mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Szeszélyes évszakok

6/2/2013

0 Comments

 
Mostanában nagy tréfamester a természet, ha évszakokról van szó. A kontinentális éghajlati övben a tankönyvi négy évszakból már csak nyomokban érhető tetten a tavasz. Itt Izraelben a nyár biztos és van pár hónap "valami", ami egyszerre ősz, tél és tavasz, meg egyik sem. Ez a furcsaság a kibucunk növényzetén is lemérhető. Szűkebb környezetünk olyan mint egy mini arborétum, a növények többsége nem őshonos, legfeljebb hasonló klimatikus helyekről telepítették be. De egy csomó olyan növény között élünk, amelyek akár Magyarországon is előfordulhatnának. Ezek a fajok azért rendesen megkavarodnak az itteni spéci klimatikus viszonyok közepette. Az akáciák például fittyet hánynak a helyi viszonyoknak, mint otthon novemberre ledobják a leveleiket és kopaszon várják a tavaszt, ami Izraelben legkésőbb február elején beköszönt. Más lombhullatók már akklimatizálódtak, ősszel nem vállnak meg a leveleiket, hisz olyankor még vígan fotoszintetizálhatnak, mint ahogy a napfényes izraeli télben is. De a természet rendjének ezek a fajok is engedelmeskednek, legkésőbb a friss rügyek megjelenésekor, úgy március-április-május magasságában megkopaszodnak az ágaik. Na de nem ám úgy, mint ahogy azt a kontinentális éghajlatnál megszokhattuk! Egészen fura látványt nyújt ilyenkor a kibuc: már standard harminc fok van, miközben őszi színekbe öltözik sok fa. Bokáig gázolunk a falevelek között, de már ott vannak a friss hajtások is az ágakon és némelyik fa mindeközben még virágba is borul, hogy aztán a néhány nappal később a szirmaikat mind ledobják és az izraeli nyárban is friss zöldben pompázzanak a csöpögtető rendszernek köszönhetően.

Kapcsolódó cikkek:

  • Élet a gyümölcsösben
  • Ünnepsoroló 11. - Tubisvát
  • Időjárási viszontagságok
0 Comments

Túlélni Eilatot

2/5/2013

13 Comments

 
Az úgynevezett "turista paradicsomok" valahogy sosem hoztak lázba. Eilatért sem lelkesedek, de januárban még ez is elviselhető hely, családdal pedig pont három napig még érdekes is.
Picture
Az én szememben Eilat soha nem volt több turisztikai gyártelepnél. Abból is a gagyibb, de - mentségére szóljon - feltörekvő változat. A világ tele van ilyen és ehhez hasonló üdülővárosokkal, ahol mindent a tömegturizmusnak rendelnek alá, de valójában nincs bennük semmi egyedi és érdekes. Különböző marketingfogásokkal próbálják ugyan elhitetni a nagyérdeművel, hogy attraktívabbak, elegánsabbak, tradicionálisabbak a másik fürdőhelynél, ami a töretlen üzletmenet miatt fontos hazugság. Eilat is próbál előnyt kovácsolni abból, ami az egyetlen adottsága nevezetesen, hogy tengerparti város. Izraelben ez persze nem különösebben kivételes, de a Vörös tenger partján nincs másik zsidó település és ez már elég ahhoz, hogy megéljen belőle. 
Majd' 20 éve jártam először Eilaton, akkor sem volt valami szép város, de azért egy-két dolog miatt emlékezetes maradt számomra. Az egyik a szállodai szobánk, amiben egy irtó hangosan dohogó légkondi és egy leharcolt tévé jelentette a két csillagot. A tévén két izraeli adó mellett meglehetősen szemcsésen bejött egy jordán és egy egyiptomi csatorna is. Mit mondjak, nem sokat értettünk egyikből sem, kivéve a jordán tévé esti meséjét, mert az ottani gyerekeket estéről estére a Nagy ho-ho-horgász kalandjaival szórakoztatták, méghozzá ékes arab nyelven, amitől csak viccesebb volt a számunkra kultikus magyar rajzfilm. A "lakosztályunkon" kívül természetesen a tenger is lenyűgözött - mert hát mégiscsak egy olyan országba születtem, aminek egy ideje a Balaton a Riviéra. A Vörös-tengerben akkoriban még sokkal több élet volt, amit Cousteau kapitánytól felbuzdulva intenzív sznorkelezéssel próbáltam magamévá tenni. Ebből annyi sikerült, hogy fél nap merülés után rákvörös hátsóval vánszorogtam ki a partra. A strandon még nem éreztem, hogy rongyá égtem, ellenben a másnapi négyszáz kilométeres busz út, amit kénytelen voltam végigseggelni mélyen belém égett. Főleg azért, mert még Eilat határában felmondta a szolgálatot a busz légkondija és így már tényleg a saját levemben főttem a hátralévő 390 kilométeren.
Ezt követően átlagosan ötévente keveredtem Izrael ezen szegletébe, ami bizonyára irigylésre méltó, de valahogy egyik látogatásom sem hagyott bennem olyan mély nyomokat, mint az első. Igaz, tanulva a hibámból később már vízálló naptejet használtam, amivel elkerülhettem a fentebb részletezett súlyos baleseteket. Ezen kívül csak egy nagyon gyors lefolyású és kegyetlen hasmenést tudok Eilat számlájára írni. És azt a felismerést, hogy az Omega Gyöngyhajú lánya valóban világsláger. Mi más lehetne, ha egyszer az eilati strandon egy nap leforgása alatt legalább ötször játszották le egy Best of 60-as évek kazetta B oldaláról?!
Visszatérve Eilathoz húsz év alatt sokat változott, de valahogy úgy sikerült, hogy alapvetően ugyanaz maradt: semmilyen. Bódésorral a promenádon, lepusztult közparkkal a centrumban és zajos reptérrel a kellős közepén. (Ezzel a kínálattal persze nincs egyedül, ugyanezzel van "megáldva" majd' minden tengerpari nyaralóhely.) Igaz ugyan, hogy mára szépen kiépült a tengerparti szállodasor és a lagúnák kialakításával tovább terjeszkedhettek az ingatlanbefektetők, de ettől még Eilat drága gagyi maradt, meg unalmas, ami azért sokat hoz a konyhára. Nem véletlen, hogy sok magyar kezdi Eilaton az izraeli pályafutását, mert itt biztosan találni munkát és a különböző letelepedési kedvezményeknek köszönhetően összességében olcsóbb életet élhetnek, mint bárhol máshol az országban. Mi is összefutottunk ismerősökkel, akik Eilaton kötöttek ki és megtalálták a számításukat, aminek csak örülni lehet a mai világban.
Szóval az élet sokaknak bejön Eilaton - legyen szó lakókról, befektetőkről, vagy turistákról. Még nekünk is - legalábbis három napra biztosan. Leginkább azért, mert nem volt gatyarohasztó meleg. Így ugyan a tengerparti tespedést kénytelenek voltunk minimalizálni, de ez nem is volt baj, mert a hűvös Jeruzsálemből eleve megfázva érkeztünk Eilatra. A nagyívű pancsolás tehát kimaradt, de három napnyi családi programot így is ki tudtunk sajtolni Elatból. A nagyon kellemes 24-25 fokban végigmentünk minden fontosabb attrakción. Megnéztük az Oceanariumot, ahol szomorúan állapítottam meg, hogy milyen pusztuláson ment át a korallvilág. Egy napot elvoltunk a Delfináriumban is, ahol a gyerekeket a homokos tengerpart, minket felnőtteket a gyönyörűséges vízi emlősök kötöttek le. A fennmaradó időnkben ellátogattunk az Eilat közelében fekvő Hai-Bar nevű szafariparkba és a lenyűgöző Timna nemzeti parkba.
Kisgyerekekkel több nem is kell és igazából ezeken kívül más nem is nagyon van, ami számukra is élvezhető látványosság. Még így is szerencse, hogy jó sorunkban (köszi Nagyi a szponzorációt!) januárban vetődtünk el Eilatra, mert ilyenkor még meg lehet maradni a szabadban. Májustól októberig nem is tudom mihez kezdtünk volna a gyerekekkel az elképesztő napsütésben és hőségben.
  • Vége a januári nyaralásnak
  • Jeruzsálem falai
  • Mindenhol jó, de legjobb otthon
13 Comments

Kineret 1.

1/14/2013

0 Comments

 
Több, mint másfél éve vagyunk a kibucban, sokat áradoztunk már a helyről, de a Kineretről, a leges-legkirályabb dologról gyakorlatilag alig szóltunk.
Izraelben mindig történik valami világraszóló. De egy dolog mindig, minden körülmények között hírértékkel bír, ez pedig a Kineret vízszintje. Ha alacsony, ha magas közérdeklődésre tarthat számot. Most épp hosszú idő után erősen emelkedik. Mit emelkedik?! Az elmúlt hetek csapadékos  időjárásának köszönhetően rekord gyorsasággal nőtt a vízszint, ami valódi nemzeti attrakció Izraelben.
Picture
Mondjátok, hogy "Kinereeeeeet"!
Családok kerekednek fel és jönnek megnézni a tavat, állnak meg az út szélén, hogy szemügyre vegyék a tó felé tartó bővizű, ám mégiscsak időszakos folyókat. Nekünk ez picit talán megmosolyogtató, de egy olyan országban, ahol a víz ilyen nagy kincs, érthető az emberek felbuzdulása. Mi tagadás, ez ránk is átragadt - nap mint nap elzarándokolunk a kibuc strandjára, hogy jó gazdaként szemügyre vegyük a Kineretet. Annak drukkolunk, hogy a víz elérje a hatalmas kövekkel megerősített part menti sávot, mert akkor nyáron nem a kavicsos hullámtérben, hanem elegánsan, a pálmafák alatt, a puha pázsiton strandolhatunk.
Picture
Az újságok időjárás rovatánál külön szerepeltetik, hogy épp milyen a Kineret vízállása
Jó, hát tényleg szar, hogy ilyen problémáink vannak, de jelen állás szerint még hiányzik cirka húsz méter az álmaink beteljesüléséhez. Viszont, ha minden jól megy, akkor lesz még pár esős napunk, és ott van még aranytartaléknak a Hermon hósapkája, ami április végéig masszív utánpótlást jelenthet a Kinneretnek.
Picture
Még néhány esős nap és a köveket nyaldossa a víz
Picture
Tiberiáson ez az installáció folyamatosan mutatja, hogy hol áll a Kineret vízszintje
Utoljára a kétezres évek legeléjén állt ilyen jól a tó vízszintje, de az is messze elmaradt a kilencvenes éveket megelőző időszaktól. Ekkoriban még valódi szerepe volt a part menti masszív szikla védműveknek, és a fene se gondolta, hogy a kemény pénzekért kialakított hullámtörő évtizedekig szárazon marad. Az, hogy így alakult több dologgal is magyarázható: megnövekedett vízfogyasztás, aszályosabb évek és a jordán-izraeli béke. Ez utóbbi azért tett be a Kineretnek, mert a békeszerződés révén juttattak a tó vízkészletéből Jordániának is (amelynek a Kinerethez nincs hozzáférése), illetve megállapodtak abban is, hogy közösen hasznosítják a két ország között húzódó Jordánt, amely a Kineret természetes lefolyása.
Így például közösen kezelik a Jordán és a Yarmuk folyók találkozásánál lévő erőművet, amit egykor a britek emeltek áramtermelés céljából. Ma már energetikailag hasznavehetetlen a műtárgy, de turista látványosságnak megteszi. A jordán-izraeli béke - kissé megkopott - szimbólumát mindössze 10 sékel fejében bárki szemügyre veheti.
Az izraeliek minden évben megadott mennyiséget pumpálnak át a Hasemita Királyságnak az életet adó édes vízből, ennek okán az elmúlt nagyjából húsz esztendőben jóval alacsonyabb szinten ingadozott a Kineret, mint bármikor előtte.
A tó láthatóan megsínylette a megállapodást, viszont 1994 óta béke van Jordániával. A háborús fenyegetettségnél még mindig jobb a lassan ketyegő ökológiai bomba.

Kapcsolódó cikkek:

  • Armageddon fíling
  • Piknik a parton
  • Kinereti rozmárok
0 Comments

Bombázók

12/3/2012

1 Comment

 
December 3. van és ez egy bicskanyitogató rövid poszt lesz. A mellékelt fotó nem nyáron, hanem ma délben készült a kibuc közepén. Nem mindennapi látvány, hogy ilyenkor napozó bikinis lányokat lát az ember, de idén ez is megadatott. Élvezzétek a bombázókat!
Picture
Kell is a lányoknak a D-vitamin fröccs, mert mifelénk a nyárnak már csak percei vannak hátra. Holnaptól ugyanis az előrejelzések szerint Izraelben is beköszönt az áhított tél. Szerencsére azért nem kell repkedő mínuszoktól és hófúvásoktól tartani (bár tavaly ebben is volt részünk...) - kellemes 25 fok helyett meg kell elégednünk 10-15 fokokkal, holnaptól csípős szelek járnak át mindent (beleértve a fűtetlen lakásunkat is…). Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a következő hetekben jön az esős évszak, ami Izraelben ezerszer kívánatosabb, mint a napfényben fürdőző bombázók.
Ki érti ezt? :-)

Kapcsolódó cikkek:

  • Didergő
  • Időjárási viszontagságok
  • Hótakaró
  • Aranyeső
1 Comment

Időzavar

10/24/2012

0 Comments

 
Vannak dolgok, amik egyszerűen belénk égtek. Nem nyilvánvaló, de az időérzékünk is eleve elrendelt. Ráadásul világnézeti kérdés is. Az óraátállításhoz időzített posztunk következik.
Az óraátállításnak köszönhetően néhány héten át ugyanannyi az idő Ein Gevben, mint Budapesten. Amúgy egy órával előbb járunk, de mivel Izraelben idén már szeptember 23-án áttértünk a téli időszámításra, ezért mostanság egy időzónában vagyunk Közép-Európával, ahol az órák október 28-ig még a nyári időt mutatják. Nem túl praktikus, hogy máskor van az óraátállítás, de ennek is oka van, még ha nem is racionális.
Picture
Izraelben a zsidó újévet (Rosh hasanát) követő vasárnap hajnalban állítják át az órákat, mondván így egy órával rövidebb a Jom Kipuri böjt. Legalábbis a közkeletű magyarázat szerint, de valójában ez ebben a formában nincs így. Mivel a "hosszú napnak" is nevezett ünnep szigorúan a Nap járásához igazodik, előírásosan napnyugtától napnyugtáig és még plusz egy órán át tart. A napokkal előbbi óraátállítás tehát nincs közvetlen hatással az ünnep nettó idejére, ami 25 órán át tart, ha piros hó esik, akkor is. A téli időszámítás előre hozatala annyiban tényleg segítség a böjtölőknek, hogy a szervezet még nem áll át az új időszámításra és ezáltal kevesebbnek érezzük, illetve ilyenkor napközben még nyárias idő van Izraelben - étlen-szomjan nem mindegy, hogy relatíve előbb sötétedik-e és jön el az ünnep vége vagy sem.
Picture
Nem Izraelben volnánk, ha ne vált volna egy perc alatt politikai üggyé az óraátállítás, gyakorlatilag 1999-es bevezetése óta tart a mizéria. A kényelmetlenségen kívül a probléma abból áll, hogy a zsidó ünnepek a Gergely-naptárhoz képest mozgó ünnepek. Ezért az európai óraátállítás dátumához viszonyítva akár másfél hónappal előbb, akár szeptember első heteiben is beköszönthet a zsidó újév és vele a téli időszámítás, miközben még hét ágra süt a nap. A felvilágosult izraeli pártok hamar felvetették, hogy ideje volna az európai mintákat követni és fixen október utolsó vasárnapján váltani a téli időszámításról a nyárira. Ettől persze ökölbe szorult az ortodox pártok agya és máris vallásüldözést kiáltottak, mondván ezzel csak tovább növelnék a böjtölők szenvedését. Kompromisszumos javaslatként felmerült, hogy Izrael csatlakozzon ugyan az európai időszámításhoz (vagyis a váltás legyen mindig október legvégén), de a Rosh Hasana és Jom kippur közti időszakra, - vagy egy másik ötlet szerint legalább Jom Kippurkor két napra - vezessék be a téli időszámítást. E javaslatok jól tükrözik a helyzet szűrrealitását, viszont a probléma nagyon is komoly. 2010-ben 220 ezer(!) aláírást gyűjtöttek össze, hogy az óraátállítás terén Izrael Európához csatlakozzon. A dologból persze nem lett semmi, az izraeliek szépen-lassan kezdenek beletörődni az időzavarba, idén már csak pár száz aktivista tüntetett az ügy miatt Tel Avivban.
Picture
Az óraátállítás egy ideig a palesztin-izraeli viszonyban is töréspont volt. Amikor 1999-ben az Izraeliek a zsidó naptárhoz igazítva bevezették a téli időszámítást a Palesztin Hatóság az elnyomás egyik formájának tekintette ezt, és ezért dafke az európai időhöz igazították az óráikat. Akkor épp csak egy hét volt az izraeli és az európai óraátállítások között, viszont a palesztinok körében ez az időszak elég zűrzavarosra sikeredtek, mivel senki sem tudta, hogy mennyi a pontos idő. Az ellenállás ezen formája csúfosan visszaütött, amikor három robbantással megbízott terrorista idő előtt repült a levegőbe. Ugyanis a rájuk bízott időzített bombákat palesztin idő szerint állították be, míg a gyanútlanul a célpont felé tartó arabok órái az izraeli időt mutatták. Azt nem tudni, hogy a muzulmán szélsőségesek ilyetén is bejuthatnak-e a jutalomként beígért mennyországba, de ezzel a kirobbanó teljesítményükkel méltán kiérdemelték az 1999-es Darwin-díjat.
Abszurd és időnként tragikomikus, ami az óraátállítás terén zajlik, de ha nem vagyunk terroristák, akkor nem halunk bele az egyórás időeltolódásba. Ha viszont a tudatunkba az égett be, hogy a hét hétfőtől vasárnapig tart, bizony simán megkattanhatunk. Izraelben minden egy nappal eltolódik azzal, hogy a hét első napja vasárnap és nem hétfő. Nehéz érzékeltetni, de ettől még tény, hogy piszkosul kizökkent, ha egyik napról a másikra szombat a vasárnap, a munkahét öt helyett hat nap és a hétvége egy napra zsugorodik. Ez tényleg borít mindent, ha nem ebbe születtél bele. Nekem még másfél év után is gondolkoznom kell, hogy jom rishon (szó szerint "első nap") az nem a megszokott hétfő, hanem a világi naptár szerint vasárnap, de közben a hét első napja Izrael szerte. Ha viszont én hétfőre beszélek meg valamit, akkor az tényleg hétfő-e - ahogy nekem beidegződött - vagy valójában a héber hétfő, jom rishon, esetleg jom sheni, a zsidó kedd megfelelője, ami egyébként hétfőre esik. Még elolvasni és zavarba ejtő, hát még átállni milyen rémálom…
Picture
A legtekintélyesebb izraeli napilap kettős dátumozást használ a fejlécében
Ehhez képest az évszámok eltérése már smafu! A zsidó naptár szerint jelenleg 5773-at írunk, amire azért nem volna nehéz átállni. Igen ám, de a zsidó egyszerre hold- és nap-naptár, ezért a hónapok mozognak és így az is flexibilis, hogy mettől meddig tart az év, a Gergely-naptárral meg ugye hírből sincs köszönő viszonyban, mint ahogy az a fenti időeltolódásos részből is kiderül. Nem untatnék senkit a zsidó naptár rejtelmeivel (akit bővebben érdekel az itt mélyedhet el benne), már csak azért sem, mert szerencsére Izraelben a Gergely-naptár is hivatalosan használatos, a dátumokat rendszerint ebben (is) megadják. Ettől azonban még nagyobb a kavar, mert lakosság egy részének a Jézus születéséhez igazított keresztény Gergely-naptár eleve tréfli, így ők a világért sem használnák ezt a dátumformát, hitük szerint megmaradnak vagy a zsidó vagy a muzulmán naptárnál - ez utóbbi nem mellesleg ugyancsak használatos errefelé. Mint az látszik, teljes a káosz naptár fronton. Csoda-e, ha a Szentföldön csak az Isten tudja mikor jön a Messiás, mikor köszönt be a világbéke és pontosan mennyit is írunk.

Kapcsolódó cikkek:

  • Újév, új élet
  • Jom Kipuri képtelenség
0 Comments

Armageddon fíling

3/19/2012

2 Comments

 
Az elmúlt hetekben nagyon változékony időnk volt, ami igazán kedvez az egyedi hangulatú fotók elkészítésének. Ezekből állítottam most össze egy csokorra valót. A Kineret partján készült képek egyik-másika talán kicsit giccses (naplementét jóérzésű ember ugye nem fotóz le...), de nekem tetszenek, különösen azok, amelyeket a minap lőttem a kikötőhöz közeledő viharról (ezek a galéria második felében láthatók). Turner ugyan szebbeket festett, de ettől még az én fotóim is vállalhatók, még úgy is, hogyha a felét sem adják vissza annak az armageddon fílingnek, ami a valóságban a Kineret partján volt. De ez mindegy is, az apokalipszist mindenki gondolja a képek mögé.
2 Comments

Hótakaró

3/5/2012

9 Comments

 
Hó Izraelben? Igen! - ugyan nem mindennapos, de néhány évente elő-elő fordul, hogy szállingózik, akár még Jeruzsálemben is. A Golán északi részén pedig minden télen több kevesebb hullik, a Hermonon még sípálya is üzemel, de ettől még a téli táj unikumnak számít a szentföldön. Ezért ha havat jósol a meteorológia, akkor kicsi-nagy felvillanyozva várja. Sőt, a hó még ennél is többre képes: elfedi az ellentéteket.
Már napok óta arról szóltak a hírek, hogy esni fog. Nem is kevés. Máskor is szállingózott, de márciusban ki látott már havat Jeruzsálemben?
Aztán lehullott és el is olvadt a viszonylag magasan fekvő szent városban, de az északi hegyeken napokra megmaradt a hó, ami valódi zarándoklatot generált a hófödte csúcsokhoz. Nem vicc, fél Izrael útra kelt, hogy megnézze a csodát. Mi ugyan épp a hideg elől húztunk ide délre, de ha már utolért minket a zimankó, akkor mi sem maradhattunk ki a jóból - ki tudja mikor látunk ilyet legközelebb. Meg aztán a gyerekeknek kijár az élmény, úgyhogy pénteken felkerekedtünk hóembert építeni a Golán-fennsíkra.
A tavaszias Ein Gevtől uszkve negyven perces autóútra húzódott a hóhatár a Golánon. Mindez márciusban… A látvány dermesztő volt még a jól fűtött autóból is: a táj egy az egyben úgy festett, mintha a Spitzbergákon és nem a Közel-keleten lennénk. Annyian jöttek fehérben látni a világot, hogy az egyébként kihalt vidéken a nagyvárosokból ismert közlekedési dugó alakult ki. Ezt tovább súlyosbította, hogy a fegyelmezetlen izraeliek ott parkoltak le, ahol kedvük tartotta - meg ahol a hótorlaszok engedték - így sok helyen csak lépésben lehetett haladni.
Picture
Eredetileg a Merom Golan nevű kibucot vettük célba, de végül onnan alig egy kilométerre az 1171 méter magas Bental keleti lábánál untuk meg a totyorgást és szálltunk ki a gyerekekkel. Akik közül Ráchel azonnal fürdött a hóban és a boldogságban, neki a hóemberépítés testre szabott expedíciós művelet volt. Csak azt nehezményezte, hogy nincs kesztyűje, de ezt a hiányosságot az én 46-os pótzoknimmal orvosoltuk, amitől a lányunk úgy nézett ki, mint egy eltévedt albínó gibbon. Ábel viszont gyakorlatilag azonnal sokkot kapott a hótól, széltől és hidegtől, szegény úgy üvöltött, mint pengősmalac a böllérkés láttán.
Ettől eltekintve igazán békés volt minden körülöttünk. És ezen a tényen az sem változtatott, hogy politikai értelemben a világ egyik legforróbb pontján voltunk, ahol csak azért nem a fegyverropogástól, hanem hógolyózóktól volt hangos a vidék, mert 1974 óta ENSZ békefenntartók választják el egymástól az izraelieket és a szíreket.

A hótakarónak köszönhetően mindez elhanyagolható mellékes körülmény volt, láthatólag a (hideg)háborús zóna ténye legkevésbé sem zavarta a nagyszámú megjelentet. Érdekes módon hógolyózás közben nem volt szempont, hogy ki kit vesz célba, ki lőtt először és kinek a nyakába zúdult a jeges nyakleves. A hó valahogy mindenkiből előcsalta a gyereket - zsidó, muszlim, drúz, keresztény önfeledten játszott a hóban, mintha csak valami földöntúli ökumenikus homokozóban lettünk volna. Még néhány nap, vagy csak pár óra és a természet adta pillanatnyi kegyelmi állapotnak véget vet az olvadás. Marad a sár és a remény, hogy a térségben többet esik a hó. Ettől mindenki boldogabb lenne és talán kevésbé volna fagyos a hangulat. 

X  X  X

Az első galériában feltűnik néhány erősen havas autó. Ezeket nem sután kaparták ki a hó alól, hanem pont ellenkezőleg ilyen módon vitték haza a havat a népek. Az egy dolog, hogy a motorháztetőre és szélvédőre pakolt jéghegyektől alig láttak ki, de út közben még olyat is láttunk, aki a csomagtartójába lapátolta(!) a havat, hogy legyen mit otthon mutogatni. Mivel Ein Gevben utoljára 1952-ben láttak havat, ezért egy kisebb kupaccal mi is megörvendeztettük a kibucot. A pálmafák árnyékában nagyot néztek a barátaink, amikor meglátták, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy hógolyót gyúrjanak belőle és megsorozzák egymást.
Picture

Kapcsolódó cikkek:

  • Tiul 1.
  • Didergő
  • Időjárási viszontagságok
  • Aranyeső
9 Comments

Kinereti rozmárok

2/19/2012

4 Comments

 
Azt mindig is tudtam, hogy nagy az isten állatkertje. De ma délután elhűlve láttuk, hogy léteznek humanoid rozmárok, akiknek attól hízik a mája, ha februárban megmártózhatnak a Kineretben. Ezekkel a különös emberszabásúakkal parti sétánkon futottunk össze - mi nagykabátban, ők sortban voltak, ami híven tükrözte a köztünk feszülő értelmi különbséget. Alig 10 fok volt és csípős szél fújt, így valódi őrültségnek tűnt a srácok vállalkozása, ami akkor sem poén február közepén, ha épp szikrázóan süt a nap. Tudom, Hummerrel a Balaton jegén vagizni nagyobb baromság, de higgyétek el, már a téli fürdőzés látványától is a tüdőgyulladás kerülgetett minket, hát még ezt a két kapitális vízi barmot, akik történetesen egy parton ülő csajt akartak elkápráztatni a "kianagyobbfaszajegesvízben" macsó játékkal.
Schirilla György szentföldi követői nem csak megmártóztak a tóban, de a nyárról kint felejtett platformról még ugráltak is a jéghideg Kineretbe. Az erről készült képeket tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlom:

Kapcsolódó cikkek:

  • Időjárási viszontagságok
  • Didergő
4 Comments

Didergő

1/23/2012

2 Comments

 
_Rendben, január van, de attól még nem kéne a trópusokon fáznunk?! Vacogós 5-8 fokos éjszakákról, télikabátos reggelekről, szipogós nappalokról biztosan nem volt szó! Tudom, hogy sokak zsebében kinyílik a papirzsepi és ide hallom az anyázást is a magyar télből, de fázni sehol sem jó.
_Emlékszem mindig somolyogtam magamban, amikor telente izraeli ismerőseimmel találkoztam Budapesten. Nyakig beöltözve, szigorúan fülig lehúzott sapkában és vastag kesztyűben léptek utcára. Nyoma sem volt a mediterrán lazaságnak - a sál mögött kék szájjal vacogtak, miközben még a nulla fokot sem súroltuk, nyoma sem volt az igazi kopogós télnek. Most itt vagyunk a pálmafák alatt, nyakig beöltözve, szigorúan fülig húzott sapkában, csak a kesztyű hiányzik rólunk (de az nagyon!) és már egy hete szolidan vacogunk, míg kisüt a nap. Szombaton, amikor téliesítetten családi sétára indultunk fordult a kocka: ugyanazt a kaján mosolyt láttam a helyieken (ok, volt egy kis Michelin-figura beütésünk), mint amit belőlem csaltak elő a nálunk telelő izraeliek látványa. Az azért üdítő különbség, hogy amint kisütött a januári nap ingujjra vetkőztünk és mindjárt az arcokra fagyott a mosoly. Milyen más is ez…
Picture
December vége óta szakad, vagy lóg az eső lába. Ez még rendben volna, de lassan egy hete erre felé szokatlan természeti jelenséggel szembesülünk minden lélegzetvételnél: látszik a leheletünk. Érzem én, hogy ettől sokak tekintete párás a röhögéstől, hisz a repkedő mínuszokhoz, az ónos szutyokhoz és a latyakhoz képest ez smafu. De Rivka szerint - aki már sok telet megélt itt - ilyen hűvös és esős január emberemlékezet óta nem volt Ein Gevben. Igaz ugyan, hogy hatvan éve hullott hó a kibucban és húsz éve a fölöttünk magasodó Golán is fehér volt, de ki emlékszik már a tavalyi hóra?! Biztos van, akinek felpezsdül a vére, hogy az időjárási statisztikák szerint volt hidegebb is, de nekünk ettől sajnos nem lesz melegünk 2012 telén. Főleg, hogy itt a meleg lakásba sem húzódhatunk vissza, mert egyszerűen nincs fűtés az apartmanunkban. Szerencsre, hogy a tavasz Izraelben februárban kezdődik. Az meg már csak pár nap, féllábon és dideregve is kibírjuk addig.

Kapcsolódó cikk:

Időjárási viszontagságok
Aranyeső
2 Comments

Időjárási viszontagságok

12/6/2011

0 Comments

 
_Néha az az érzésem, hogy angolok vagyunk - legalábbis, ha az otthoniakkal telefonálunk. A beszélgetések során rendre szóba kerül az időjárás, mint valami megkerülhetetlen dolog. Mit lehet ebben a témában mondani?! Izraelben meleg van. Vagy nem.
_Meleg és meleg között minőségi különbség lehet - elsősorban nem a Celsiusokban, hanem a páratartalomban. A Kineret medencéje ebből a szempontból kifejezetten durva hely. A magas hőmérséklet miatt a tó párolgása rendkívül erős, errefelé nyaranta általános a 90-95 százalékos relatív páratartalom, ami tartós 40-42 fok esetén meglehetősen ütős. Tovább súlyosbítja a légköri viszonyokat, hogy a Jordán völgye - amelynek része a Kineret is - jóval a tengerszint alatt fekszik, ráadásul úgy helyezkedik el, hogy a tágabb térségre jellemző uralkodó szélirányra merőleges. E két adottság miatt frissítő szélről nem nagyon beszélhetünk, szél ugyan szinte mindig fúj (van hogy viharos), de az leginkább a tó medencéjében kavargó légáramlat. Röviden egy forró katlanban ülünk.
Picture
Szivárvány Ein Gev felett
_Júniustól szeptemberig kitartóan olyan az idő, mint otthon a párnapos hőségriadók esetén. Ez durván hangzik - és tényleg nagyon izzasztó - de ha itt él az ember, akkor többé-kevésbé hozzá lehet szokni. Bár azért mindennek van határa. Tavaly például két hónapon át még éjjel sem ment 40 fok alá a hőmérséklet, amihez jött még a már említett páratartalom. A helyiek elmondása szerint még a tussoló alatt is izzadtak, különben meg intravénásan rá voltak kötve a légkondira. Ehhez képest idén istenes volt a nyár, még a mi Közép-európai mércénkkel is. A kánikula ugyan most sem maradt el, de még alulról súrolta az elviselhetőség határát az open air szauna. Meg aztán mi még jóval a nagy meleg előtt érkeztünk (emlékszem május elején még fáztunk éjjelente), tehát volt időnk akklimatizálódni. De így is voltak napok, amikor a légkondis szobából csak késő délután merészkedtünk ki a gyerekekkel a játszótérre vagy a tópartra.
Picture
Viharos Kineret
_A melegnek persze megvan a jó oldala is. A strandszezon nálunk október 21-én zárult, mi ekkor fürödtünk utoljára a Kineretben. Az utóbbi mondat nyomán ide hallom a magyar olvasók szitkait… Azért a dolog nem ennyire szép, mert a szél miatt a Kineret átkozottul hullámzik, két gyerekkel bejutni a tóba kész kaszkadőr mutatvány.

Picture
Lebegő függöny téli napfényben
_A kibuc épületállománya illeszkedik a klimatikus viszonyokhoz - vagyis a hajdani építőmunkások "hézagmentes" munkájának köszönhetően minden lakás veszettül huzatos. Mivel az itteni építmények messze állnak a passzívház szabványtól, így a nyarat követő hűvös időkben a lakásokban - fűtés és szigetelés hiányában - majd megvesz az isten hidege.
Picture
Narancs érlelő tél
__Mi jobb híján légkondival fűtünk és beszereztünk egy elektromos mobil radiátort is, ezek együttesen jelentős részben lefoglalják Dimona (helyi Paks) termelési kapacitását, viszont csak időlegesen fűtik fel a otthonunkat. A dolog pikantériája, hogy miközben a négy fal között csontig hatol a hideg, addig az ablakunk alatt roskadoznak a fák a déligyümölcsöktől. Decemberben délidőben még rövid ujjú pólóban flangálnak a népek és élvezik a melengető sugarakat. Napnyugta után viszont pillanatok alatt lecsökken a külső hőmérséklet a lakásból már jól ismert hőfokra.

Picture
Vénasszonyok nyara
Persze minden csak viszonylagos - otthon a vágyak netovábbja a decemberi vénasszonyok nyara, itt a 40 fokos kánikula után a plusz 15 fokos télben vacogunk a pálmafák között. Ilyenkor kabátért kiált az ember, már ha van neki. Mi, tavasszal nagy mellénnyel - és télikabátok nélkül - érkeztünk Ein Gevbe, mit nekünk a trópusi tél alapon. Rá is fáztunk! Szégyenszemre kénytelenek voltunk utánvét kihozatni a kabátjainkat, mert mégiscsak hülyén venné ki magát, ha épp Izraelben szenvednénk fagyhalált.

X  X  X

Adja magát a kihagyhatatlan poén, jöjjön hát egy igazi klasszikus, Ákombákom és a nagykabátom:

Kapcsolódó cikk:

  • Aranyeső
0 Comments
<<Previous

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©