mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Ünnepsoroló 16. - Savuóti táncmulatság

5/31/2012

0 Comments

 
Szinte minden kibucos ünnep kötelező eleme a tánc. Régen ez tényleg össznépi volt, mára inkább jelzésértékű színpadi performanszokról beszélhetünk. Mostanában leginkább csak az ovisok és a szülők perdülnek táncra - hol együtt, hol külön - de mindig nagy sikerrel és csekély művészi értékkel. Savuótkor sem volt ez másképp - egy apró különbséggel. Na, erről szól az Ünnepsoroló legújabb része.
Akik ismernek tudják, hogy nem vagyok egy kimondott Fred Astaier. Mozgásom szögletes, ütemérzékem nulla és az Anyám tyúkját sem sikerült megtanulnom, nem hogy egy egész tánckoreográfiát. Viszonyomat a tánchoz néhány alap trauma határozza meg. Ezek közül kiemelkedik a szalagavató, amely során kötelező volt bevállalni az égést, és amely menthetetlenül be is következett. (A Genesis örökbecsű I can't dance nótájára vonultunk volna be a tornaterembe a lenti klipből koppintott léptekkel. Pechemre én vezettem a sort, amikor is a technika ördöge jóvoltából megakadt a CD. Én a terem közepén, mögöttem a többi fiú - gondoltam én. Kínos pillanatok voltak ezek főleg, amikor hátratekintettem, mert akkor láttam, hogy egymagamban, természetellenes pózban kimerevedve állok a kezdőkörben, a többiek már rég visszaálltak a startpozícióba és a közönséggel együtt röhögtek rajtam, hogy még mindig nem vettem észre magam.)
Az sem volt kevésbé gyalázatos produkció a részemről, amikor a főiskolán Tabák Kata osztálytársnőm unszolására a vizsgafilmjében az egész csoportunk táncra perdült egy budai lépcsősoron. (Kész csoda a hosszú lépcsőt elnézve , hogy nem törtem össze magam… A filmet látva jobban örültem volna, ha így történik, mert akkor nyakig begipszelve mindenki engem sajnált volna, így viszont lesajnálás volt az osztályrészem.) De az sem volt kevésbé abszurd, amikor boldogult legénykoromban egy leánynál azzal próbáltam bevágódni, hogy elvittem a Trafóba Frenák Pál műsorára. A nagyobb élvezet érdekében gyanútlanul az elő sorban foglaltunk helyet, majd az előadás záró jelenetében a darab szereplői - köztük egy zsiráf és egy félmeztelen nő - ellentmondást nem tűrően berángatott minket a színpadra, ahol közösen vonaglottunk, majd egy ponton magához rántottak a táncosok minket - partnerem a zsiráfon csüngött, én pedig a fehérre maszkírozott kopasz nő mellei között találtam magam. Eredetileg nem így terveztem a randevú befejezését…
De hogy is jön mindez ide? Nos, egy év után nem szabotálhattam el, hogy a szülői tánckarban vendégszerepeljek. Savuótig bejött, hogy a kamerám mögé bújva vészeltem át az ilyen fellépéseket, de most nem volt menekvés, be kellett állni. Egyszer élünk alapon és azt szem előtt tartva, hogy Zsófi távollétében legalább a próbák alatt gyorsabban telik az idő a gyerekekkel engedtem, hogy táncba vigyenek. Különösen, mert fiam óvónénije intézett hozzám ultimátumot, akinek sem Ábel, sem én nem szívesen mondunk ellent. Olyan érzés volt ez, mint amikor önként hajtod a fejed a gillotin alá, mert tudod, hogy legalább az utódaidnak jobb lesz ettől.

Némi vigaszt nyújtott, hogy a próbák alatt kiderült, más szülők lábába sem oltottak feltétlenül bugit, ami a leendő produkciónk megítélésén nem javított, de legalább nem lógtam ki a sorból. Tovább nehezítette a produkciónk létrejöttét, hogy a három(!) próba egyikén sem volt jelen egyszerre az összes későbbi fellépő. Ez visszaköszönt a táncon, mert egy ponton mindenki elveszítette a fonalat. Valahogy így vágtunk neki az esti savuóti előadásnak, ahol a lányomék hasonlóan jól sikerült felvezető előadása után léptünk színpadra.
De, hogy ne legyen egyszerű a dolog, az ősbemutatónk előtt két perccel a kezünkbe nyomtak egy-egy pár gumicsizmát, mondván abban autentikusabban rophatjuk. Mit mondjak, szandálban is élethűen esek hasra, de gumicsizmában ez sokkal egyszerűbb. Szerencsére ez a nyilvános baleset elkerült, köszönhetően annak, hogy partneremre, a már említett óvónénire támaszkodhattam a kritikus lépéskombinációk során. Ezt egyedül fiam nézte rossz szemmel, akit tudni kell, hogy alig titkolt gyengéd szálak fűznek az óvónénihez. Anyja öléből nem is hagyta szó nélkül, hogy az ő kedvencével kézen fogva csetlek-botlok. Amikor a táncbetétünk végeztével enyhe taps kíséretében levonultam a színpadról azt gondoltam, hogy a fiamon kívül másban nem hagytam mélyebb nyomokat. Vele meg majd még ráérek lemeccselni, hogy ki az alfahím a háznál.
Ha a szülői tánc nem is, de a  46-os, enyhén ganés, kicsit lyukas gumicsizma levétele tényleg művészet volt. A műveletet leginkább az hátráltatta, hogy többen is odajöttek gratulálni. Nem, nem ahhoz, hogy végre leoperáltam a lábamról a "balettcipőm" (bár ez sem volt kis teljesítmény), hanem ahhoz, hogy milyen jól táncoltam. K. európaiként rögtön felmerült bennem, hogy ezek most ugye gúnyolódnak a művészinek kevéssé nevezhető előadásomon. De nem.
Jó, hát autogrammot nem osztottam, de felmerült bennem, hogy mi van, ha ezek az emberek látják a zsiráfos-kopasz nős produkciómat. Akkor biztos kezet is csókolnak nekem, mielőtt beajánlanak a moszkvai Bolsojba.

x  x  x

Ha kíváncsi vagy, hogy mi is az a Savuót, hogyan zajlik a kibucunkban, és mi köze a magyar augusztus 20-hoz, akkor olvasd el a tavalyi ünnepről szóló írásunkat.

A sorozat előző részei itt érhetők el.

0 Comments

Békési tablók

5/25/2012

3 Comments

 
Továbbra sem szeretném, ha feledésbe merülne Neumann Gábor ügye. Ezért elkezdem megosztani azokat a használható információkat, amiket eddig sikerült összeszedni a négyévesen Auschwitzba deportált fiúcskáról. A kutatás ettől még folytatódik, akár most is be lehet szállni!
A felhívásom nyomán többen jelentkeztek, köztük Hirsch Gábor is, aki maga is Holocaust túlélő, és aki évek óta kutatja a Békés Megyei zsidóság történetét. A témában német nyelven egy könyve is megjelent és egy másik kiadásra vár. Hirsch Gábor maga is Békéscsabáról származott el, saját állítása szerint családjuk kapcsolatban állt a Neumann családdal, bizonyára találkozott is a négyéves Gáborral, de mivel ő idősebb volt nála nem sok kapcsolatuk volt egymással.
A halovány személyes szálon kívül a Svájcban élő Hirsch Gábor eljuttatta hozzám a kisfiú és édesanyja 1946. december 16-án kiállított halotti anyakönyvi bizonyítványának a másolatát. Ebben az szerepel, hogy Békéscsabán a Ferenc József téren laktak, Auschwitzban haltak meg gázmérgezésben. (Milyen szakszerű halál hivatalos okának a leírása, csak hogy ne kelljen leírni, hogy valójában meggyilkolták őket…)
Picture
Hirsch Gábor összeállított egy hatvannál is több nevet tartalmazó listát azon békéscsabai, 10 év alatti gyerekről, akiket Neumann Gáborhoz hasonlóan Auschwitzba deportáltak és öltek meg. Ne feledjük őket sem, álljon itt az ő névük is, hisz akkoriban a gyerekgyilkosság nem egyedi eset volt, hanem része a rendszernek:
Picture
Picture
További adalékokkal is szolgált nekem Hirsch Gábor, aki rendelkezésemre bocsátott hét rendkívül érdekes tablót, amelyeket a csabai hitközség számára készített egy majdani kiállításhoz. Ezek a vészkorszak helyi történéseit dolgozzák fel közérthetően. Bár ezek nem személy szerint Neumann Gáborról szólnak, de az, ami ezekről a tablókról visszaköszön az ő életére is tragikus hatással voltak.
Sajnos a fotógalériában a tablók, illetve a többi itt közölt dokumentum is kevéssé olvasható, ezért a teljes anyagot ehelyütt letölthető formában is elérhetővé teszem. Kérlek vegyétek a fáradtságot és nézzétek át ezeket.
A kutatás töretlenül folytatódik, ezért továbbra is mindenkit arra buzdítanék, hogy keressen, érdeklődjön, nyomozzon Neumann Gábor ügyében. Most sem késő bekapcsolódni!
Reményeim szerint hamarosan újabb információkkal is szolgálhatok, addig is a figyelmetekbe ajánlom a kutatás előzményeiről szóló bejegyzéseimet:
  • Tű a szénakazalban
  • Neumann Gábor nyomában
3 Comments

GY.I.K.

5/22/2012

2 Comments

 
Most, hogy egyéves a blogunk néhány apró újdonsággal jelentkezünk a következő hetekben. A sort egy új funkcióval kezdjük a blog menüsorában. A GY.I.K., vagyis a gyakran ismétlődő kérdések menüpont alatt olvashatjátok válaszainkat azokra a kérdésekre, amelyeket ilyen-olyan formában a leggyakrabban szegeztek nekünk.
Picture
Azért gyűjtöttük csokorba ezeket, hogy segítsük az olvasók orientációját az egyre csak duzzadó tartalom közepette. De nem titkolt célunk, hogy a kézenfekvő kérdésekre adott válaszainkkal megtakarítsuk a fölösleges kommunikációs köröket és további kíváncsiskodásra ösztökéljünk benneteket. A GY.I.K. nem végleges, egyelőre 20 kérdéssel indul. Ha úgy érezzük további kérdésekkel és válaszokkal egészítjük ki, vagy ha indokolt, akkor a meglévő válaszainkat aktualizáljuk.

Kapcsolódó cikkek:

  • Egyéves a Mishpaha blog!
  • Van képünk hozzád
2 Comments

Egyéves a Mishpaha blog!

5/19/2012

12 Comments

 
Igazából nem az a furcsa, hogy már egy éve blogolok, hanem az, hogy előtte nem tettem így. Amióta csak az eszemet tudom közlési kényszerben szenvedek. Eddig is írhattam volna webnaplót, de hiányzott az apropó, most itt van. Mit itt van?! Beszippantott az életünk dokumentálása. Édes nyűg ez, bár Zsófi szerint szimpla időpocsékolás, amiben lehet valami, mert kettőnk közül ő a realista. De tekintsünk el ettől, hisz most önfényezésen és nem az önostorozáson van a sor. Hisz, ünnep ez a javából!
Picture
A Mishpaha blog ugyan 2011. május 6-án indult, de valójában csak két héttel később, május 20-án tettük közzé az első valamire való posztot. Az elmúlt egy évben ezt további 103 bejegyzés követte. Próbáltam tartani, hogy legalább heti két friss tartalom kerüljön ki az oldalra, ez többé-kevésbé sikerült is. A viszonylag rendszeres megjelenéseknek köszönhetően lassan, de biztosan nőtt a blog látogatottsága. Mára a napi száz alá nem nagyon megy a látogatók száma, ami elsőre jól hangzik, de a befektetett munkához képest mérsékelt siker. Viszont ez a látogatóttság mégiscsak messze túlnő a családon és a szűk baráti körön.
Picture
Természetesen felpumpálhattuk volna az olvasótábort, ha kurrensebb felületen indulunk, vagy ha agresszívebben nyomulunk a közösségi médiában. Ez azonban óhatatlanul is együtt járt volna a trollok, webnácik és egyéb agyamentek megjelenésével, ami még mellékhatásként sem kívánatos egy olyan családias felületen, mint a miénk.
Picture
Az "óvatosság" ellenére is voltak posztok, amelyek egészen szép pályát futottak be. A cfati magyar találkozóról szóló riportom, talán a címadás miatt is (Gulyászsidók) sokak érdeklődését felkeltette, még fél évvel az esemény után is van, hogy több kattintást kap, mint egy-egy friss poszt. Szépen teljesített az izraeli-iráni szeretet kampányról szóló írás is, mint ahogy sokaknak bejöttek a Kocsi mesék sorozat karcolatai. Meglepően sokan repültek rá a légi alternatívákat firtató bejegyzésünkre is, amit a Malév sajnálatos csődje tett aktuálissá. Azonban a legnépszerűbb cikk messze a Neumann Gábor nyomozásról szóló felhívás volt, ezt ezernél is többen olvasták eddig.

Mint az látszik a familiáris tematika hamar kinőtte magát és mára a Mishpaha blog messze több egy magyar család izraeli kalandjait dokumentáló webnaplónál. Lemérhető ez a statisztikákon is: a személyes vonatkozású posztok általában visszafogottabb érdeklődésre tarthatnak számot.
Ez egyrészt érthető, másrészt mutatja, hogy az oldal látogatói az indulás óta kicserélődtek, vagy legalábbis egy év alatt eltolódtak az arányok barátoktól azok felé, akikkel nincs személyes kapcsolatunk. (Hogy ez miért lehet így, azt részben a Bloggerek magánya posztunkban érintettük.) Persze ez csak következtetés, mert sajnos nem sokat tudunk a potenciális olvasóinkról. Bloggerként ez csak azért problémás, mert mostanra fogalmunk sincs, hogy valójában kinek íródik ez a blog. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy sötétben tapogatózunk a témaválasztással, szerkesztéssel, nyelvezettel és minden egyébbel.




Talán nem látszik elsőre, de sok energia van benne

Az ünnepi poszt kapcsán itt az alkalom, hogy a csendes oldallátogatók is megszólaljanak végre! Akár e poszt végén kommentben, akár a Facebook oldalunkon, ahová most sem késő csatlakozni.
A csekély számú visszajelzés ellenére is kifejezetten jó teljesítménynek tartom, amit a bloggal letettünk az asztalra. Talán nem látszik elsőre, de sok energia van benne. Zsófi szerint túl sok is, amiben van igazság. Mentségemre szóljon, hogy amikor nekikezdtem sejtelmem sem volt mennyi időt fog elvenni. Ha ezt előre tudom, nem is biztos, hogy belevágok. Mindenesetre most már menthetetlenül beszippantott a blogolás. És talán nem csak én lelem benne örömöm, hanem a követőink is.
A több mint 350 ezer karakter szöveget 60 fotógaléria és megszámlálhatatlan további fénykép, valamint 45 "saját készítésű" grafikai elem színesít, amelyek együttesen alkotják a Mishpaha blogot. Ez az elmúlt év termése.


A blogolásban egyébként nem a kezdet a legnehezebb, hanem a befejezés. Most még messze nem tartunk itt, mert van még jó néhány feldolgozatlan téma, meg aztán blogra kívánkozó aktualitás is mindig akad. Ezzel együtt az Izraelben töltött első évünkről könnyű volt beszámolni, a beállt hétköznapok viszont kevésbé attraktívak. Az igazi kihívás csak most következik: miként tartható fenn az érdeklődést a második évadban is. Rajtunk nem fog múlni, csak győzzétek olvasni!

X  X  X

A blog egyéves születésnapja alkalmából játékra hívjuk az olvasókat. Írjátok meg nekünk e-mailben, hogy melyik a kedvenc bejegyzésetek, illetve küldjétek el nekünk azt a mondatot, ami számotokra legkedvesebb, legviccesebb, legsziporkázóbb, legemlékezetesebb stb. a blogunkról. Ha esetleg pár sorban megindokoljátok, hogy miért épp az, akkor boldoggá tesztek minket. Nyereményen még gondolkodunk, de a dicsőség biztos.
A beküldési határidő: május 30.

Kapcsolódó cikkek:

  • Álljunk meg egy szóra
  • Van képünk hozzád
12 Comments

Kocsi mesék VII. - Igazoltatás

5/16/2012

0 Comments

 
- Jövök hazafelé, pont szembe süt a nap és alig látok ki a szélvédőn, mert levakarhatatlanul poros. Tudod, pont olyan színű az ablak, mint a kórházi parkolási engedélyem. Nem is értem, hogy engednek be, ha nem látják. Na mindegy. Erre amikor rákanyarodok a 92-esre látom, hogy ott állnak a rendőrök és sorra intik le az autókat.
- Tényleg?
- Látszott, hogy ezt nem úszom meg. Úgyse igazoltattak még Izraelben, ezt is ki kell egyszer próbálni. Már nyúlok…
- Ühüm.
- Ne szólj közbe, éppen sztoriban vagyok. Szóval már nyúlok a kesztyűtartóba az iratokért, közben lassítok, tekerem le az ablakot. Erre látom, hogy nagyon nézi a kocsit a rendőr, aztán int és mondja, hogy "doktor nő, mennyen tovább". Még az irataimat sem kérte el, nem is értem, honnan vette, hogy orvos vagyok.
- Hát, igen.
- Mindegy, ennyi protekcióm nekem is lehet, ha már bruttó huszonkét sékelért túlórázom. Figyelsz te egyáltalán?!
- Persze, minden szavadra - eltekintve attól, amit mondasz, mert épp olvasok, ha nem vetted volna észre.
- A rendőrök engem engedtek el, te meg a füled mellett azt, amit a mondok. Jellemző, minden férfi egyforma…
- Nem, drágám. Én legalább nem vagyok rendőr.
- Nem is vagy olyan előzékeny…
- De nem is esek hasra egy szimpla kórházi belépőtől, ami a te kocsidon kívül még az utolsó takarítónő autóján is ott díszeleg.

A sorozat előző részei itt olvashatók.

0 Comments

Ünnepsoroló 15. - Van, aki forrón szereti

5/13/2012

0 Comments

 
Harminc fokban tábortüzet rakni különös lelkületre vall. Kivéve, ha nagyon éhesek vagyunk vagy Lag Baomer van. Múlt héten ez utóbbi ünnep miatt kaptak fel a lángok Ein Gevben.
A tűz mindig is megbabonázta az embert, nem véletlen, hogy a legtöbb valamirevaló vallásban - így a zsidóban is - kisebb-nagyobb szerepe van ünnepek idején. Lag Baomerben például központi. Ilyenkor nagy-nagy örömtüzeket szoktak rakni a zsidók. A vallásosabbja arra emlékezik, hogy a Bar Kochba-felkelés idején tomboló pestisjárvány csodálatos módon e napon alábbhagyott. Az ünnep jelentőségét növeli, hogy pészachtól sávoutig tartó 50 nap gyászidőszaknak számít, kivéve a 33. napot, Lag Baomert, amikor a hagyomány szerint szabadon lehet örömködni a vallásos zsidóknak.
A mi kibucunk ugyan kevéssé mondható vallásosnak, de ettől még a helyieket is tűzbe hozza Lag Baomer. A szekuláris cionista kánonban két okból kerülhetett be ez az egyébként kisebb jelentőségű ünnep. Az egykor volt Bar Kochba-felkelés a zsidó hősiesség kiemelkedő megnyilvánulása és mint ilyen bizonyíték arra, hogy zsidónak lenni cseppet sem alávalóbb dolog, mint más nemzet fiának születni. A mások ok, hogy a tábortűz istenbe vetett szigorű hit nélkül is szívet melengető dolog, egymás örömére pitát sütni például kifejezetten alkalmas időpont. Harminc fokban meg még hőstett is, így aztán a pitasütő utókornak még könnyebb azonosulni a hajdani forróvérű szabadságharcosokkal.
Ein Gevben leginkább a kisgyerekes családok érezték szükségét, hogy a tábortűz mellé telepedjenek - persze a hőgutát elkerülendő csak tisztes távolságban. A pitasütés azért közel csalt mindenkit a tűzhöz, legalábbis egy rövid időre, mert a falatozásnak már mindenki távolabb kezdett hozzá. Tábortűz ide, ünnep oda lehet, hogy van, aki forrón szereti a pitát, de önként senki sem szeret máglyára kerülni.

Kapcsolódó cikkek:

  • Lag Baomer 2011
  • Az Ünnepsoroló sorozat előző részei
0 Comments

A kör bezárult

5/8/2012

0 Comments

 
Az elmúlt esztendőben akkurátusan sorra vettük az itteni ünnepeket, az ahhoz kapcsolódó szokásokat és személyes élményeinket. Egy év után bezárult az ünnepi kör, de ettől még bőven lesz miről mesélni az ünnepek kapcsán, még akkor is, ha az Ünnepsoroló következő évadjában már nem vesszük szigorúan újra az ünnepeket. Ismétlés helyett inkább friss képgalériákkal jelentkezünk és ha vannak - márpedig rendszerint vannak -, akkor személyes élményekkel is kiegészítjük a fotókat.

Ünnepsoroló 14.

Három fontos esemény volt Izraelben az elmúlt hetekben. A sort Yom Hasoah nyitotta, amely a Holocaust üldözötteinek emléknapja.
A kibucban hagyományosan emlékestet tartottak, ahol idén az egyik kibucnyik tartott képes előadást családja történetéről, a lengyelországi megpróbáltatásaikról, a család elpusztításáról és megmeneküléséről. Szerintem nagyon helyénvaló, hogy a hatmillió áldozat mellett egy-egy személyes, családi sorson keresztül emlékeztünk a borzalmakra. (A még mindig futó Neumann-kutatással én is valami hasonlót csinálok.) 
A megszemélyesítés még itt Izraelben is fontos, hisz az első generációs túlélők fogynak, az utókor emlékezete pedig szelektív, és ez akkor is így van, ha egy felfoghatatlan nemzeti tragédiáról van szó.
Az emlékesten nem csak helyiek jelentek meg, hanem a kibucban hosszabb-rövidebb időt eltöltő önkéntesek is, akik közül jópáran Németországból érkeztek. Érdekes volt látni, hogy ezek a huszonéves fiúk és lányok milyen megrendülten viselték az estét. Koruknál fogva ezeknek a srácoknak nem lehet közük Holocaust borzalmaihoz, mégis kiült rájuk a bűntudat. Furán hangzik, de örömmel láttam ezt. Nem valamiféle káröröm miatt, hanem azért, mert ha ez így van, akkor a németek tényleg szembenéztek a rémtetteikkel. Szomorú, hogy ezt a kínzó önvizsgálatot a magyar társadalom megtakarította...

Ez a kép rólunk

Az izraeli 2-es csatornán Yom Hasoáh napján leadott egy összeállítást az európai szélsőjobbról. Ebben nagy teret szenteltek Magyarországnak is, a Magyar Gárdáról és a Jobbik térnyeréséről beszéltek. Ez rendben is volna, hisz két fasisztoid szervezetről van szó. Az már kevésbé, hogy a szerkesztő annyira mélyedt el a témában, hogy a Jobbikot tendenciózusan Dzsobbiknak ejtette. Az pedig kifejezetten bántó volt, hogy a Magyarországról szóló szöveg alatt olyan képsorok voltak láthatóak, amelyek nem ott készültek. Megértem, hogy látványosabb utcai harcokat, füstbombákat és égő autókat bemutatni, de ennek semmi köze a valósághoz. A legszebb mégis az volt, hogy a január elei Operaház előtti Orbán-ellenes (vagyis balos) tüntetés tömegét is sikerült vágóképnek felhasználni a náci veszély alátámasztására. Kár ezért.
Tudom, nem reprezentatív és bizonyos szempontból méltatlan, de a Yom Hasoáh emlékest látogatottságán valamelyest tükröződött, hogy az izraeliek szívében milyen helyet foglal el ez a nap. Tényleg sokan voltak, tényleg jött kicsi-nagy, de a következő héten tartott Yom Hazikaron-on (hősi halottak és terroráldozatok emléknapja) érezhetően többen voltak.
Az áhítat ugyanaz volt, de az érintettség más egy olyan társadalomban, ahol gyakorlatilag mindenki volt katona, vagy épp van a családjában. A program ugyanolyan katonás volt, mint tavaly, vigyázz állás, sziréna, zászlólevonás, örökmécses gyújtás, katonai jelkép kihelyezése a színpadra. Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy fotózni mertem a himnusz alatt, idén odafigyeltem az érzékenységükre, bár azt hiszem inkább megszokták már a jelenlévők, hogy kattintgatok.   
A másnapi Yom Haacmaut kellemesen telt, erre már a gyerekekkel együtt mentünk. A színpadi programok közül nekem az volt a legérdekesebb, amikor egy az általános iskolából ismert írásvetítőre homokkal festettek zenés aláfestésre. Láttam már ennél jobbat, de szerintem ez tök rendben volt és végre valami vizuális innovációval rukkoltak elő a szervezők. A műsort most is tűzijáték zárta, tavaly Ráchel teljesen beparrantott a durrogtatástól, idén már készültünk és füldugóval csillapítottuk a zajterhelését. Ábelnek meg se kottyantak a robbanások, őt teljesen elvarázsolték a hirtelen jött égi jelenségek. Az esti össznépi grillezésbe torkollott, amit mi a kései kezdés miatt kihagytunk, másnap délelőtt viszont frissen és üdén vetettük bele magunkat a családi majálisba. Ugrálóvár, kézműveskedés, sportjátékok volt terítéken és akinek volt kedve banánozhatott a Kinereten. Pompás délelőtt volt.
Nem tartozik szorosan a fenti eseményekhez, de mégiscsak kapcsolódik az államalapítás ünnepéhez egy helyi hagyomány. Yom Haacmaut előtt a környékbeli kibucok immár 27 éve váltófutást tartanak, amely fontos lokális esemény. (Tudjátok, kit érdekel, hogy a Fradi mit játszott a Dózsával, az a kérdés, hogy a szomszéd falu csapatát mennyire vertük meg…) A véresen komoly versenyen természetesen indult a mi kibucunk csapata is, de sajnos a futottak még kategóriában.

A sorozat előző részei itt olvashatók

0 Comments

Neumann Gábor nyomában

5/7/2012

1 Comment

 
Picture
Úgy tűnik, hogy Békéscsabán is megmozdult valami Neumann Gábor ügyében. Blogunkból kiindulva a Békés Megyei Hírlap terjedelmes cikket közölt a kutatásról a hétvégi számában és on line kiadásában. Remélhetőleg ennek nyomán új lendületet vesz a nyomozás, amibe még most sem késő bekapcsolódni! Bizakodó vagyok, mert már most több használható információ jött be, például a Svájcban élő Hirsch Gábor úrtól, aki maga is Soah túlélő és békéscsabaiként szívén viseli a nagy múltú zsidó közösség ügyét, eddig két kötetet is írt a témában. Tőle befutott a kisfiú és édesanyja halotti anyakönyvi kivonatának a másolata, illetve más, a közösségről szóló hasznos információ is. Köszönet érte, mint ahogy köszönet Koltai András úrnak is, aki a Jewishroots.hu oldal részéről felajánlotta, hogy elkészíti a Neumann família családfáját. (A felhívás kommentjei között is több információ gyűlt már össze, érdemes ezeket is átfutni.)
Úgy tudom, hogy a Békés Megyei Hírlap hamarosan újabb cikkel jelentkezik, amelyben elsősorban a helyi zsidó hitközségen fellelhető dokumentumokból szemezgetnek. És nem akarom elkiabálni, de további meglepetések is várhatók még.
Továbbra is tűt keresünk a szénakazalban, de úgy tűnik nem egyedül. Gyere, te is áldozz időt az emlékezésre!

Kapcsolódó cikk:

  • Tű a szénakazalban
1 Comment

Poharazó

5/5/2012

1 Comment

 
Picture
Újabb PR sikert söpörhettem be, méghozzá az Israel To Go - Look & Cook Bookban megjelent fotóm kapcsán. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az Israel HaYom napilap (ez a magyar Metro újság itteni megfelelője) Yom Haacmauti (függetlenség napi) mellékletében egy rövidke riportot jelentett meg velem. Ebben a személyre szabott kötelező körök mellett többek között arról faggattak, hogy mégis hogy a fenébe sikerült egy ilyen (nekem banális az izraelieknek viszont) ikonikus témára ráakadnom, mint amilyen az óvodai műanyag bögrék. Az újságíró kollégának is bevallottam, hogy hályogkovácsként éreztem rá, de tulajdonképpen a könyv szerkesztőjét illeti a dicsőség, aki felismerte a gyöngyszemet. Úgyhogy innen is emelem plasztik poharam Ofer tiszteletére, aki könyve partvizén engem is nyomat.

(A teljes cikk megtalálható blogunk Facebook oldalán. Kattanj ránk és láthatod.)

Kapcsolódó cikkek:

  • Bekötve
  • Nyomtatásban
  • Startfotó
  • Gúlyászsidók
1 Comment

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©