Mi ugyan egy évre terveztünk, de az nagyon hamar látszott, hogy 365 napnál biztosan tovább fogunk maradni (tudja a fene, hogy mennyivel). Mit volt, mit tenni szükségessé vált az itteni jogsi megszerzése is. Ez látszólag egyszerű feladat, valójában semmi sem egyszerű, ami annak látszik Izraelben. Külföldi vezetői engedély birtokában az itteni jogosítvány egy éven át könnyített eljárással szerezhető meg, amihez némi adminisztráció és orvosi vizsgálat után csak a forgalmi vizsgát kell letenni. Kétszer próbálkozhat az ember, ha másodjára is megvágják, akkor teljesen elölről kell kezdeni, jöhet a KRESZ vizsga és újra a forgalmi. Nem kötelező, de a siker érdekében ajánlatos pár órát venni, hogy szokjuk a helyi vezetési kultúrát, de méginkább azért, mert a vizsgaútvonalak - csak úgy, mint otthon - itt is trükkösek.
Zsófinak rezgett a léc, de szerencsére elsőre sikerült a vizsga. Nekem pechem volt, sajnos megvágtak és csak másodjára mentem át. Először azt hittem, hogy ezzel a botlással a világ legdrágább jogosítványát szerezhettem meg, de mint utóbb kiderült annak idején George barátunk is ugyanígy járt két évtizedes vezetői tapasztalata ellenére. Sőt, egy másik ismerősünk tizenegyszer(!) próbálkozott, mire megkegyelmeztek neki. Ha ezt nézzük, akkor még olcsón megúsztam, bár cseppet sem vigasztal, hogy vannak nálam is bénábbak.
A jogosítvány megszerzése kapcsán folytatjuk nagy sikerű Kocsi mesék sorozatunkat, a következő napokban újabb rövid autós történetekkel jövünk. A biztonsági öveket tessék bekapcsolni!

- Mit nem értesz ezen?! Szeretnék vizsgázni. - Nem, nem ér rá. Nyakunkon április, kifutok az időből. Tudom, hogy január van, de én dolgozom és családom van, és ha esetleg megbukom, akkor az újrázásra is időt kell szánni. - Nem vagyok bizonytalan, nagyon is magabiztos vagyok, csak soha nem lehet tudni. - Szó sem lehet róla, nem akarok több órát venni, tudok vezetni. És különben is, szóltam előre, hogy megműtik a lábam. Még a hónap vége előtt le akarom tudni a vizsgát, utána járni sem tudok. - Hogy, hogy ez nem akadály? Szerinted sínbe tett lábbal tudok vezetni?! - Igen, tudom, hogy automata a kocsi, de ettől még mindkét lábamra szükség van, hogy vezessek. Mégis, miért olyan nehéz lejelenteni a vizsgára? - Ja, hogy rossz az autód… Nem érdekel. - Most akkor szerelőnél van, vagy új autót veszel és arra kell várnom? - Újat veszel, értem. De ez engem hol érdekel? Én vizsgázni akarok, ha nincs autód, akkor kérj egyet kölcsön addig. - Miért kéne azért fizetnem, hogy te lecseréled az autód és azon is gyakoroljak egy kicsit. Autó-autó, nincs különbség. Értsd meg vizsgázni akarok, VIZSGÁZNI! Menni fog? - Á, mégis találtál szabad időpontot. Csak elkerülte a figyelmed, ühüm. Hát persze. - Akkor jövő szerdán tizenegy harminckor a közlekedési hivatal előtt. Én ott leszek, de ne késs, mint a múltkor! Viszlát.

Ha már így beleástuk magunkat a menetrendekbe, akkor talán érdemes volna megosztani a tapasztalatainkat. Fontos előre bocsátani, hogy az, amit mi leírunk, lehet, hogy holnap már nem lesz érvényes, mert annyira dinamikusan változik a légügyi piac. Szóval senki se kárhoztasson minket, ha nem azt tapasztalja, amit a blogunkon megírtunk. Pont ezért tartózkodnánk a konkrét árak említésétől is, mert az aztán tényleg annyi mindentől függ, hogy eleve félrevezető volna azokat felemlegetni. Inkább csak trendeket és lehetséges alternatívákat osztanánk meg, abból baj nem lehet.

Jelenleg csak az El Al üzemeltet közvetlen menetrendszerű járatokat Budapest és Tel Aviv között. Gyakorlatilag majd minden nap repülnek, tehát aki kényelemre és a kiszámítható minőségre utazik, az őket válassza. Ennek persze megvan az ára. Az El Al mindig drágább volt a Malévnél, most pedig konkurencia nélkül maradtak, ami az árpolitikájukon is tükröződik.

A közvetlen El Al járathoz képest vannak olcsóbb megoldások, de ezek mind kisebb-nagyobb kényelmetlenséggel járnak, mivel vagy át kell szállni vagy más, Budapesthez közeli nagyváros repülőterén keresztül kell Európába érkezni. Két gyerekkel mi hamar letettünk az átszállásos megoldásokról, így ezekről nem sok használható információval szolgálhatunk, ami van az a következő:
Tudomásunk szerint a legolcsóbban Kijeven keresztül az Aerosvittel lehet Tel Avivból Budapestre jutni. De az általunk elérhető menetrendek szerint sok órás kijevi várakozásra kell annak számítania, aki ezt a kalandot választja. Ajánlották még nekünk a LOT járatát Varsón keresztül, de az már nem annyival olcsóbb, mint amennyire kényelmetlen, akkor már inkább az EL AL egyből Ferihegyre. A térképre nézve kézenfekvő megoldás volna Isztanbulon keresztül jönni, de a Türkish Airlines aktuális listaárai nem valami versenyképesek. Tel Avivból több német nagyvárosba (Köln, München, Berlin, Düsseldorf) is repül az Air Berlin fapados. Viszonylag jó áraik vannak Németországig, de onnan ugye még valahogy Budapestre is el kell jutni. A cégnek van saját budapesti járata, illetve több más fapados is repül azokra a német repülőterekre, ahová az Air Berlin hozza a tel avivi utasokat. Mi nem mentünk tovább ezen a szálon, de aki keres, az kisakkozhat egy jó árat magának, kérdés persze, hogy mennyi kényelmetlenség árán.

A nyári turistaszezonban az is megoldás lehet, hogyha valaki a mediterrán térségen keresztül jut el Budapestre vagy Tel Avivba. Ilyenkor Ben Gurionról is megszaporodnak a járatok például a görög szigetekre vagy épp a török riviérára, oda pedig repülnek a magyar fővárosból is fapadosok. Az erre fogékony rugalmas utazóknak megoldás lehet még a várnai, vagy szófiai átszállás is, oda is vannak fapadosok. Ezekkel a cenáriókkal csak elméleti síkon foglalkoztunk, érdemi információval nem szolgálhatunk. És ha már fapados, az EasyJet is repül Tel Avivba Londonból, Bázelből és Genfből - ezekről a helyekről nagyon baráti áraik vannak, de ugye még mindig ott van a budapesti desztináció rizikója és költsége…

A Ben Gurion reptér hivatalos oldala szerint több légitársaság is üzemeltet olyan járatokat, amelyeknek Magyarországhoz közeli repülőtereken van a másik végpontja, vagy legalábbis érinti ezek valamelyikét is. (Ha valaki komolyan keres, akkor érdemes az említett weblapból kiindulni és összevetni a célállomás hasonló adatbázisával, majd kibogarászni, hogy ki honnan, hová, mikor repül. Sok sikert!) 

Joggal merülhet fel, hogy ha már az Austriannal szimpatizáltunk, akkor mégis miért választottuk a nem sokkal olcsóbb, viszont fapados szolgáltatást nyújtó Nikit. Ennek oka a menetrendben keresendő, ami nekünk, kisgyerekekkel utazóknak fontos szempont volt - bár így utólag fölöslegesen. Valami furcsa oknál fogva a közép-európai járatok mindegyike hajnali 5 és 7 óra között indul Ben Gurionról, ami a lehető legkényelmetlenebb idősáv, hisz 3 órával előbb - vagyis az éjszaka kellős közepén - kint kell lenni a reptéren. Függetlenül a célállomástól, általunk vizsgált járatok mindegyike hajnalban vagy éjszaka indul, illetve érkezik - például az Austrian is. Ha már szopóágra kerültünk, akkor viszont az ár volt a szempont, így jött a képbe a fapados Niki.

Milyen más lehetőség van még? A menetrendszerű járatok mellett vannak charterek is. Ezekre főszabály szerint nem lehet csak úgy jegyet venni, többnyire csomag részeként utazási irodák értékesítik. Azért vannak kiskapuk, mert a pénznek senki sem ellensége, de legalábbis szereti a veszteségét csökkenteni. Nem istentől elrugaszkodott dolog a járatokat üzemeltető utazási irodáknál közvetlenül bepróbálkozni a megmaradt üres helyekért. (Tudni kell, hogy ők a nagy pénzt a szállás-program kombóval akasztják, nem elsődleges érdekük a külön jegyértékesítés a charterekre, mert ott nincs jutalék.) Azok, akiknek Magyarországon most felcsillan a szeme van egy szomorú hírem: a járatokat szervező irodák mindegyike izraeli, elvben nem lehet budapesti indulással jegyet venni rájuk, illetve nincs olyan magyar utazási iroda, amely hivatalosan jegyeket árulna ezekre. De azért ez sem veszett ügy. Felvettem a kapcsolatot a Travel Service légitársasággal, amely a Malév csődje után nyilvánosan nagyon izmozott, a tel avivi járatindításért (úgy tűnik egyelőre hiába). A cég jelenleg is repül Tel Aviv és Budapest. között, ezekre a charterekre nem ők, hanem kizárólag izraeli idegenforgalmi vállalkozások értékesítik a jegyeket. Az Israirnek és a Flying Carpetnek van magyarországi képviselője is (név, telefonszám nálam), akiken keresztül elvben lehetséges a jegyvásárlás (még akár budapesti indulással is). De! Csak, ha van hely, csak ha tényleg tudják már, hogy lesz járat, csak az isten tudja milyen csillagállás esetén. Konkrét árakat sem sikerült megtudni, csak annyit, hogy valamivel az El Al alá ígérnek, jegyet viszont csak indulás előtt egy-két héttel lehet megváltani. Vagyis aki szabadságával gazdálkodik nagy rizikót vállal, ha erre a megoldásra bazirozik, mert minden menetrendszerű járathoz képest kiszámíthatatlanabb - viszont ez is egy alternatíva. Mint ahogy az is, hogy valaki nem Ben Gurionra, hanem az eilati repülőtérre érkezik. Mi ezzel az eshetőséggel nem foglalkoztunk, de tudom, hogy leszállnak itt közép-európai charterek is (nemzetközi menetrendszerű járatok nem, csak belföldek!). Akinek az úticéljai között amúgy is szerepelt volna Eilat nekikezdhet érdeklődni, hátha akad egy közepesen kényelmetlen járat oda.

Elvi lehetősége fennáll annak is, hogy valaki Ammanon vagy Akabán keresztül esetleg Sharm El Sheikh vagy Kairó érintésével érkezzen Izraelbe (Jordánia és Egyiptom irányába korlátozásokkal nyitott a határt). Azonban a közel-keleti viszonyokat ismerve ez már olyan extrém sport, amit csak kalandvágyó hátizsákos turisták kockáztatnak meg, ép eszű ember nem teszi ki magát és családját ilyen veszedelmeknek.