A zsidó újév alkalmából közös vacsorára voltunk hivatalosak múlt héten, amit szokás szerint kibucos műsor követett. A kaja és a program is picit sótlan volt, de jó társaságban gyorsan telt az idő. A fotógaléria magáért beszél, pörgessétek át és képet kaptok az estéről, ami lényegét tekintve szinte kottára ugyanolyan volt, mint tavaly.
Mindössze két - az ünneptől lényegében tök független - dolgot említenék meg, amelyekről reményeim szerint hamarosan bővebb poszt is jön. Az egyik, hogy felállítottam a lámpaszettem portréfotózásra, mert meguntam, hogy ilyenkor minden lépésnél megállítanak, hogy lekapjam az asztaltársaságot. Ebből pár képet a galériába is beválogattam.
A másik érdekes dolog az est házigazdáinak a személye volt. George és Lara, két ausztrál vitte a szót - aranyosak, helyesek voltak, ahogy törték a hébert és szórakoztatták a nagyérdeműt. Larának külön jól állt, hogy mikrofonnal a kezében gömbölyű pocakkal vitte a szót, de műsorszámukat keserédessé tette, hogy ez amolyan hattyúdal volt a részükről.
A helyszínen nem volt nyilvánvaló, hisz az érintettek szemérmesen kezelték a hírt, de mi tudtuk: eldőlt George és Yael "menni-maradni" dilemmája, mint ahogy a velünk nagyjából egyszerre érkező Lara és Dan családja is hamarosan visszatér Melbournebe - egymástól függetlenül, nagyjából egyszerre új életet kezdenek a régi környezetükben. Nagy veszteség ez számunkra, de érthető döntés a részükről.
RSS Feed