Mostanság két barátom könyvének is örvendezhetek. Shiri Zsuzsának és Paszternák Andrásnak szeretnék egy kis reklámot csapni, mert köteteik megérdemlik a figyelmet.
| Shiri Zsuzsa neve a magyar rádióhallgatók számára biztosan nem ismeretlen. Mint jeruzsálemi tudósító napi rendszerességgel küldi híreit a közel-keleti helyzetről. Az újságírói robot mellett a napokban kerül boltokba a Klára világos ruhája c. kisregénye. A kötet témaválasztása alapján a könyvtárnyi holocaust irodalmat gazdagítja, de a történelmi tragédia egy máig tabuként kezelt szeletét dolgozza fel. A munkatáborok egy részében szabályos bordélyházak üzemeltek, ahol deportált nőket szexmunkára kényszerítettek, hogy így “premizálják” a rabokat. |  |
A kisregény egy haldokló asszony visszaemlékezéseit rögzíti, akit 14 éves korában Magyarországról koncentrációs táborba deportáltak. Itt nem klasszikus munkára fogták a fiatal Klárát, hanem bordélyházba került, ahol a a könyv címében emlegetett virágos ruhában fogadta a “vendégeit”. Ahogy a ruha, úgy a rákényszerített foglalkozást sem vetette el teljes egészében a felszabadulás után. Izraelbe költözött, ahol az életkezdés nehézségeit a testével szerzett pénzzel küzdötte le, amit így szerzett lakásra, a gyerekek biciklijére, osztálykirándulására fordította. Halálos ágyán Klára még magára öltené a virágos ruháját, hogy aztán letéphesse magáról és terhétől megszabadulva halhasson meg.
Nem könnyű olvasmány… A regény valós alapokon nyugszik, de a könyv főszereplőjének karaktere és sorsa több deportált nő történetéből építkezik, ami történelmi hitelességen mit sem változtat, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a szerző kötetéhez két éven át kutatott a Jad Vasem intézetben, ahol az ott őrzött interjúkból sokat merített. A kötet a 85. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a Minerva gondozásában, keressétek a standokon vagy közvetlenül a kiadónál.
 | Régi ismerősom és blogbarátom Kispaszti 2011-től tavaly szeptemberig precízen rögzítette izraeli élményeit. Nincs is ezen mit csodálkozni, hisz ízig-vérig kutató, akinek ez nem csak a szakmája, de egyfajta életszemlélet is. Bevallom, én nagyon szeretem Kispaszti stílusát és világlátását, épp ezért öröm számomra, hogy blogja, a Posztdok Napló immár szerkesztett formában, könyv alakban is olvasható. A Kék-fehér hétköznapokat címmel tavasszal megjelent kötetről így ír a szerző: |
“Egyetemistaként, kezdő vegyészként gyakran álmodoztam arról, egyszer majd a Szentföldön kutatok. Az ábrándozás valósággá vált. Reggel arra ébredtem, a budai labort felváltotta egy tel-avivi. Átéltem és megírtam mindazt, ami velem történt odakint huszonhét hónap alatt. Bár az élmények többsége Ramat Gan, Ashkelon, Tel-Aviv és Jeruzsálem utcáihoz kapcsolódik, sűrűn átszövi ezeket számos komáromi, szarvasi és budapesti gondolat.” A személyes hangvételű, de mégis nagyon szikár történetek szerintem nagyon olvasmányosak, épp ezért a Kék-fehér hétköznapokat jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik a híreken túl is érdeklődnek Izrael iránt, legyenek akár zsidók vagy nem zsidók; hívők vagy nem hívők.
Tudomány és hit, szürke munkanapok és családi ünnepek, magány és szerelem, béke és terror, mindez 496 oldalon a Komáromi Zsidó Hitközség kiadásában. Ez utóbbi azért is említem meg, mert a Paszternák család a maroknyi komáromi zsidóság összefogásában, az ottani zsidó élet felpezsdítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, épp ezért jó látni, hogy Kispaszti a könyvével is hazabeszél. Olyannyira, hogy a könyv bevételeit is teljes egészében a közösség javára ajánlotta fel. Szóval legyetek ti is jófejek és kapkodjátok el Kispaszti könyvét!
RSS Feed