mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Konferencia haladóknak

6/27/2013

2 Comments

 
A kinereti punnyadást feladva végre újságíróhoz méltó elfoglaltság után néztem: két napra Jeruzsálembe delegáltam magam a minden évben "Holnap" fedőnéven megrendezésre kerülő Elnöki Konferenciára, ami különösen nagy számnak ígérkezett, mert az izraeli államelnök, Shimon Peres idén ünnepli a 90. születésnapját.
A mióta Izraelben élünk szemeztem az eseménnyel, de valahogy soha nem jutottam el rá, szívtam is a fogam, hogy mennyi jónevű előadóról csúszok le. Idén a kerek évforduló kapcsán viszont igazán kitettek magukért a szervezők, amolyan best offal kárpótoltak. Előre kell bocsátanom, hogy senki se várjon tőlem tényszerű tudósítást a kétnapos konferenciáról. Nem, mintha nem tudnék ilyet kanyarítani, de szerintem valójában a kutyát sem érdekli, hogy XY pontosan mit mondott, ha meg igen, akkor itt az összes előadás, beszélgetés megtekinthető. Egyébként tényleg érdemes rászánni az időt, mert amúgy ismert és kevésbé ismert fontos emberek sok jó gondolatot osztottak meg az enyhén protokolláris, kicsit rongyrázós Elnöki Konferencia közönségével. Az igazat megvallva azt gondolom, hogy speciel nekem az előadásokon túlmenően volt érdekes az esemény.
Picture
Van némi összehasonlítási alapom, volt idő, amikor viszonylag sok konferencián fordulhattam meg, bár egyik sem volt ilyen nagy léptékű. Mindegyikre igaz, hogy az előadók csak a felvivő anyag, a körítés és a networkölés a lényeg.

Karnyújtásnyira Clintontól

Sokan cseréltek volna velem. Ezt onnan tudom, hogy egy brazil MILF utólag könyörgött, hogy legalább azt a képet adjam oda, amin Clinton tenyerében látszik a keze, ha más nem is, mert az őrült latin szabályosan a vállamról próbált dobbantani az elnök karjaiba. Nem szokásom hasraesni a politikusoktól, de nyakamban a feltüzelt amazonnal alapból kész csoda, hogy a hátsó kijáratnál legalább az elnököt sikerült lencsevégre kapnom, aki mellesleg csak a mutatós hölgy miatt fordult vissza és időzött szűk fél percet 50 centire az objektívemtől. Ez a kis intermezzó is jól mutatja, hogy Clinton népszerűsége még mindig töretlen, és nem csak azért mert még mindig elég jóképű. Az évek múlása cseppet sem befolyásolta a szónoki képességeit, retorikailag még mindig verhetetlen és persze profi közszereplő. Nem egyszerűen kiállt a színpadra, hanem arra is volt figyelme, hogy közben a fotósoknak ügyesen pózoljon abban a rövid időszakban, amíg engedélyezett volt számunkra a kattintgatás. Hiába na, Clinton tudja, hogy mi belőle élünk, ő meg belőlünk - nem is olyan rosszul. Clinton egyébként nem a legendásan szép zsidó nők miatt utazott Izraelbe, hivatalosan régi barátja köszöntésére érkezett. Perez ezt a figyelmességet kitüntetéssel jutalmazta, meg közvetve fél millió dollárral. Ennyiért én is megfordulnék minden brazil nő után...
Nincs ez másképp az Elnöki Konferencia esetében sem, láthatólag ennek a résztvevők többsége tudatában volt. Persze céltalanul, kvázi megfigyelőként is el lehet lötyögni rajta, - én is ezt tettem most - de ha valaki céltudatosan mozog a közegben, akkor a jelenlét sokat hozhat a konyhára - kapcsolati tőkében, információban, támogatókban vagy akár közvetetten még anyagilag is. A több ezer fős közönség soraiban a hozzám hasonló újságírókon és szimpla érdeklődőkön kívül egyaránt ott voltak a for és non profit szféra képviselői, mint ahogy tudósok, közösségi vezetők, lobbisták, diplomaták és tehetős adományozók a világ minden részéről. A díszes társaság a pofaviziten túl nyilván azért is gyűlt egybe, hogy ismerkedjenek, összekapcsolják az ismereteiket vagy épp erősítsék a meglévő kapcsolataikat, és persze volt, aki direkt projektje futtatására vagy leplezetlenül önmaga pozicionálására használta az eseményt. Ez utóbbi kategóriában nálam egy ízes amerikai angolt beszélő ortodox fószer vitte a pálmát. Fogalmam sincs, hogy ki volt, de ez mindegy is, a pacák a konferencia első délelőttjén föl-alá mászkált és sasolta a nyakba akasztós névtáblákat. Akit kicsit is fontosnak ítélt, ahhoz odalépett, akár ismeretlenül is. Váltottak néhány szót, és ami a legfontosabb a sarkában lévő fotós eközben készített egy képet, hogy dokumentálja a nagy találkozást. A messziről jött ember aztán azt mond otthon, amit akar, miközben lehet, hogy egy "How are you-nál" nem jutott többre, de a saját közösségében a fotók alapján azt hihetik róla, hogy milyen menő. Ügyes PR húzás.
Amúgy maga a konferencia sem volt más, mint egy nagyon profi PR esemény. Ahol Shimon Peres imidzsének az erősítése, illetve az ő tekintélye révén Izrael pozitív bemutatása volt a fő cél. Politikusok ünneplése mindenhol kényes kérdés, nehéz nagy nyilvánosság előtt ízlésesen fényezni valakit. A konferencia formátum e tekintetben jó választás, mert a meghívott előadók a jelenlétükkel adnak rangot az eseménynek, kvázi a személyük, a tekintélyük, a népszerűségük, a tudásuk hitelesíti az elnök életművét. Tony Blair vagy Bill Clinton "felmutatása" eleve rangot ad, mint ahogy alátámasztja Peres életművét Rahm Emanuel, Chicago polgármestere, a Demokraták befolyásos alakja vagy a muzulmán fundamentalizmus ellen küzdő, szomáliai származású holland parlamenti képviselő Ayaan Hirsi-Ali. A felsoroltak mindenképpen hívónevek a konferencia célközönségének, de az utca emberének közel sem, nekik az esti bulvárhíradóban jól mutató celebek a felvivőanyag az elnöki klasszis bemutatásához. Bárhol a világon médiaképes Barbara Streisanddal, Robert de Niróval vagy Sheron Stone-nal mutatkozni, amit Peres kommunikációs stábja ügyesen ki is játszott. 

Az elemi ösztönön túl

Sharon Stone most nem mutatta meg mi van az isteni lábai között, most más oldalát villantotta meg. Bevallom nekem új, hogy az Elemi ösztönnel befutott hollywoodi sztár feje is a helyén van. Előadóként a konferencia több beszélgetésén is részt vett és nagyon is értelmes dolgokat mondott. Különösen pozitív volt számomra, hogy támogatja a Yalla nevű közel-keleti ifjúsági béke kezdeményezést, ez volt az apropója, hogy Peres meghívta. Azt persze nem tudom, hogy Sharon Stone civil aktivitása mennyire jön át a médián, félek ez kevésbé hagy mély nyomokat. Sokat elárul a vele kapcsolatos hozzáállásról, hogy a fotós kollégák órákkal az előadása után is egymásnak mutogatták az 55 évesen is nagyon dögös színésznőről készült képeiket.
Az Elnöki Konferencia messze több volt, mint Shimon Peres dicsőítése, az esemény legalább annyira szólt az Izrael-brand építéséről. Már az egyes panelbeszélgetések témaválasztásai és persze a meghívott előadók közül többen is azt a célt szolgálták, hogy a "Start up Nation" és a "Hitech Country" imidzst erősítsék. Ezt nem csak direktben izraeli tudósok és üzletemberek felvonultatásával érték el, hanem olyan jelentős multinacionális vállalatok (AOL, IMEX, Deutsche Telekom stb.) vezetőit is reflektorfénybe helyezték, akik hitelesen mondták el, hogy miért éri meg cégüknek az izraeli tudásiparba fektetni és több tízezer izraeli kutató-fejlesztőt foglalkoztatni. Ugyanezen okból külön kiállítást szenteltek az izraeli agykutatás bemutatásának, mint a jövő egyik ígéretes tudományos és üzleti területének és díjaztak nyilvánosan tehetséges egyetemistákat is. A dolog azért is figyelemreméltó, mert bőven több egyszerű országimázs építésnél. Izraelben nem csak úgy dumálnak a tudásalapú társadalomról, tényleg világszínvonalú kutatások zajlanak, amelyekből ráadásul versenyképes termékek és szolgáltatások születnek.

Ki mondta, hogy a globalizációnak nincsenek nyertesei?

Magyar szempontból is megfontolandó, amit a Marvell elnöke, Weili Dai mondott az új médiáról szóló panelben, ahol multinacionális IT cégek vezetői válaszoltak a kérdésekre. A kínai-amerikai üzletasszony meleg szavakkal dicsérte az izraeli munkatársait. Ennél jóval érdekesebb volt az a gondolata, hogy meg kell találni a verseny és az együttműködés helyes arányát és nem szabad kimaradni a globalizációból, mert az jól jövedelmező és kölcsönösen előnyös versenyelőnnyel jár a tudásipar résztvevőinek. Magyarország épp ott tart, hogy a konzerválja a lemaradását és büszke a bezárkózására. Mifelénk a "munkaalapú" gazdaságot tekintik a felemelkedés zálogának, és a Mercedesek összeszerelése a non plus ultra, miközben Izraelben az a hír, hogy a Google 1.3 milliárd dollárért vásárolta fel a közösségi navigációs rendszert kiépítő Waze nevű start up vállalkozást és további tucatnyi hasonló, semmiből induló fejlesztőcég tart ott, hogy a közeljövőben dollár százmilliókért cserélhet gazdát. Jó hír viszont, hogy Magyarországon is felismerték, hogy az izraeli mintát kéne követni, csak még sehol sem tart a dolog, a világ meg szépen dübörög el mellettünk.
Az ilyenek láttán szégyellem igazán, hogy Magyarország nem a tudományos áttörések miatt kerül az érdeklődés középpontjába, hanem valami egészen más "barna foltok" miatt. Igazából mindegy is, hogy mi a valóság alapja a Magyarországról keltezett antiszemita híradásoknak, csak az számít, hogy ez a hírünk. Magam minden szempontból nagyon rühellem az antiszemita kérdést, de ha már helyzet van, akkor érdemes megnézni, hogy a témát miként "menedzselték" magyar részről a helyszínen, akik ezt hivatalból szokták intézni.
PictureZoltai Gusztáv, maga a Mazsihisz
Most, amikor sajnálatosan nagyobb figyelem hárul Magyarországra és a magyar zsidóságra lényegében kihasználatlanul maradt, hogy - így vagy úgy de -érdekesek vagyunk. Azon nem lepődtem meg, hogy a magyar kormányzat részéről nem próbálta senki kéretlenül is védeni a mundér becsületét, hisz ki akar a pofonba beleállni egy olyan eseményen, ahol jobbára (az egyébként nagyon fontos) folyosói beszélgetéseken tárgyalják ki a magyar helyzetet. Ennél sokkal elgondolkodtatóbb, hogy a magyar zsidóság prominensei nemzetközi szinten mennyire nem képviselik hatékonyan a közösséget. Jó, most kicsit ál naív voltam, mert belülről ismerem a közeget… de mégiscsak mellbevágó volt rádöbbenni, hogy semmi sem változott és ez milyen káros. A kétnapos konferencia második napján délelőtt futottam össze a Mazsihisz képviselővel, akiket ahogy előtte, úgy azután sem láttam sehol felbukkanni és nem azért, mert belevesztek volna a jeruzsálemi kongresszusi központ forgatagába. Ugyan nem ismerem a kétfős delegáció - bizonyára roppant precízen előkészített - programját, de így is nyilvánvaló, hogy az elnöki konferencia épp nem az a terep volt, ahol sikerült volna formálisan és informálisan is felhívniuk a megjelentek figyelmét a Magyarországon egyre csak fokozódó antiszemitizmusra, pedig állítólag több mint 20 éve ezzel a topikkal házalnak.

(Legutóbb május végén ugyancsak Jeruzsálemben, egy antiszemitizmusról szóló mega rendezvényen adhattak volna hangot aggodalmaiknak. A Szombat szerint a magyar zsidó szervezetek képviselőinek nem sikerült kommunikálható álláspontot prezentálni a témában. De azért, hogy ez kiderüljön biztos, ami biztos kiutaztak Izraelbe, hátha majd ott - a napidíjon kívül - ihletet kapnak...) A Síp utca urai nem kaptak szót az Elnöki Konferencián és valószínűleg nem is kértek, otthon biztosan másról számolnak be - bár ehhez egyetlen kézrázós fotót sem mellékelhetnek, mert ahogy a lobbiban, úgy a PR-ban sem elég profik.

Tényleg befolyásos magyar zsidók

Picture
Az Elnöki Konferencia alkalmából a Maariv nevű lap tetszetős kiadvánnyal rukkolt ki. A száz legbefolyásosabb zsidót bemutató újságban jó pár magyar vonatkozású személyről is olvashatunk. Szerepel benne Alan Greenspan, volt FED elnök, akinek a szülei Magyarországról vándoroltak ki Amerikába. Természetesen nem maradhatott ki a felsorolásból Soros György, aki a 35. helyen "szerénykedik".
A tudósok tematikus listáján a karcagi születésű Nobel-díjas Avraham Hershko a hatodik legbefolyásosabb, míg a művészeti élet terén az ugyancsak Nobel-díjas Kertész Imrét az ötödik helyre sorolták. Van tehát kikre büszkének lennünk. A 100-as listát egyébként ki más, mint a facebookos Zuckerberg vezeti, őt Netanyahu követi a dobogó harmadik helyén pedig az ünnepelt Shimon Peres áll.
Szerencsére rajtuk kívül voltak mások, akik ilyen-olyan megfontolásokból és személyes ambíciókból repülőjegyet vettek Budapestről, hogy kihasználják a konferencia adta lehetőségeket. Mint például Németh Sándor, aki a Hit Gyülekezet vezetőjeként reprezentálta közössége szolidaritását Izraellel. Ott volt még Futó Gábor, a Futureal elnöke, Szeszler Anna, a Lauder most leköszönő igazgatója, vagy a nemzetközi porondon nagyon aktív Olti Ferenc, aki a tekintélyes, de Magyarországon kevéssé ismeret Keren Hayesod nemzetközi filantróp szervezet színeiben networkölt. Az előadók között is akadt egy szem magyar: Gergely Andi az EUJS elnökeként a zsidó ifjúság helyzetéről tartott panelbeszélgetésen mondhatta el gondolatait.
Picture
Gergely Andi, a holnap embere
Előre kell bocsátanom, hogy eleve elfogult vagyok Andival, mert a Somerben chanikom volt, így ha lehet duplán büszke vagyok rá, amiért szót kapott és még a 100 legbefolyásosabb zsidóról szóló kiadványban is mellékesen megemlítik, mint a jövő egyik üdvöskéjét. Ezzel együtt kicsit elszomorít, hogy az európai zsidó diákélet bemutatása kapcsán, amikor Magyarországhoz ért ő sem a jövőbemutató dolgokról beszélt, mint ahogy egyébként tette ezt más országok esetén. Ugyan teljesen jogosan büszkélkedett el a Csatáry elleni vádemelés hírével és söpört be tapsot, de épp neki pont mást kellett volna itt eladnia. Mert valójában e fegyverténynek vajmi kevés köze van úgy általában a zsidó fiatalok magyarországi aktivitásához, sikereihez és problémáihoz. Viszont akaratlanul is már megint sikerült a magyar zsidóságot egy antiszemita ügy révén fókuszba állítani, miközben a panel alaphangulata inkább a pozitívumok prezentálását indokolta volna. Mindegy, máskor majd máshol lesznek a hangsúlyok. A lényeg, hogy Andi huszonéves magyar zsidóként ott pörög a nemzetközi zsidó világban és talán eljön az idő, amikor az ő tapasztalata és kapcsolati tőkéje sokat fog érni Magyarországon is. Akkor talán majd mások számára is érthető lesz, hogy miért is fontos aktívan jelen lenni például az Elnöki Konferencián.
A konferencián készült képanyag
itt tekinthető meg a Facebookon.

Kapcsolódó cikkek:

  • Irodalom, ami összeköt
  • Nyomtatásban
2 Comments

Búcsú a fali traktortól

6/18/2013

0 Comments

 
Egykor öltek a szobánk falán mostanáig éktelenkedő méretes légondiért, ma már inkább szégyenfolt az ilyen. Ugyan ma is sok helyütt használatban vannak - vagy legalábbis nem szerelték le őket - de aki csak teheti megszabadul az első generációs léghűtőjétől (mázgán). Csúnyák is, pazarlóan működnek, de ami a legnagyobb bajuk, hogy túltesznek egy nagygenerál előtt álló belarusz traktor hangerején is.
A napokban jó hírt kaptunk: lecserélik a kibucos bérleményünk ósdi légkondiját. A muzeális darab egészen belesimult a 70-es években roham tempóban és meglehetős hanyagsággal felhúzott épületünkbe, pedig ez a kapitalista vívmány a mi szocialista kibucunkban csak a 80-as években jelent meg. Akkor viszont mindenki azonnal ilyet akart, ami a trópusi éghajlati viszonyokat ismerve érhető kispolgári elhajlás volt az egyszeri kibucnyikok részéről (annak, aki a frizsider szocializmusból csöppent ide ez tökéletesen érthető emberi reakció). Mázgán a vágyak netovábbja volt, a kellemes klímáért cserébe mindenki szívesen lemondott az otthon csendjéről.
Picture
Picture
Kapcsolatunkat a hálószobánk falán lévő mázgánnak álcázott lyukkal tulajdonképpen békés egymás mellett élés jellemezte. Kizárólag akkor kapcsoltuk be, ha lakáson belül nem lehetett másképp csillapítani a hőséget. Ilyenkor egyetlen dologra ügyeltünk: a nagyobb halláskárosodás elkerülése végett még véletlenül se tartózkodjunk egy légtérben az öreg fali traktorral. Mielőtt tavasszal tisztasági festésre adtuk a pemzlinket megkérdeztük a kibucot, hogy ugyan nem lehetne-e lecserélni a szobánk falán éktelenkedő légkondit, de sajnos minket szereltek le és nem a matuzsálemi szerkezetet. Így kénytelen-kelletlen - hogy ne érje szó a ház elejét - izzadtságos munkával szépen körbefestettük.
Technológiai értelemben a légkondik ma is ugyanazon az elven működnek, mint amikor megkezdődött a sorozatgyártásuk - a részletekbe nem belemenve, lényegében mindegyik egy kifordított hűtő. A különbség csak annyi, hogy régen egy dobozban volt a hűtőmotor és a hőcserélő (mint a konyhában álló hűtőszekrényeknél) ezt építették be a szoba falába, míg ma már két külön egység rejti ezeket a funkciókat, a kettő között pedig egy vékony csövön áramlik a hűtőközeg. Ez az apró technikai változás, forradalmi előrelépés a használati érték terén, mivel az újabb típusú légkondiknál a hangos motor a szobán kívül, a szabadban dohog, aminek köszönhetően zongorázni lehet a zajszintkülönbséget a régi és az új mázgánok között. Arról nem is beszélve, hogy a falba ágyazott böhöm régi légkondik szigetelhetetlenek voltak, és a szakik soha nem törődtek a hézagmentes beszereléssel. Nálunk ez úgy csapódott le, hogy vagy direktben a mázgánon át fújt a szél, vagy "kerülőúton" szerkezet mellett, a falba vágott nyíláson szeleltünk, ami különösen télen nem túl praktikus, sharkia idején meg felér egy szilikózissal. Az állandó huzatnál talán eggyel kellemetlenebb volt, hogy a berendezésen keresztül télen-nyáron rovarok, gyíkok és egyéb állatfajták is szerény hajlékunkban lelhettek menedékre.
Picture
Na, mi váratlanul ettől a berregő masinától (és hívatlan vendégektől) szabadultunk meg a helyi gyepmester és ingatlanhasznosítási menedzser, Haim jóvoltából, aki  Lea mellé "ajándékba" adta az új légkondit. Hát, nem ellenkeztünk a meglepetés hallatán!
Bár némi üröm is szorult az örömbe, mert előbb a régi mázgánt tüntették el, és csak aztán szerelték be az újat, a kettő között pedig eltelt egy kánikulai hét. Viszont minden nap valamit szöszmötöltek a lakásban csak, hogy mi se unatkozzunk és érezzük hogy rajta vannak az ügyön. Viszont, amikor kész lettek, akkor csálén rakták fel, a függönykarnist sem tudjuk azóta visszatenni rendesen és persze a festés sem úgy sikerült, ahogy mi akartuk.
De ajándék légkondinak ne nézd az állását! - azóta csak a távszabályzót babráljuk és élvezzük, hogy szinte zajtalanul hűti le a szobát a modern mázgánunk.

Kapcsolódó cikkek:

  • Mázgán
  • Időjárási viszonttagságok
  • Didergő
0 Comments

Varázslatos Ráchel

6/11/2013

0 Comments

 
Picture
Ráchel lányom ma ünnepli az 5. születésnapját. A legtöbb ember számára az én ötéves kislányom ugyanolyan közönséges kislány, mint a többi száz- meg százezer. De engem pontosan öt éve megszelídített Ráchel, onnantól kezdve ő "egyetlen lett a világon" a többi száz- meg százezer kisgyerek között. Pedig nő úgy még nem forgatta fel az életem, mint ő. A születése napjától kezdve minden más, mint azelőtt. Például soha annyit nem nevettem még, mint vele, és soha annyit nem bosszankodtam, mint miatta. De nem csak ezektől izgalmas teremtés az én csodálatos lányom. Olyan kivételes ember ő, akinek valódi varázslatok laknak a fejében! De ami ennél is fontosabb, hogy ezeket nem fél szabadjára engedni. Én mondom, a világ legnagyszerűbb dolga részesülni Ráchel fantasztikus varázslataiból, igazán szerencsés vagyok, hogy jut belőle nekem is! Születésnapja alkalmából csak azt kívánom az én okos lányomnak, hogy a fejében lakó varázslatok sose múljanak el, még akkor sem, amikor inkább azt kívánná, hogy ő is csak ugyanolyan közönséges ember legyen, mint a többi száz- meg százezer. 

Kapcsolódó cikkek:

  • Jomuleded
  • Születésnap franchise
0 Comments

Szeszélyes évszakok

6/2/2013

0 Comments

 
Mostanában nagy tréfamester a természet, ha évszakokról van szó. A kontinentális éghajlati övben a tankönyvi négy évszakból már csak nyomokban érhető tetten a tavasz. Itt Izraelben a nyár biztos és van pár hónap "valami", ami egyszerre ősz, tél és tavasz, meg egyik sem. Ez a furcsaság a kibucunk növényzetén is lemérhető. Szűkebb környezetünk olyan mint egy mini arborétum, a növények többsége nem őshonos, legfeljebb hasonló klimatikus helyekről telepítették be. De egy csomó olyan növény között élünk, amelyek akár Magyarországon is előfordulhatnának. Ezek a fajok azért rendesen megkavarodnak az itteni spéci klimatikus viszonyok közepette. Az akáciák például fittyet hánynak a helyi viszonyoknak, mint otthon novemberre ledobják a leveleiket és kopaszon várják a tavaszt, ami Izraelben legkésőbb február elején beköszönt. Más lombhullatók már akklimatizálódtak, ősszel nem vállnak meg a leveleiket, hisz olyankor még vígan fotoszintetizálhatnak, mint ahogy a napfényes izraeli télben is. De a természet rendjének ezek a fajok is engedelmeskednek, legkésőbb a friss rügyek megjelenésekor, úgy március-április-május magasságában megkopaszodnak az ágaik. Na de nem ám úgy, mint ahogy azt a kontinentális éghajlatnál megszokhattuk! Egészen fura látványt nyújt ilyenkor a kibuc: már standard harminc fok van, miközben őszi színekbe öltözik sok fa. Bokáig gázolunk a falevelek között, de már ott vannak a friss hajtások is az ágakon és némelyik fa mindeközben még virágba is borul, hogy aztán a néhány nappal később a szirmaikat mind ledobják és az izraeli nyárban is friss zöldben pompázzanak a csöpögtető rendszernek köszönhetően.

Kapcsolódó cikkek:

  • Élet a gyümölcsösben
  • Ünnepsoroló 11. - Tubisvát
  • Időjárási viszontagságok
0 Comments

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©