mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz

7/15/2014

7 Comments

 
Tegnap a nagylányom jóvoltából gyerekzsúron asszisztáltam, ahol az ünnepelt dédije, Rivka ült mellettem. Szokás szerint elrötyögtünk, mint két hülye magyar, majd azt mondja nekem, hogy “Te, nem furcsa, hogy mi itt nézzük a pancsoló gyerekeket, tortát majszolunk és kedélyesen smúzolunk és ugyanebben az országban mások meg az óvóhelyre rohangásznak?” Mit lehet erre mondani?! Mi ebben az abszurditásban Izrael szerencsésebb felén élünk, de persze minden relatív, seggünkben a szír polgárháborúval és egy köpésre a libanoni Hezbollahtól. Más barátaink viszont életvitelszerűen a Hamasz szomszédságában élnek, és ahogy a terroristák rakétái mind távolabbra érnek úgy kerül egyre több ismerősünk a célkeresztjükbe. Ein Gevben nem érezzük a bőrünkön a napi frászt, de fontosnak tartom, hogy hiteles képetek legyen arról, hogy milyen is Gáza környékén élni, és hogy hogyan gondolkodnak azok, akiknek jóesetben 15 másodpercük(!) van az óvóhelyre jutni. Ehhez egy régi ismerősömet, Róna Asert hívtam segítségül, aki a Gázai-övezettől alig 5 kilométerre, az izraeli Száád kibucban lakik. Aser sokak számára ismerős lehet, rendszeres megszólalója a magyar híradásoknak, ahol ő “A” magyar, akit rakétáznak. Én őt még Budapestről ismerem, együtt voltunk madrichok Szarvason, még az esküvőjén is ott voltam (jó, azon mindenki ott volt, aki él és mozog, mert olyan fontos ember volt már akkor is). Aser egyébként isteni humorú fickó, remek társaság, miközben azt hiszem egyetlen komolyabb kérdésben sem értünk egyet, mert az ő nemzeti vallásos világnézetéhez képest én - ahogy ő mondja - inkább széplelkű “ultrabalosnak” számítok. De ettől még tiszteletben tartom a véleményét, mert amit ő képvisel ugyanúgy hozzátartozik Izraelhez - pláne, hogy nem kevesen gondolkoznak úgy, mint ő szerte az országban. Jöjjön hát Aser vendégposztja, aki családjával 11 éve a Hamasz szomszédságában él: 
Picture
Aser rohamsisakban furikázik
Ákos még a múltkori (másfél éve volt a Felhőoszlop-hadművelet) felfordulás alkalmával kért tőlem némi megnyilatkozást, mostanra világossá vált, hogy a dolog nem halogatható tovább.
Gázától 5 km-re, Száád kibucban lakunk. Nem, nem Júdea, nem is Somron (a magyar médiában Ciszjoránia - a szerk.), mégis napi szinten konfliktus van arab szembe szomszédainkkal. Nem köveket vagy Molotov-koktélokat dobálnak, nem.
Konkrétan az a baj, hogy lőnek. Vaktában. Rakétákat. Hajdanában kályhacsőből barkácsolt remekeket, manapság inkább iráni exportot.
2003 óta lakunk itt, a dolog nagyjából 2000 óta tart.
2009-ig nem volt izraeli válaszcsapás - ha eltekintünk a gázai övezet zsidó lakosságának 2005-ös egyoldalú deportálásáról. Igen, deportálás. Így nevezik azt, ha egy terület lakosságát - akarata ellenére - kitelepítenek otthonából a visszatérés lehetősége nélkül.
Akkoriban megkérdezték tőlem (Kossuth rádió), hogy mit gondolok erről a "kivonulásról" (a nemzetközi média mindig remekelt, ha eufemizmusokról van szó). Azt válaszoltam, hogy bár apolitikus alkat vagyok, a megérzésem az, hogy ezzel csak szabad kezet és zöld utat és sok egyéb hasonló közhelyet adnak a terroristáknak. Mert bár addig is volt rakétázás, azért mégsem ennyi, hiszen jelen volt az izraeli katonaság, ami mégiscsak visszatartó erőt képviselt fegyverimport tekintetében.
Így legyen lottó ötösöm! Még soha egyetlen jóslatom - pláne politikai - nem vált ilyen mértékben valóra. 2005 után drámaian megnőtt a rakétatámadások száma, a Hámász nagyon gyorsan az egyetlen politikai tényezővé vált Gázában (a többi párt tagságát azóta sem látta senki). Mégis 2008 végéig kellett várni az első komolyabb beavatkozásra Izrael részéről (a "hosszantűrés" bibliai fogalmát maximálisan kimerítve). Mivel Eszter (a feleségem) épp 9-ik hónapos terhes volt, igen rosszul érintett bennünket, hogy az askeloni kórházat cakkumpakk katonai kórházzá alakították. Puff neki, mehetünk Beer Shevára vagy Rechovotra. Szerencsénk volt, szülés előtt egy héttel (január közepén) véget ért a hadművelet - sajnos nem vitték végig a koncepciót, máig ennek a levét isszuk -, és január végén, Askelonban megszülethetett a kislányunk.
Deja vu? Most ugyan nyár közepe van, de Eszter 9-ik hónapos terhes és nem tudjuk, hova mehetünk szülni, ha beüt a magzatvíz.
2008-ban még nem volt hova rohanni, ha Ceva Adom volt (riadó - itt nem sziréna van, hanem hangszóróból ez a két szó hangzik el négyszer, elég hátborzongató).
Ezt írtam tegnap.
Ma átolvastam és gondolatban összetéptem az egészet. Látom a hazai és a nemzetközi médiavisszhangot, a facebook-hozzászólásokat. Szerintem már mindent elmondtak, amit el lehet mondani pro és kontra. Nem látom, milyen újdonsággal szolgálhatok még.
Hívogatnak különféle magyar médiumok, rádió, tévé, telefonon nyilatkozom. Szólok anyuéknak, hallgassatok, ekkor és ekkor leszek adásban.
Meghallgatják. Sms anyutól: ez archív felvétel? Mondom, nem miből gondolod? Mert már 5 éve is ugyanezt mondtad...
Picture
Tévés közvetítőkocsik az út szélén
De hát mit mondhatnék, ha tényleg ugyanez ismétlődik folyton?!
Szinte már unalmas: rakéták, először csak 1-2 naponta, aztán folyamatosan nő a kilövések száma, és ugyanilyen iramban nő a rakéták hatótávolsága.
Először csak ránk lőnek, aztán főként messzebbre. Persze rólunk se feledkeznek meg, nehogy elbízzuk magunkat.
Izrael (mondjuk a kormány) először csak ráncolja a szemöldökét, aztán már fenyeget, végül (végre) meghalljuk a légierő gépeinek a zúgását és a robbanásokat, amiket nem előz meg riadó, ebből megértjük, hogy ezek "mi" vagyunk. Komolyan, megnyugtató. Kár, hogy ahogy elhallgat a Cáhál, megint jön a "cevá ádom".
Picture
Az nem egy felhőpamacs az égen, hanem egy levegőben megsemmisített hamaszos rakéta
És ez megy napokig-hetekig. Néha van földi invázió is, néha nincs. Ha van, akkor több időre van csönd utána.
De egy ponton a Hámász mindig elkezd "tűzszünetről" beszélni. Nekem ezen a ponton szokott elfogyni a cérnám. Milyen tűzszünet, ti alávaló férgek? Hát nem ti kezdtétek az egészet? Elnyomás? Ki nyom el benneteket? Izrael? De hát Izrael már 9 éve kivonult, és szabad kezet adott nektek! Nem mondom tovább, mert az egész annyira abszurd, amennyire csak egy kafkai lidércnyomás lehet. Túl sok filmet láttam az interneten erről, hogy illúzióim legyenek azzal kapcsolatban, hogy történjék bármi, BÁRMI, kit fog a világ (élén az arab világgal, persze) hibáztatni.
Kicsit bele is fáradtam, hogy folyton az önellentmondásokra hívjam föl a világ (és egyes ismerőseim, akiket gyorsuló iramban építek lefelé) figyelmét. Nem irigylem az izraeli országimázsosokat. Sziszifuszi a feladatuk; eleve kudarcra vannak ítélve. És az, hogy mégis újra meg újra megkísérlik a lehetetlent: a világ és a belső (ultrabalos) ellenzék ellenében hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy Izrael nem vérengző, fasisztoid apartheid ország, hanem egy (kissé túlságosan is) felvilágosult demokrácia, mint olyan párját ritkítja nem csak a Közel-Keleten, de szinte bármelyik világrészben.
Nem, ez túl nagy falat a Világ számára.
Mi mégsem adjuk föl, nem adhatjuk föl. Őrjítő számomra látni, hogy még most is, háború közben is napi több száz segélyszállító kamion megy, mehet be Gázába, miközben tudom, hogy az építőanyag, a műtrágya, a cukor jó részéből további rakétákat fognak készíteni szorgos kezek.

Lövik az askeloni erőművet. Tényleg ennyire sötétek vagytok?! Hát ha Izrael önhatalmúlag elzárná az áramot (ja, az áramot, vizet "természetesen" Izrael szolgáltatja Gázának), az egész civilizált világ (és a nem civilizált világ egy része is) két perc alatt a nyakába lihegne, röpködne a népirtás meg a humanitárius katasztrófa. De tényleg ennyire sötétek. Ezekkel már nem tudom, hogy lehetne tárgyalni. És főleg miről.
Izraelbe hozzák őket kórházba. De a kórházakat is lövik.
Most már be kellene fejeznem, de egyszerűen nem találok frappáns lezáró formulát. Borzasztó pesszimista vagyok, de csak azért, mert képtelen vagyok elveszíteni az optimizmusomat. Janikovszky Évát választom lezárásul: Mindenki egyetért abban, hogy ez így nem mehet tovább. Csak azt nem tudják pontosan, hogy akkor hogyan is menjen.
Száád kibucban, a gázai-övezet határán 2014. július 13-án
Róna Aser

Kapcsolódó cikkek:

  • Vörös kód
  • Lőtávolon kívül, lélekben belül
  • Haverilag 3. - Élet az ígéret földjén, a terror árnyékában
7 Comments
Plémo
7/16/2014 03:29:27 pm

Jó írás, szívesen olvasgatnám Asert máskor is. Egy megjegyzés : a lidércnyomás, az nem "kaffkai", hanem kafkai. Nem mindegy. :)

Reply
Nandi
7/27/2014 03:58:07 am

Ez mind renben van, de a kormány válasza meg az, hogy isklákat óvodákat bombáz le, gyerekeket nőket ölnek elretentésül, így pedig sosem lesz béke.

Reply
szerző
7/27/2014 04:48:39 am

A kormánynak nem az a válasza, hogy direktben nőket és gyerekeket vesz célba. Ez csúsztatás és a helyzet teljes félreértelmezése. Ezek balesetek, illetve a háborúval együttjáró szomorú tragédiák, amik az IDF tűzerejéből következnek. A kormány célja, hogy megvédje Izrael állampolgárait és ha nem is békét, de nyugalmat teremtsen, most sajnos ehhez erő felmutatására volt szükség. Jó volna, ha a háború után béke jönne, de ehhez az is kell, hogy a másik oldal ne a terrort lássa az érdekérvényesítés leghatékonyabb módjának. Ettől még távol vagyunk sajnos.

Reply
Gabo
6/18/2015 06:16:45 pm

Nem direkt lőnek gyerekekre. Csak hát ilyesmi történik, ha az arabok élőpajzsnak használják a civileket és direkt olyan helyekre teszik az áldozatokat. Hogy aztán lehessen mutogatni...a zsidókra...

Reply
Aaron
7/29/2014 09:23:22 pm

Elkeseredettség. De lesz ez még rosszabb is. Talán érdemes lesz izraelben elővenni Frank Herbertet is egy kicsit, mondjuk a Dosadi kisérlet erejéig.

Reply
Szabó Klári
8/1/2014 10:47:11 pm

Imádom Izraelt! Tíz éve készülök arra, hogy meglátogassam a
Szent-Földet. November 23 -án indulnánk, mennyire biztonságos ez
az út? Vagy talán nagy sajnálatomra válasszunk másik utat ?

Üdvözlettel: Szabóné Klári

Reply
szerző
8/3/2014 03:46:53 am

November még olyan messze van, hogy biztonsággal senki meg nem mondja, hogy mi várható akkor. Azt lehet tudni, hogy a gázai háborúk viszonylag rövid lefolyásúak és aztán csendesebb időszakok jönnek. Nagy eséllyel novemberig lezárul a mostani konfliktus, némileg lecsendesednek a kedélyek és nyugodtan lehet jönni. Akkor is nyugodtan lehet jönni, ha olyan a helyzet mint most, csak fel kell készülni az esetleges riadókra. De önök nagy valaószínűséggel nem fognak a "fertőzöttebb" déli régióba utazni, mert arrafelé kevesebb a turisták számára érdekes dolog. Jeruzsálemet és Tel Avivot is érték támadások, egyre kevesebb. Reméjük novemberre elfogynak azok a rakéták, amik addig érnek.

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©