Úgy terveztem - hogy az eseményektől függetlenül - lezárom a blogban a háborús tematikát. Ez lett volna az én egyoldalú virtuális békekötésem, vagy struccpolitikám a hátországban. Értelmetlen próbálkozás, de a lelkemnek jól esne, ha kizárhatnám a háborút a mi kis mikrovilágunkból. De nem megy.
Ülök az ügyfelemmel, családi képeket válogatunk. Krákogok, mert cefetül megfáztam a légkondiban. Két kép között kapok egy jó teát, azt szürcsölöm. Mellettünk gyerekek játszanak, az ablakból rálátni a Kineretre. Béke, csend, nyugalom. Aztán azt mondja nekem az ügyfelem:
- Ezeken a képeken a nővérem családja van. Felhívom, hogy kellenek-e neki a fotók.
Újabb korty tea, míg csörög a telefon.
- Nem kapcsolható, akkor biztosan az óvóhelyen van.
- Honnan tudod?
- A telefonom jelzi, hogy riadó van a központban.
Mellettünk továbbra is zavartalanul játszanak a gyerekek, az ablakból látszik, ahogy a Kinereten hasít egy motorcsónak. Béke, csend, nyugalom és idilli családi képek a monitoromon. Csak a torkom kapar, ha mindebbe belegondolok.
- Ezeken a képeken a nővérem családja van. Felhívom, hogy kellenek-e neki a fotók.
Újabb korty tea, míg csörög a telefon.
- Nem kapcsolható, akkor biztosan az óvóhelyen van.
- Honnan tudod?
- A telefonom jelzi, hogy riadó van a központban.
Mellettünk továbbra is zavartalanul játszanak a gyerekek, az ablakból látszik, ahogy a Kinereten hasít egy motorcsónak. Béke, csend, nyugalom és idilli családi képek a monitoromon. Csak a torkom kapar, ha mindebbe belegondolok.
x
Karomon Lea, Ábel már előre rohant, mint mindig, ha a nővére óvodájába érünk. Az ajtóban elkap az egyik dadus, hogy Ráchel ebédnél kiborult.
- Nem szokott ilyet csinálni. Mi történhetett?
- Azt nem tudom, hogy mitől tört el a mécses, de zokogva anyát hívta. Alig lehetett lenyugtatni.
- Bántotta valaki?
- Nem, senki. Talán a közelgő utazás miatt stresszelhetett be.
Értetlenkedve bólintok, de nincs idő tovább kérdezősködni, mert Lea nyugtalan a karomban, szeretne már ő is bejutni a testvéreihez. Hisz az a rituálé, hogy ilyenkor ő is odaül még egy picit Ráchel mellé a rajzasztalhoz. Ahol az én varázslatos nagylányom csodálatos virágokat, fákat és királynőket szokott rajzolni, néha kis szívecskéket és lufikat is - mikor mihez van kedve.
Lea hozzádörgölődzik, örülnek egymásnak, elcsattan egy puszi is, de aztán Ráchel színez tovább - még ki kell használni az utolsó pillanatokat. Mint mindig, most is elmélyülten borul rá a papírra, amin szokatlan módon egy szép nagy tank körvonalazódik. Ahogy körbe nézek az asztalnál minden gyerek csendes tank rajzolásba merül. Csak Lea tartja magát a krigsz-kragszokhoz - ő még egy másik világban él.
- Nem szokott ilyet csinálni. Mi történhetett?
- Azt nem tudom, hogy mitől tört el a mécses, de zokogva anyát hívta. Alig lehetett lenyugtatni.
- Bántotta valaki?
- Nem, senki. Talán a közelgő utazás miatt stresszelhetett be.
Értetlenkedve bólintok, de nincs idő tovább kérdezősködni, mert Lea nyugtalan a karomban, szeretne már ő is bejutni a testvéreihez. Hisz az a rituálé, hogy ilyenkor ő is odaül még egy picit Ráchel mellé a rajzasztalhoz. Ahol az én varázslatos nagylányom csodálatos virágokat, fákat és királynőket szokott rajzolni, néha kis szívecskéket és lufikat is - mikor mihez van kedve.
Lea hozzádörgölődzik, örülnek egymásnak, elcsattan egy puszi is, de aztán Ráchel színez tovább - még ki kell használni az utolsó pillanatokat. Mint mindig, most is elmélyülten borul rá a papírra, amin szokatlan módon egy szép nagy tank körvonalazódik. Ahogy körbe nézek az asztalnál minden gyerek csendes tank rajzolásba merül. Csak Lea tartja magát a krigsz-kragszokhoz - ő még egy másik világban él.
Izraeli tank gyerekrajzokkal - Kép forrása: Dosim metsaitsi FB oldala
RSS Feed