Egy gyönyörű napsütéses január közepi délutánon, munka után hirtelen megvilágosodtam: Az egy évvel korábban kézhez kapott orvosi engedélyem valószínűleg hamarosan lejár. Izraelben az a rendszer, hogy először csak egy évre szóló ideiglenes engedélyt kapnak az orvosok, a végleges engedélyt csak ez után adják ki. Ennek megszerzése csupán adminisztratív folyamat, de mint azt izraeli kalandjaimból tudjuk, néha nehezebb ezt abszolválni, mint egy elméleti vizsgát. Harcom az izraeli bürokráciával reloaded!
Amikor nagy ijedtségemben előhúztam a szekrény mélyéről az engedélyt konstatáltam, hogy március 1-vel bizony tényleg érvényét veszti. Az engedély egy kísérőlevéllel érkezett tavaly, amit most figyelmesen elolvastam, és kiderült, hogy 6-8 héttel a lejárat előtt érdemes nekikezdeni a véglegesítésnek. Gondoltam, hogy épp időben vagyok. Másnap bevittem az engedélyt, illetve a mellékelt űrlapot, amelyet egy engem legalább egy éve ismerő orvosnak kell kitölteni. Ebben nyilatkoznia kell, hogy orvosi tevékenységemet a törvényeknek megfelelően végzem. Az egyetlen orvos a környezetemben a főnököm, akit megkérhettem erre. Ő ugyan a munkámat akkor még csak alig 4 hónapja ismerhette, de minthogy az egész egy hülye adminisztratív feladat, boldogan kitöltötte, és felhívta még a figyelmem, hogy minél hamarabb küldjem el az Egészségügyi Minisztériumnak, mert nem egy orvos akadt, akinél problémás volt az ügyintézés, és bizony engedély hiányában hetekig nem dolgozhattak.
| Sajnos héber tudásom még nem tökéletes, így az ideiglenes engedélyem fénymásolatát küldtem csak el első körben a hivatalnak. Szerencsére, egy héttel később, amikor rájuk csörögtem, megkapták-e a levelem, szóltak, hogy persze meg, de hiányzik az eredeti. Az sosem derült ki számomra, hogy minek az nekik, hogyan tudnék vele a későbbiekben visszaélni, de mindegy. Nem kell mindent érteni. |  |
Teltek-múltak a napok, gondoltam a biztonság kedvéért úgy hetente felhívom őket, ugyanis ekkor már február eleje felé járt az idő, és a határidőm vészesen közeledett. Mindig megnyugtattak, hogy az ügyem folyamatban van, nyugodjak meg, hat hét az átfutás. Február 23-án újra jelentkeztem náluk, mert már kevesebb, mint egy hét volt ugyebár ahhoz, hogy megkapjam az engedélyt, máskülönben hazaküldenek malmozni, fizetés nélküli szabira. Ekkor kiderült, hogy 19-e óta van engedélyem, és aznap feladtak egy csekket a nevemre, amin be kell fizetnem a 827 shekeles adminisztrációs díjat / adót, ahogy tetszik. Ha a pénz megérkezik, akkor postafordultával küldik az engedélyemet. Remek, gondoltam, ennyit arról, hogy 1-től folytassam a munkát. Kiderült, hogy online is lehet fizetni, a honlapjukon keresztül, 72 óra alatt látják a befizetést. Az új engedélyem számát azonban addig nem adhatják közre, amíg nem látják a rendszerben a befizetésem.
 | Természetesen azonnal utaltam, és gondoltam, minden rendben lesz, ha 72 óra múlva hajlandóak lesznek elmondani az engedélyszámom. Eltelt a három nap, újra hívom őket. Kiderült, még nem látják a rendszerben a befizetést. Mi a fene, mondtam magamban, hogy lehet az?! Nem ment volna át a fizetés? Újra beléptem az oldalukra, ami gond nélkül hagyta, hogy a személyes adataim beírása után újra fizessek. |
Ekkor 26-a, szerda délelőtt volt, egyre közeledett a március elsejei határidő és egyre fogyott a reményem, hogy időben kézhez kapom a dokumentumokat. Közben azon agyaltam, hogy csak nem zavarnak haza rögtön vasárnap, hétfőre biztosan megérkezik a pénz. Csütörtökön beléptem az internetbankomba, és látom, ami előző nap még nem szerepelt az egyenlegen, hogy a 23-ai befizetésem bizony sikeres volt. Ekkor egy kicsit ideges lettem, hogy most kétszer fizettem be nem kevés pénzt, jöhet az újabb herce-hurca a kártyatársasággal, akiknél majd mindenféle űrlapok kitöltése és elfaxolása után egyszercsak visszakapom a feleslegesen befizetett pénzem.
| Újabb telefon a hivatalnak, hogy túlfizetésben vagyok, de legalább kiderült, hogy most már látják a mind a két összeget. Megnyugtattak, hogy a másodikat sztortnózzák, ezért ne aggódjak, amiatt viszont igen, hogy még két hét mire a befizetés házon belül átfut és kiadhatják nekem is az engedélyszámom. A vonal túl végén egyébként nagyon sajnálták, de hát értsem meg, ez a rendszer. |  |
A következő jó hírre nem kellett sokat várni, keresnek a hr osztályról: hol van az engedélyem, mert így nem dolgozhatok tovább. Elkezdtem magyarázni a bizonyítványom, hogy nekem igenis van engedélyem 19-e óta, csak mégsincs, de mégis van. Nagyon kedves az ottani hölgy, de közölte, akkor sem tud semmit tenni. Kérjek engedélyt a kórház vezetőjétől, hogy így is dolgozhassak, mert különben mehetek haza. Futok a főnökömhöz, mi a frászt csináljak. Épp 5 perc múlva lesz kórházi megbeszélése, menjünk együtt, előtte elcsípjük az igazgatót, és megkérjük, engedélyezze, hogy dolgozzak.
| (Az egyetlen szerencsém, hogy ez egy vasárnapi napon történt, mert a kórház igazgató csak heti kétszer tartózkodik a kórházban.) Írnom kellett egy levelet, hogy így meg úgy történt, ugyan, legyen kedves engedélyezze, hogy folytassam a munkám. Visszaszóltam a hr-esnek, hogy engedélyezik, később megküldik neki is az erről szóló levelet. Ekkor legalább lenyugodhattam, már csak a feleslegesen befizetett pénzért kellett aggódnom. |  |
Pár nappal később felhívtak a minisztériumtól, hogy örömmel tudatják, postázták az engedélyem. Remek, mondom, és elmondaná a számát, hogy tudjam értesíteni a hr-est is? Nem fogjátok elhinni, mi volt a válasz: sajnos, nem áll módjában elmondani, mert a befizetésről még mindig nem érkezett meg az igazolás hozzá. Ekkor már csak nevetni tudtam, hisz valami olyan dolgot nem akartak nekem elárulni, amiről épp értesítenek, hogy postázták nekem!
A lényeg, hogy néhány nap múlva a postaládánkban lapult a bűvös engedély. Csak egy dolgot sajnálok azóta is: kár, hogy a frissen kézhez kapott engedéllyel nem hívtam fel a minisztériumot még aznap, hogy ugyan árulják már el az engedélyszámom, mert szeretném ellenőrizni, hogy jól írták-e.
RSS Feed