vált, pedig piszok nehéz megszólaltatni és nem is annyira csilingelő a hangja - figyelemfelhívásra viszont kétségtelenül alkalmas és egy autóriasztónál egyértelműen mutatósabb és autentikusabb.
(Valamiért a beágyazott videó nem jelenik meg elsőre, kattintsatok a kép közepén a nyilra és újra, ekkor feljön egy új ablakban.)
(Valamiért a beágyazott videó nem jelenik meg elsőre, kattintsatok a kép közepén a nyilra és újra, ekkor feljön egy új ablakban.)
Ez mind szép és jó, de hogy a fenében lesz a kosszarvból sófár? Erre kerestem a választ a tőlünk pár kilométerre lévő Givat Yoaav mosavban, ahol egy kis családi manufaktúrában zsidó kegytárgyakat, de legfőképpen sófárt készítenek.
A góré, Shimon Kinan igazi ügyeskezű mesterember, tudjátok az a típus, akinek nagy lapát keze munkától kérges és mindig a szemüvege felett néz el, ha valami zaftos poént süt el. Kedvesen körbekísért az üzemében és a mintaboltjában, ahol büszkén mutatta milyen csodák kerülnek ki a keze alól, immár 13 éve. Nekem nem tűnt valami bonyolult dolognak a sófár készítés, de nyilván a szaki nem kötött minden szakmai titkot az orromra. Ez abból is kitűnt, hogy bizonyos munkafázisokat nem engedett fotózni. De nézzük miből is áll a Sófár!
Kezdjük a lyuknál, mert engem az izgat a legjobban. A kos szarva belül eleve üreges, kivéve a hegyét, mert ott tömör. Fúrni-farigcsálni tehát nem nagyon kell, elég csak a végét lecsípni és máris szelel. (A tömör szarvcsúcs sem megy pocsékba, ebből mezüzét faragnak, kulcstartót készítenek vagy más efféle csecsebecse lesz belőle.) Ahhoz, hogy a sófár szóljon is valahogy a járatot célszerű kitisztítani, ezt viszont csak úgy lehet, ha a csavaros kosszarvat kiegyenesítik. Hogy a kényes művelet során a szaru ne pattanjon el, folyamatosan tűzben melegítik és így rakják satuba, majd a visszacsavarás is hasonló pörkölős technikával zajlik. Ezt követően igény szerint fényesre polírozzák vagy natúran hagyják és csak az éleket sorjázzák. A hangszer már így is eladható, de a vastagabb pénztárcájú hitsorsosok felextrázott változatokkal is villoghatnak az ünnepek idején. A sófár készülhet szimpla házi kosszarvából, de bármilyen vadon élő kecskeféle trófeájából is. De nem csak ez srófolja az árat, hanem az is, hogy milyen nagy és mennyire csavaros az állat fejdísze. A szaru alapot faragásokkal vagy különböző kidolgozottságú ötvösmunkákkal szokták feltupírozni, ezeknél már nagyon vastagon fog a ceruza.
 | Természetesen Kínában tized ennyiért vagonszám készítik a hasonló kivitelű hangszereket a szuvenír árusok számára. Ezek a bóvlik azonban az igazán igényes vallásos vásárlóközönségnek nem elég kóserek. Shimon Kinan üzemével együtt alig négy-öt olyan manufaktúra van Izraelben, amely különböző irányzatú rabbik által elfogadott minőséget produkál. |
Úgyhogy, aki kényes erre, az ne spóroljon! Sófárt a sófár boltból vegyen, nehogy meglepetés érje tülkölés közben, mert akkor fújhatja az egészet.
RSS Feed