mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Amikor apa vér ciki

5/26/2014

0 Comments

 
Ismét véremet adtam Izraelért. Ez nagyon hősiesen hangzik, de csak egy tűszúrásról volt szó. Jó, mondjuk nekem ez is nagy attak volt, de hát másképp nehéz lett volna demonstrálnom a gyerekek előtt a véradás fontosságát.
Picture
Úgy két éve nagy sikerű posztban “énekeltem meg” miként veszítettem el véradói szüzességem. Férfias irtózásom az orvosi beavatkozásnak álcázott woodoo szurkálástól azóta sem hagyott alább, ma is sikítófrász kerülget azoktól a középkori kínzóeszközöktől, amivel a vérvételt rutinszerűen intézik. De, ha az embernek három gyereke van és fejébe vette, hogy jó példával szolgál nekik, akkor bizony nem elég egyszer bizonyítani, hogy milyen keményen állom a véna lyuggatást, újra és újra meg kell ismételni.
Erre úgy fél évente módom nyílik, amikor kitelepül hozzánk a helyi vöröskereszt, ami itt ugye vörös dávidcsillag és megcsapolják a kibucnyikokat. Ilyenkor remegő lábakkal és gombóccal a torkomban kötelességszerűen összekapom a családot, hogy a szemük láttára ontsam a drága vérem. Így volt ez most is.
Picture
Míg én mentálisan készültem az előttem álló tűszúrásra (ami tudjuk, hogy jóval több, valójában élve boncolással ér fel), addig Zsófi elintézte a papírmunkát, a gyerekek pedig rutinosan pozíciót fogtak, hogy minél jobb rálátásuk legyen az apjuk szenvedésére. Az egész helynek, ahol a procedúrát intézik amúgy is van egy kis cirkusz jellege, mivel részben karzat öleli körbe a rögtönzött véradóállomást. Míg én gladiátorként viaskodom magammal és a döfködést intéző mentőstiszttel, addig a gyerekek rendszerint a kakasülőn chipset és popcornt rágcsálva szemlélik az eseményeket. Nem mondhatnám, hogy ilyenkor szétveti őket az érdeklődés, de én azzal nyugatom magam, hogy apa látványa biztosan meggyőzi őket a dolog fontosságáról.
Kár, hogy ők valójában csak azt látják, hogy én halál sápadtan, a rettegéstől eltorzult arccal próbálom túlélni a véradás borzalmait (lélekben persze szuperhősnek képzelem magam, csak tűvel a karomban nehéz ezt a karaktert megformázni). Mivel az egyszemélyes passiójátékom tényleg nem valami izgalmas, ezért nagyjából a második perc után a gyerekek figyelme rendszerint másra terelődik. A pedagógiai célú véradásomnak az szokta megadni a kegyelemdöfést, amikor Zsófi megunja a gyerekek fegyelmezését és kizavarja őket játszani a kertbe.
Ekkor én ugye már magatehetetlenül, élet és halál között kinyúlva fekszem és esélyem sincs arra, hogy megállítsam a célközönségem, elvégre azért rángattam el őket, hogy az önsanyargatásomat premier plánban szíveskedjenek figyelni, hogy majd egyszer ők is örömmel segítsenek másokon. Szóval a hősies példamutatásommal a végére mindig magam maradok, ami nem olyan felemelő. Tegnap sem volt ez másként. Nagy magányomban csak az nyugtatott meg, hogy jó kezekben vagyok, mert egy veterán mentős csapolt meg. Ezt onnan tudom, hogy az egyenruháján ott díszelgett a második libanoni háborút megjárt katonák rendjele, ami tudja isten miért, de leszedált. 
Picture
Felcserként valószínűleg ő már komolyabb dolgokat is látott, mint békeidőben véradáson hősködő papírkutya apukát, aki mentális harakirinek fogja fel az őt ért tűszúrést. 

Kapcsolódó cikkek:

  • Vérontás a kibucban
  • Betegút
  • Zsófi túl van a közvetlen életveszélyen
0 Comments

Nyerő rókalányok

5/25/2014

0 Comments

 
Tegnap két fontos sportesemény zajlott és ebből a BL döntő volt a kevésbé érdekes Ein Gevben. Mert a Real és az Atletico Madrid párharca smafu ahhoz képest, hogy az Ein Gev-i Rókák döntőztek a helyi zsinórlabda bajnokságban. Három játszmában, 2:1-es arányban múlták felül a helyenként kiválóan játszó ellenfelet az Ein Gev-i lányok-asszonyok. A csapatunk jól kezdett, aztán jött a törvényszerű megtorpanás, végül maguknak tették izgalmassá a párharcot, de végül hozták a kötelezőt. A játék képénél talán fontosabb volt a csapategység, a pályán lévő hat játékosnak a partvonal mentén másik tucat csapattárs szorított. De a közönség is kitett magáért, a Zemah-i rettenetes hodály sportközpont felét megtöltötték a szurkolók, és bár mindkét csapatot lelkesen buzdították, azért az ein gevi tábor népesebb és hangosabb volt, nem kis részben Zsófinak, Ráchelnek és Ábelnek köszönhetően, no és Leának, aki különösen élvezte a hatalmas buzdítást.

Kapcsolódó cikkek:

  • Róka fogta labda
  • Újraaktiválás
  • Második félidő
  • Forradalmasított emlékezés
  • Yom Haacmauti futás
0 Comments

Blog menü

5/22/2014

0 Comments

 
Hároméves a Mishpaha blog, a Kramer-Nagy család házi webnaplója. Nem világtörténelmi esemény ez, nekünk viszont nagy szó, vagy legalábbis jó ok arra, hogy visszatekintsünk, de még inkább a jövőbe nézzünk egy csipetnyit.
Valamelyik nap arra gondoltam, hogy milyen jó lesz mondjuk tíz év múlva visszaolvasni a blogunkat. Mert persze a jelennek írjuk, az aktualitás hoz kattintásokat, de ha nem is az örökkévalóságnak szánjuk mégis egyfajta időkapszulaként ott kering a világhálón mindaz, amit az elmúlt három évben megosztottunk magunkról. Vicces lesz, ha majd valamikor a gyerekeink visszaolvassák mi mindent örökítettünk meg abból az időből, amikorról valószínűleg egy nagy “emlékpacán” kívül vajmi kevés konkrétumra emlékezhetnek. Ha másra nem, talán arra jó lesz a blog, hogy megteremtsük a saját családi legendáriumunkat, amit a vasárnapi ebédek közben feleleveníthetünk.
Picture
Nyilván az olvasóink többségét ez a menü kevésbé hozza lázba, nekik az a fontos, hogy most mit írunk, a történetek utóélete olyan, mint a filozófiai asztalán egy tányér húsleves, amin a zsírcseppek rezegnek a betűtészta körül - csak, hogy egy emlékezetes költői képzavarral éljek, amit azzal tetéznék, hogy amit a blogon most tálalunk magunkról abból kerül ki a családi emlékezet szakácskönyve, amiből aztán életünk hátralevő részében főzhetünk. A mi szerencsénk az, hogy lesz mire emlékeznünk, mert mozgalmas éveken vagyunk túl, miközben megkockáztatom, hogy a világ egyik legunalmasabb helyén múlatjuk az időnket, ahol könnyen lehetnénk sótlanok is, de valahogy az ein gevi salátából nekünk az ízes falatok jutnak, vagy legalábbis jól fűszerezzük az elénk került dolgokat.

Továbbra is jó néven vesszük, ha a Facebookon is követsz minket.
A Mishpaha blog FB felületén
nem csak a blogposztokat futtatjuk, hanem további más hozzánk kötődő tartalmakat is rendszeresen megosztunk.

Erről szól a Mishpaha blog immár 253 posztban, több mint 900 ezer karakterben és sok ezer képben, valamint 4 videóban. Tartsatok velünk továbbra is, legalább virtuálisan kóstoljatok bele a mi blog menünkbe! 

Kapcsolódó cikkek:

  • Két éve nyomjuk
  • Egyéves a Mishpaha blog!
  • Blogindító
0 Comments

Turista hullám

5/13/2014

0 Comments

 
Azt azért soha nem gondoltam volna, hogy személyesen Zoltai Gusztáv is elzarándokol hozzánk. Na jó, nem pont hozzánk jött, hanem a Dohány utcai körzettel egyetemben - aminek ő az elnöke - izraeli körútjuk egyik állomásaként érkeztek Ein Gevbe, hogy hajókázzanak egyet. Ábellel elkísértük őket a Kineretre.
Picture
Zoltai Gusztáv mosolyog
Akik ismernek, azok tudják, hogy nem evezek épp egy hajóban Zoltaival, de ettől még simán vízre szálltam vele, hisz nyaralni jött és különben is néhány hete már nem ő a Mazsihisz nagy hatalmú igazgatója. Mondtam is neki, amikor az Ein Gev-i kikötőben a csoportja nagy erőkkel más irányba indult, mint kellett volna, hogy már nincs, aki vezesse őket - szúrós tekintettel, de a rá jellemző csibészes mosollyal a szája sarkában nézett rám. A megtévedt nyáj élén, Frölich Róberttel, a Dohány utcai nagy zsinagóga főrabbijával aztán megtalálta a helyes utat Zoltai és a rettenetesen imbolygó hajó felé. A fedélzeten Szalai Viktor, idegenvezető haverom rögtön közölte, hogy gond egy szál se, ha süllyedünk 30 mentőöv rendelkezésre áll, a csoport maradék része pedig Istenben és az úszótudásában bízhat. A sztori ennyiben ki is fulladt, mert természetesen a hajónk nem jutott hullámsírba, az egy órás sétahajózás meg üzemszerű unalomban telt. Aki kíváncsi volt ránk, azzal beszélgettem, aztán egy gyors délutáni imát követően búcsút intettünk egymásnak.
Picture
Ima közben Frölich Róbert, főrabbi és a Dohány utcai nagy zsinagóga delegációja
Egyébként nem sűrűn vetődnek magyarok mifelénk. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy három év alatt hány magyar turista csoporttal futottam össze Ein Gevben, pedig a kibucunkban jobb napokon 10-15 busznyi külföldi is megfordul. Legutóbb pár hónapja a Hit Gyülekezetének népes zarándok csoportja hajózott ki tőlünk, őket is lelkesen elkísértük a gyerekekkel. Az a közös út is emlékezetesre sikerült, mert nem számítottunk arra, hogy egy rögtönzött Vidám vasárnapban is részünk lesz. Ki tudja, talán ezért sem háborgott akkor úgy a Kineret, mint amikor Zoltaikkal napfürdőzve szeltük a habokat, bár a magam részéről a hullámverést egy fokkal jobban bírtam, de "házigadaként" Jézus dicsőítésével sincs semmi bajom.
Picture
Amikor megérkeztünk még terítéken volt a magyar is az étteremben
Picture
Ma már leszedték a magyar szöveget, nincs kinek kedveskedni
Azért is vagyok annyira képben, hogy hány magyar jön Ein Gevbe, mert az itteni idegenforgalmi iroda kötelességtudóan értesít, ha magyar csoport hírét veszik. Az igazat megvallva jobban örülnék, ha már nem szólnának. Nem azért, mert ne találkoznék szívesen az ide vetődő honfitársainkkal (sőt!), hanem mert olyan sokan jönnének, hogy nem számítana kuriózumnak egy busznyi magyar zarándok. Izraelbe évente 10-12 ezer magyar jön, szerintem ez nagyon kevés, miközben mégiscsak itt van a zsidó-keresztény kultúrkör bölcsője, amúgy meg, ha csak lábat lógatna az ember, akkor is remek nyaralási célpont - igaz, baromi drága, de ettől Izraelt még látni kell mindenkinek! Szóval tessék Izraelbe jönni akár Jézus kedvéért, akár Siratófal miatt, vagy épp a csábító tengerpartokat kipróbálni!

Kapcsolódó cikkek:

  • Magyar imázs Izraelben 2.
  • Meccsnéző
  • Konferencia haladóknak
  • Irodalom, ami összeköt
0 Comments

Békésen esik

5/8/2014

0 Comments

 
Kisebbfajta csoda, hogy országos esőre ébredt ma Izrael. Errefelé mindig is ritka vendég az égi áldás, májusban meg különösen. Ha van is eső ilyenkor tájt, akkor egy heveny nyári zápornál nem több. Ezért is számít igazán kivételes dolognak, hogy nagyjából éjfél óta rendületlenül esik, reggelig 15 milliméter csapadék hullott Ein Gevben.
Kell is az eső, mert a tél - ami itt az esős évszak - meglehetősen száraz volt. Idén nem kényeztetett el minket a természet, csak egy csapadékosabb hetünk volt, akkor ugyan a magasabb helyeket hó fedte, de ez smafu ahhoz képest, ami az elmúlt két évben kijutott nekünk. Annyira nem hittünk benne, hogy idén még eshet, hogy már hetekkel ezelőtt elcsomagoltuk gyerekek gumicsizmáit. Hideg zuhanyról így sem beszélhetünk, mert kellemes 25 fokban mezítláb is lehet pocsolyába ugrálni.
A mai eső csak “csepp a tengerben”, sajnos nem dob sokat a Kinereten, pedig milyen jó volna, ha elérnénk a tavalyi rekord vízszintet! De azt hiszem ahhoz egész héten dézsából kéne önteni az esőt, annak meg annyi az esélye, mint a közelgő izraeli-palesztin békekötésnek. Viszont az eső elmossa az ellentéteket, a hirtelen jött égszakadásnak minden itt élő egyformán örül, úgyhogy mégiscsak össznépileg úszunk a cseppnyi boldogságban. 

Kapcsolódó cikkek:

  • Aranyeső
  • Armageddon fíling
  • Hótakaró
  • Didergő
  • Kineret 1.
0 Comments

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©