mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Jeruzsálem falai

1/31/2013

4 Comments

 
Januári vendégjárást kihasználva útnak indultunk Jeruzsálembe. Mivel édesapám és testvérem még nem jártak ott, ezért ez több volt, mint egyszerű városlátogatás. Valahogy így próbáltam bevezetni őket abba, hogy mi van a városfalakon túl.
Jeruzsálem az a gyönyörű "nő", akit mindenki meg akar szerezni, de kevesen tudnak együtt élni vele. Én is valahogy így vagyok vele: jobbára távolról imádom, viszont ritkán megadatik, hogy közel kerüljek hozzá. És ennyi elég is belőle.
Picture
Aki járt már Jeruzsálemben, annak éreznie kell, hogy valami van a levegőjében. Talán maga az Isten, de ha személyesen nem is ő, akkor a hozzá szóló imák mindenképpen betöltik a teret. Ezek az imák megszépítik a várost, kicsit talán földöntúlivá varázsolják és elfeledtetik, hogy ez is csak egy metropolisz a sok közül. Ahol meglehet ott az Isten, de mégiscsak halandó emberek sokasága lakja, akik idejük nagy részében földhöz ragadtan élik az életüket. Ami azt illeti, az imák szent városához képest ez nem olyan fennkölt dolog. Persze semmi kétség, Jeruzsálem világraszóló látványosság, Izrael talán egyetlen európai szemmel értelmezhető települése, tele súlyos történelemmel, máig ható feszültséggel. Ettől piszok izgalmas és pont ettől rettentő élhetetlen.  
Picture
Jeruzsálemet mindenki magáévá akarta tenni, az erősebbje meg is kapta, majd szétdúlta a falait, hogy újakat építhessen a romokból és ez így megy évezredek óta. Aki erre járt, az hozzátette a magáét, szigorúan az örökkévalóság reményében, majd annak rendje és módja szerint eltűnt a történelem süllyesztőjében. Kivéve a zsidókat, de nekik sem volt maradásuk, kétezer éven át csak távolról vágyakozhattak az óhaza fővárosa után. Most újra zsidó kézben van Jeruzsálem, és ha széttekintünk a városon, akkor látjuk, hogy jó kezekbe került. Soha nem látott ütemben épül, szépül, fejlődik, persze felemásan, mert hát a közel-keleten vagyunk, ahol súlyos a történelem és máig ható a feszültség, ugye.
Jeruzsálem mindig falakkal körbevett, fontos hely volt, de pont e falak miatt nem nőhetett a végtelenségig. A falak adta korlátot nem is olyan rég, csak a XIX. században lépte át a város, de akkor is csak óvatosan. A ma  óvárosnak hívott központ hosszú évszázadokon át kiszolgálta a helyieket és megvédte attól az urbanizációs robbanástól, amin a jelentős nyugati városok a XIX. század végére túljutottak. (Gondoljatok csak bele, az első villamosvonalat csak 2011-ben adták át a városban!) Jeruzsálem egészen a II. világháború végéig valójában provinciális hely volt, ahová a zsidókon és a zarándokon kívül senki sem kívánkozott. Ugyan a XX. század elejére valódi élet költözött az óváros falain kívül is, de Jeruzsálem csak 1948-tól, a modern Izrael megalakulásával kezdte valóban kinőni magát, az igazi látványos fejlődésre pedig egészen 1967-ig kellett várni. Izrael a hatnapos háború nyomán terjesztette ki fennhatóságát az óvárosra (benne a Siratófallal) és Kelet-Jeruzsálemre.

Jeruzsálem virtuális urai

Picture
Kevesen tudják, hogy Jeruzsálemhez a magyaroknak is van némi köze. II. András a kereszteshadjáratok nyomán - más európai királyokhoz hasonlóan - felvette a "Jeruzsálem királya" virtuális címet, amit a magyar uralkodók később is büszkén viseltek. 1869-ben Ferenc József látogatást tett a szentföldön, így Jeruzsálemben is. A királyi vizit nyomán a Via Dolorosa mentén vendégházat nyitott az osztrák-magyar monarchia. A ma már csak osztrák fennhatóság alatt álló intézmény bejáratánál és díszes kápolnájában ott díszeleg a koronás nagy magyar címer.
Az egyesítés révén újra összenőtt az, ami összetartozott, bár a megosztottság mind a mai napig egyértelműen kitapintható.
Azóta csendes demográfiai versenyfutás zajlik a város arab és zsidó polgárai között. Jeruzsálemben azokban az időkben is mindig éltek zsidók, amikor a város urai mások voltak. A zsidók számossága akkor vált fontossá, amikor létrejött Izrael és Jeruzsálemet jelölte ki fővárosának. Érthető módon az izraeli kormányok számára azóta létkérdés, hogy az ország fővárosában többségben legyenek a zsidók. (Ha jobban belegondolunk, akkor az egész nyugati világnak is ez az érdeke, mert így egészen biztos a keresztény szent helyek biztonsága, ami mondjuk muzulmán felügyelet mellett kérdéses volna.) A dolog azért ilyen problémás, mert Izrael hiába annektálta Jeruzsálem keleti felét, ha ezzel legalább háromszázezer arabra is szert tettek, akik (többségében muzulmánok és) finoman szólva mérsékelten lojálisak hozzá és úgy általában a nyugati értékek iránt. Jeruzsálem birtoklása egyben erős matekfeladvány is - Izrael pozitív szaldójához különböző urbanisztikai megoldásokhoz és politikai trükkökhöz folyamodtak, amelyek nem egyszer inkorrekt gyakorlati lépésekhez vezettek csak, hogy biztosított legyen a zsidó többség.
Az alap - nehezen feloldható - ellentmondás, hogy Izrael mindenáron birtokolni akarja Jeruzsálem teljes egészét, de valójában púp a hátára a város keleti felében élő nagyszámú arab népesség. Izrael, hogy mindenáron igazolja igényeit a teljes szent városra, bámulatos városépítési programot hajt végre. A zsidók lakta Nyugat-Jeruzsálem dinamikus fejlesztése mellett, a város határain belül és kívül kelet felé is terjeszkedik.
Picture
A kék foldok a zsidó települések, a zöldek az arab lakta területek. A zöld vonal az 1967-es határokat jelöli.
Ez az a téma, ami a világ híradóiban úgy jelenik, meg, hogy "…válaszul az izraeli miniszterelnök újabb n számú lakás építésére adott engedélyt". És ne legyenek kétségeink, amire engedélyt adnak, az fel is épül… Ez a folyamat meglehetősen előrehaladott állapotban van, még nem befejezett, de szerintem gyakorlatilag már visszafordíthatatlan. A rendkívül tagolt domborzati viszonyokból következően a városmagtól távolodva patchwork szerűen váltják egymást a Jeruzsálem által utolért arab falvak valamint a városhoz biggyesztett friss zsidó negyedek és (egyelőre) önálló telepek. Azért, hogy az előbbiek semmiféleképpen se, az utóbbiak viszont mindenképpen a város közigazgatási határain belül legyenek valójában életidegen, cikk-cakk határokat húztak. És mivel Jeruzsálem valamiért történelmileg vonzódik a falakhoz, ezért sok helyütt magas betonkerítésekkel jelölik ki, hogy ki hová tartozik.
Nagyon nem jó ez így, de az elhatárolódásnak más, kézzelfoghatóbb indoka is van, ez pedig a biztonság. Akárhogy is nézzük, az együttélésnek mégiscsak különös formája, ha időnként buszokat és éttermeket robbantok fel. A Jeruzsálemet kelet felől elhatároló védelmi rendszer otromba dolog, de működik - megvéd a terrortól, viszont ellehetetleníti, hogy Jeruzsálem ne csak papíron, hanem valóságban is egyesüljön.
A Jeruzsálembe látogató átlag turista mindebből mit sem vesz észre. Biztonságban felkeresheti a szent helyeket, nyugodtan vásárolhat az arab piacon és megihat egy kévét a város zsidó negyedében. Aki így tesz élvezni fogja Jeruzsálemet, de vajmi keveset fog megérteni abból, ami körülveszi. Ha olyanokkal kísérhetek el Jeruzsálembe, akik még nem jártak ott, mindig megpróbálom bemutatni a szent város árnyas jelenét. Nem azért, hogy elriasszam őket, hanem azért, hogy megértsék miért olyan fantasztikusan izgalmas hely Jeruzsálem, miért oly fontos évezredek óta tucatnyi civilizációnak. Ezt nem mindig egyszerű előadni, de aki nyitott, az rögtön ráérez Jeruzsálem ízére.

Kapcsolódó cikkek:

  • Járnak a jeruzsálemi villamosok
  • Tiul 2. - Jeruzsálem
  • Izrael magyar arca
4 Comments

Szabadságjog

1/27/2013

2 Comments

 
Míg mi nyaraltunk, Izrael választott. Mi is, csak mi a családunk pártjára álltunk és Eilat mellett tettük le a voksunk.  
Picture
Netanyahu tovább táncolhat
Izraelben január 22-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak. Mint szabadságos újságírónak a voksolás és az azt megelőző időszak felettébb izgalmasnak ígérkezett. Próbáltam követni az eseményeket, de azt hiszem ez volt talán minden idők legunalmasabb választási kampánya Izraelben. Ha kicsit nem figyelek oda, észre sem veszem. Na jó, az újságok és a tévék híradásai nagy teret szenteltek a versengő politikai erőknek, hisz az ingyen show mégiscsak közérdeklődésre tart számot.
Ahogy közeledett a választás napja itt-ott választási plakátokat is feltűntek sőt, a hajrában még utcai kampányeseményekbe is belefuthatott az ember, ha nem vigyázott. (Így jártam én is a jeruzsálemi piacon.)
De semmi hisztéria, semmi dráma, már-már minden olyan kulturáltan zajlott, mintha Skandináviában lennénk és nem a Közel-keleten. Ez persze csak ahhoz képest tűnhetett így, hogy milyen végletesen kiélezett kampányokon van túl Izrael. Mert például a választási műsorok hangneme egészen siralmasnak tűnt így is. Szinte állandó forgatókönyve volt ezeknek, hogy a riporter által bedobott kérdésre perceken át szigorúan egyszerre, üvöltve mondják a magukét a vitapartnerek, egészen a következő kérdésig, amikor levegőt vettek és ugyanott, csak immár hangosabban folytatták szinkron anyázást. (A vitakultúra ezen mélységét a magyar politikusok még nem érték el, igaz otthon már nem is vállalják a nyilvános disputát egymással, de ez egy másik - hasonlóan szégyenteljes - történet végeredménye.)
A lagymatag politikai cirkusz talán annak volt köszönhető, hogy Netanyahu újrázása egy percig sem volt kétséges, eleve lefutott verseny volt, legfeljebb a kártyák újraosztása és az erőviszonyok átrendeződése miatt hozhatott újat a választás. E tekintetben tényleg izgalmasan alakult a végeredmény, hisz Netanyahu hiába húzott 19-re lapot az előrehozott választásokkal, a most felálló új Kneszetben kisebb frakciója lesz. Mindezt úgy sikerült neki, hogy az elmúlt évek legerősebb ellenzéki pártja (Kadima) épp, hogy megugrotta a bejutási küszöböt (2%). Ugyanakkor a politikai paletta minden oldalán feltűntek új pártok is, ezek közül a centrista Yes Atid nevű friss formáció okozta a legnagyobb meglepetést, amely 19 képviselőjével a 120 fős Kneszetben rögtön a második legerősebb parlamenti frakciót tudhatja magáénak. (A sztárújságíróból pártvezérré átvedlett Yair Laipd magyar származását többször felemlegette a kampány során, amit a Yes Atid választói láthatólag pozitívan értékeltek.)   
Attól, hogy elmaradt a zajos kampány még volt tétje és újdonsága a választásoknak. E tekintetben talán ez volt évek óta az egyik legfontosabb választás Izraelben. Jó ideje most először belpolitikai - értsd gazdasági, szociális és társadalmi - kérdések domináltak és nem a palesztin-izraeli konfliktus tematizált mindent.

Így szavazott a kibuc

Izraelben csak listás szavazás létezik, az egész ország egy választókerület. A 120 fős Kneszetbe viszonylag alacsony a bejutási küszöb (2%), emiatt hagyományosan sok párt - és ezen keresztül társadalmi csoport - jut képviselethez. Ez jól hangzik, de egyaránt megnehezíti a kormányalakítást és a kormányzást, emiatt gyakoriak az előrehozott parlamenti választások.
Egykor az egyes kibucok ideológia alapon egy-egy baloldali párt mögött sorakoztak fel és tömbben szavaztak a tagok. Ennek köszönhetően a kibucok évtizedeken át felülreprezentáltak voltak a parlamentben, amiből sokat profitáltak a kibucmozgalmak. A 90-es évekre meggyengültek a kibucok, felbomlott az egység, nagyobb lett az egyéni szabadság, de alapvetően megmaradt a baloldali irányultság.
A mi baloldali kibucunkban papírforma végeredmény született a múltheti választásokon. 63 százalékos részvétel mellett nyert a Munkapárt (108 szavazat), második helyre az erősen balos Meretz (44) futott be, a dobogó harmadik helyére a centrista Yes Atid (38) állhatott fel. Az idők változását jelzi, hogy a jobboldali Likud is besöpört 25 szavazatot. Az viszont meglepő, hogy a telepeseket is maga mögött tudó Izrael Beitanura 14 szavaztak a kibucban. Ennél is furcsább, hogy a szomszédaink között akadt két ember, aki a keleti zsidókat képviselő, ultra-ortodox Sasz pártot támogatta. Ilyenkor azért visszasírom az ideológiailag túlfűtött időket…

Külső szemmel fura lehet, hogy a világpolitika színpadáról ismert izraeli politikusoknak "házon belül" ugyanolyan problémákra kellett megoldásokat javasolniuk, mint a világ bármely országában praktizáló kollégáiknak. Jó volna, ha így maradna, mert egyre inkább az az érzésem, hogy a régi vágású izraeli politikusoknak a (tényleg húsba vágó) biztonságpolitikai problémák felszínen tartása sokkal kényelmesebb, mint az embereket a hétköznapokban érintő kérdések megoldása. 
Picture
A kibucban sem volt sok jele a kampánynak. Mindössze két választási eseményt plakátoltak ki a faliújságon - a közeli főiskolán a már említett Yair Lapid tartott beszédet, illetve egy másik alkalommal Ehud Olmert volt miniszterelnök, aki idén nem indult egyik párt színében sem. Ezen kívül egyetlen kampány matricával találkoztam - az is 2006-ból maradt vissza. (Amir Peretz, a Munkapárt akkori listavezetője van rajta, aki első ránézésre simán elmenne Sztálin imitátornak is - nem is választották meg…)

Személy szerint minket a választási hacacáré kevésbé érintett meg. Mint potenciális első választókat senki sem talált meg, nem lettünk személyesen megszólítva, még csak tájékoztatást sem kaptunk arról, hogy mi a teendőnk, ha élni akarunk az állampolgári jogainkkal. A választási hajlandóságunkra tehát kevéssé volt hatással a kampány. Amúgy Zsófit, ahogy Magyarországon, úgy Izraelben is hidegen hagyja a közélet - neki ezért volt eleve kérdéses a részvétel. Engem ugyan kifejezetten érdekel a politikai, még kedvenc izraeli pártom is van, viszont más okból néztem borúsan a kampányidőszakot és hezitáltam a részvételt illetően. Nekem filozófia problémám volt a demokratikus joggyakorlás lehetőségével: ha épp azon töprengünk, hogy menjünk vagy maradjunk az országban, akkor morálisan nehezen vállalható, hogy részt vegyek az izraeli választásokon. Másfelől meg több mint másfél éve itt élek, ez az otthonom és nagyon is fontos számomra, hogy hogy mennek errefelé a dolgok.
Picture
Mi a lábunkkal szavaztunk :-)
Végül is rajtunk kívül álló okokból megoldódott a dilemmánk. Még mielőtt az előrehozott választásokat időpontját kihirdették volna, már leszerveztük a januári nyaralásunkat rokonostul, szállásostul tokkal-vonóval - vagyis jó korán biztossá vált, hogy január 22-én semmiféleképpen sem leszünk Ein Gevben. Izraelben viszont az a (fő)szabály, hogy a választópolgárok csak a lakóhelyükön szavazhatnak és csak a választás napján. Ugyan a parlamenti választások idején ingyenes a tömegközlekedés, de végül arra szavaztunk, hogy voksolás helyett inkább otthonunktól 400 kilométerre, Eilaton maradunk. Így esett meg, hogy életünk első izraeli választásán nem az urnákhoz járultunk, hanem a családunk pártjára álltunk - és a strandra mentünk. A szavazati jogunk helyett a szabadságjogunkat gyakoroltuk. Felhőtlenül.

Kapcsolódó cikkek:

  • Menetlevél
  • Izrael magyar arca
  • Kibuc kibic
2 Comments

Vége a januári nyaralásnak

1/25/2013

2 Comments

 
Picture
Az elmúlt hetekben örvendetesen nagy vendégjárás volt mifelénk. A rokonlátogatás apropóján végre mi is kimozdultunk a kibucból. Mi ugyan korábban már töviről-hegyire bejártuk Izraelt, de ittlétünk másfél éve alatt a gyerekekkel alig tettük ki a lábunk Ein Gevből. Ideje volt, hát a nekik is megmutatni hol is élnek valójában. Mini országjárásunk révén Jeruzsálem érintésével egészen Eilatig jutottunk el, ami csak a térképen van közel, valójában két gyerekkel, három felnőttel és roskadásig pakolt csomagtartóval valószerűtlenül távoli hely.
Törzsolvasóink közül többek is aggódva kérdezték, hogy mi van velünk, hová tűntünk. Jelentem, tegnap késő este visszaértünk a kibucba - meggyötörve, betegségektől tépázva, de élményekkel gazdagon. Most még a januári nyaralás fáradalmait heverjük ki, de amint összeszedtük magunkat, jönnek az úti élményeink. Aggodalomra tehát semmi ok, hamarost újra munkába áll blogunk is!
Addig is figyelmetekbe ajánljuk azokat a külsős hivatkozásokat (Index, Örülünk Vincent blog, HVG), amelyek az elmúlt napokban idéztek minket a magyar-izraeli meccs újabb fejleményei kapcsán. Ha tudnátok milyen nehéz volt megszervezni, hogy amíg nyaralunk, addig mások írjanak rólunk, de "szerencsére" a FIFA elintézte nekünk :-)
2 Comments

Kineret 1.

1/14/2013

0 Comments

 
Több, mint másfél éve vagyunk a kibucban, sokat áradoztunk már a helyről, de a Kineretről, a leges-legkirályabb dologról gyakorlatilag alig szóltunk.
Izraelben mindig történik valami világraszóló. De egy dolog mindig, minden körülmények között hírértékkel bír, ez pedig a Kineret vízszintje. Ha alacsony, ha magas közérdeklődésre tarthat számot. Most épp hosszú idő után erősen emelkedik. Mit emelkedik?! Az elmúlt hetek csapadékos  időjárásának köszönhetően rekord gyorsasággal nőtt a vízszint, ami valódi nemzeti attrakció Izraelben.
Picture
Mondjátok, hogy "Kinereeeeeet"!
Családok kerekednek fel és jönnek megnézni a tavat, állnak meg az út szélén, hogy szemügyre vegyék a tó felé tartó bővizű, ám mégiscsak időszakos folyókat. Nekünk ez picit talán megmosolyogtató, de egy olyan országban, ahol a víz ilyen nagy kincs, érthető az emberek felbuzdulása. Mi tagadás, ez ránk is átragadt - nap mint nap elzarándokolunk a kibuc strandjára, hogy jó gazdaként szemügyre vegyük a Kineretet. Annak drukkolunk, hogy a víz elérje a hatalmas kövekkel megerősített part menti sávot, mert akkor nyáron nem a kavicsos hullámtérben, hanem elegánsan, a pálmafák alatt, a puha pázsiton strandolhatunk.
Picture
Az újságok időjárás rovatánál külön szerepeltetik, hogy épp milyen a Kineret vízállása
Jó, hát tényleg szar, hogy ilyen problémáink vannak, de jelen állás szerint még hiányzik cirka húsz méter az álmaink beteljesüléséhez. Viszont, ha minden jól megy, akkor lesz még pár esős napunk, és ott van még aranytartaléknak a Hermon hósapkája, ami április végéig masszív utánpótlást jelenthet a Kinneretnek.
Picture
Még néhány esős nap és a köveket nyaldossa a víz
Picture
Tiberiáson ez az installáció folyamatosan mutatja, hogy hol áll a Kineret vízszintje
Utoljára a kétezres évek legeléjén állt ilyen jól a tó vízszintje, de az is messze elmaradt a kilencvenes éveket megelőző időszaktól. Ekkoriban még valódi szerepe volt a part menti masszív szikla védműveknek, és a fene se gondolta, hogy a kemény pénzekért kialakított hullámtörő évtizedekig szárazon marad. Az, hogy így alakult több dologgal is magyarázható: megnövekedett vízfogyasztás, aszályosabb évek és a jordán-izraeli béke. Ez utóbbi azért tett be a Kineretnek, mert a békeszerződés révén juttattak a tó vízkészletéből Jordániának is (amelynek a Kinerethez nincs hozzáférése), illetve megállapodtak abban is, hogy közösen hasznosítják a két ország között húzódó Jordánt, amely a Kineret természetes lefolyása.
Így például közösen kezelik a Jordán és a Yarmuk folyók találkozásánál lévő erőművet, amit egykor a britek emeltek áramtermelés céljából. Ma már energetikailag hasznavehetetlen a műtárgy, de turista látványosságnak megteszi. A jordán-izraeli béke - kissé megkopott - szimbólumát mindössze 10 sékel fejében bárki szemügyre veheti.
Az izraeliek minden évben megadott mennyiséget pumpálnak át a Hasemita Királyságnak az életet adó édes vízből, ennek okán az elmúlt nagyjából húsz esztendőben jóval alacsonyabb szinten ingadozott a Kineret, mint bármikor előtte.
A tó láthatóan megsínylette a megállapodást, viszont 1994 óta béke van Jordániával. A háborús fenyegetettségnél még mindig jobb a lassan ketyegő ökológiai bomba.

Kapcsolódó cikkek:

  • Armageddon fíling
  • Piknik a parton
  • Kinereti rozmárok
0 Comments

Időn túli büntető

1/8/2013

6 Comments

 
Az augusztusi botrányos magyar-izraeli focimeccs a FIFÁ-nál is kiverte a biztosítékot. A történtek miatt a nemzetközi labdarúgó szövetség elmeszelte az MLSZ-t, és a legközelebbi válogatott meccset zárt kapuk mellett kell megrendezni. Az MLSZ szerint a FIFA "szankciója túlzottnak és igazságtalannak tűnik". Szerintünk viszont nem. Különös tekintettel a Mishpaha blog által nyilvánosságra hozott hivatalos meccsfelvételeket látva.
Úgy tűnik, hogy a magyar közszolgálat történelmi bakija után az MLSZ sem bagatellizálhatja tovább a magyar-izraeli meccsen történt szurkolói rendbontásokat. A magyar sajtó tegnap este repítette világgá, hogy az augusztusi botrányos magyar-izraeli focimeccs miatt a magyar foci válogatott kénytelen zárt kapuk mellett lejátszani a sorsdöntő magyar-román selejtezőt. Ez világraszóló szégyen, de nem előzmények nélküli.
Picture
"Büszkék" lehetünk rátok...
Mint azt blogunk megírta, az MTVA az augusztusi barátságos meccset megelőző percekben mást kövített a magyar és mást az izraeli tévénézők felé. A magyarok a megszokott módon láthatták a himnuszokat, az izraeliek - a nemzetközi sztenderdektől eltérően - a saját himnuszuk alatt nem a saját csapatukat nézhették, hanem az őrjöngő magyar B-közepet, ahogy azok válogatott módokon zsidóznak. Ez vérciki volt.

Mint ahogy az is, hogy a többszöri megkeresésem ellenére az MLSZ nem reagált a közvetítési bakira. Ugyan kiadtak egy általános sajnálkozó közleményt a lelátókon történtek miatt és menetrendszerűen copy-pastelték, hogy lépéseket tesznek a szurkolói rasszizmus ellen. De valahogy azóta sem hallottunk ezekről…
Picture
Így kell ezt csinálni?!
Az augusztusi válogatott meccsen történt útszéli otrombaság nem kerülte el a FIFA figyelmét sem. A zárt kapus büntetéssel világos jelzést adtak az MLSZ-nek, amit a hülye is ért. Kivéve persze a magyar labdarúgó szövetséget, amely közleménye szerint a FIFA "szankciója túlzottnak és igazságtalannak tűnik". A nem épp sportszerű reakciójuk olyan kommunikációs óriások szép példáját követi, mint a már említett MTVA, amelynek 51 nap stabil tagadás és jellemtelen hazudozás után sikerült csak bocsánatot kérnie a példátlan közvetítési baki miatt. Azt is csak magyarul, mert hát nehogy már az izraeliek is értsék a sajnálkozást...

E sorok írója úgy gondolja, hogy minden tekintetben szégyen, ami a meccsen történt, beleértve a mutatott játékot is. De legalább ilyen szégyenteljes, hogy az MLSZ utólag relativizálni próbálja a lelátón tapasztalt rasszizmust. Hogy világos legyen mi az, ami a FIFÁ-nál kiverte a biztosítékot, álljon itt ismét a Mishpaha blog által megszerzett MTVA-s felvétel. Ebből feketén-fehéren kiderül, hogy a magyar szurkolók egy csoportja milyen nagy tirpák volt azon a bizonyos augusztusi meccsen. Bárhogy is nézem, ez nem bocsánatos bűn - legfeljebb az MLSZ szerint.

Akit bővebben is érdekelnek az előzmények, az ezeket a blogunkon megjelent cikkeket ajánljuk a figyelmébe:

  • Vizuális öngól
  • Csak vízió lett volna az öngól?
  • Vágjunk jó képet!
  • És mégis mozot a Föld!
6 Comments

Ünnepsoroló 20. - Sábbáti finomságok

1/7/2013

0 Comments

 
Úgy tűnik meghallgattatott a kívánságom és rendszer lett a kibucos szombat köszöntésekből. December utolsó péntek estéjén - immár harmadjára - jöttünk össze, hogy együtt ünnepeljünk, ami nagyon kedvemre van. Mi, Zsófi isteni kalácsaival emeltük az ünnep fényét, ami ismét olyan népszerűnek bizonyult, hogy többen azon melegében elkérték a receptjét. Egyébként azért is szeretem ezeket a közös estéket, mert nem csak együtt vagyunk, ünneplünk, hanem van egy kis közös tanulás is. Pár percben valaki elmeséli a heti szakaszt és annak tanúságát - ez még annak sem fekszi meg a gyomrát, aki amúgy nem él vallásos életet.
A kiddus után nem széledtünk szét, hanem asztalhoz ültünk. A megjelent tucatnyi család legalább ennyiféle ételt hozott, hogy közösen fogyasszuk el. Zsófi jóvoltából mi hamis rakott krumplival képviseltettük magunkat a közös terülj-terülj asztalkámon. Az egyszerű magyaros egytálétel ugyan a kóserság miatt nélkülözte a kolbászt, de a házias ízek így is többekben mély nyomokat hagyhattak. Ezt onnan tudjuk, hogy Zsófinak hazaérkezésünk után SMS-ben gratuláltak, hogy főztjével előcsalta a gyerekkori emlékeket.

Kapcsolódó cikkek:

  • Kiddus
  • Gulyászsidók
  • Ünnepsoroló sorozat
0 Comments

Ráhúzunk

1/2/2013

3 Comments

 
Eldőlt. Maradunk. Legalábbis bő másfél évre.
Nem volt könnyű szülés, talán nehezebb döntés volt, mint amikor elhatároztuk, hogy felkerekedünk Magyarországról. Leginkább azért, mert most több vesztenivalónk van és ezért jóval több mindent kellett mérlegre tenni. Volt időnk alaposan végiggondolni a helyzetünket, pro és kontra felsorakoztatni az érveinket. Ez alapján nagyjából magabiztosan kijelenthetjük, hogy jó döntést nem hozhattunk, csak kevésbé rizikósat. Nem titok, a hajrában én a maradás mellett kardoskodtam, míg Zsófi a költözés mellett tette le a voksát. Mielőtt felvettük az álláspontunkat, mindketten ugyanazokat a legitim szempontokat sorakoztattuk fel, csak máshová tettük a hangsúlyokat. Épp ezért vita nem nagyon volt köztünk, mert tudtuk a másiknak is igaza van. A döntéshozatal közös volt, de a végső szót Zsófi mondhatta ki, hisz nem mellékesen az ő karrierjéről van szó.
Picture
Zsófi előmenetele nem szubjektív kérdés, objektív - tőlünk független - határkövek vannak lefektetve, amelyek korlátozottan rugalmasak. A részletekbe nem belemenve, a lényeg, hogy a szakvizsga megszerzéséig országtól függően 4 vagy 5 évet kell szakorvosjelölti státuszban lehúznia valahol.
Hamar nyilvánvaló volt, hogy Zsófi választott tudományterületében, a patológiában a SOTÉ-n összességében könnyebben juthat világszínvonalú tudáshoz, mint Izraelben bárhol, miközben anyagilag itt valamivel jobb elismerésre számíthat. Szerencsére mi megengedhetjük magunknak, hogy a szakmai tudás megszerzését az anyagiak elé helyezzük, így nem volt kétséges, hogy mi a racionális döntés. Ez alapján egy napig úgy volt, hogy csomagolunk.
Mindketten ugyanazokat a legitim szempontokat sorakoztattuk fel, csak máshová tettük a hangsúlyokat. Épp ezért vita nem nagyon volt köztünk, mert tudtuk a másiknak is igaza van.
Aztán aludtunk rá egyet és (újra) mérlegre tettük a gyerekek ügyét, ami ugyancsak komplex kérdéskör és fontosabbak a munkahelyi pályafutásnál is. A gyerekek számára a kibuc ideális hely, az óvodák kitűnőek, a környezet tiszta és biztonságos, minden kiszámítható. Ugyan a kibuc, mint létforma utánozhatatlan, de jó óvoda, biztos családi háttér Budapesten is bőven meglenne, ráadásul ott rengeteg olyan impulzus is érné őket, ami falusi körülmények között nem. Azonban a sok szubjektív dolog mellett a kibuc egy dologban biztosan verhetetlen, és ez a logisztika.
A lakásunktól száz méter sugarú körben elérhetők az óvodák, a mosoda, a menza, a bolt és kis sétára ott van a tópart, ami fél éven át biztos délutáni elfoglaltság. Nem kell BKV-ézni, csúcsforgalomban ülni, naponta kétszer mosni és teregetni, és akár a főzést is megtakaríthatjuk. Kettő, de még inkább három gyerekkel mindez egyáltalán nem elhanyagolható idő és energia megtakarítás. Talán kicsit banális, de a sok-sok egymást kioltó fajsúlyos érvet, ezek a földhözragadt szempontok írták felül.



Egy napig
úgy volt, hogy csomagolunk.




Végül is Zsófi futott még egy kört, (még egyszer) konzultált az egyetemi munkatársaival, kikérte a véleményét mindazoknak, akiknek rálátásuk van a hazai patológus képzésre. Nagyjából egyöntetű véleményük volt, hogy az első két évben nincs szignifikáns különbség a képzésben, tehát ha a maradás mellett döntünk, akkor nem szedhető össze olyan lemaradás, amit ne lehetne később "könnyedén" behozni.
Lehet, hogy nem mindenkinek tűnik így, de döntésünkkel inkább a biztosat választottuk. Az otthoni helyzet kiszámíthatatlanabb, mint valaha, ehhez képest a kibuc minden unalmával együtt is a béke szigete. A jelenlegi zord magyar gazdasági viszonyok közepette nincs semmi garancia arra, hogy a visszatérésünk után rövid távon a saját lábunkra állhatnánk. Mai tudásunk szerint Budapesten minden segítség és helyismeret ellenére anyagilag ugyanúgy küszködnünk kellene, mint a bevételeink megcsappanása után a kibucban. Csak akkor már itt mégiscsak egyszerűbben szervezhető meg a napi életünk, élhetőbb és szerethetőbb körülmények vesznek minket körül, ami az otthoni ideges viszonyok láttán igencsak felértékelődik. Azonban legkésőbb bő másfél év múlva, vagyis 2014 őszétől már menthetetlenül új időszámítás kezdődik - kérdés nélkül költözünk haza, hogy kisimult arccal alámerülhessünk a magyar valóságban.
Majd meglátjuk, meddig bírjuk.

Kapcsolódó cikkek:

  • Lehet egy kérdéssel több?
  • 18+
  • Évértékelő
3 Comments

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©