mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

3 év

4/28/2014

2 Comments

 
Picture
Ma három éve, hogy megérkeztünk Izraelbe. Napok óta azon gondolkozom, hogy miként emlékezzek meg erről a jeles évfordulóról. De nem jut semmi az eszembe. Pontosabban nagyon is sok minden ugrik be, de ezekről nem érdemes külön posztot kanyarítani, kár a bitekért, annyira evidenciák. Kicsit olyan ez, mint amikor gyerekként számon tartjuk a születésnapunkat, folyton öregedni akarunk. Aztán, amikor “öregek” vagyunk, akkor elveszíti jelentőségét a születésnap, inkább felednénk az idő múlását. Három év után már mi sem számítunk igazán olé hadasnak (új bevándorló), többé-kevésbé belesimultunk az izraeli hétköznapokba, ha nem is minden tekintetben, mert ugye ide is születni kell… Kismillió dolog történt velünk, hogy mi minden? Éltük az életünket, úgy mint te. Csak máshol, más ingerek közepette, más keretek között és talán más hozzáállással - többek között ezekről szól a blogunk. És pont ez a sok “más” az, amitől a mi hétköznapjaink izgalmasabbak és kívülről nézve attraktívabbak - meg persze a blog miatt, ahová naná, hogy azok a dolgok kerülnek ki, amik rajtunk kívül másoknak is érdekesek lehetnek. Így nézve cseppet sem kérdés, jól döntöttünk, amikor három éve felkerekedtünk. Ma sem tennék másként!
De három év nagy idő, az újdonság varázsa természetes módon megkopik. Olyan ez, mintha a világ legjobb nőjével/pasijával kötnéd össze az életed, akire ha évek múltán ránézel ugyanolyan átlagosnak látod, mint akárki mást, viszont az együtt töltött idő megszépíti a szarkalábakat. Izrael is ilyen. Vonzó és impulzív minden pillanatában, de ha benne élsz, akkor te is megismered smink nélkül. Nincs ebben semmi kiábrándító, sőt jobb a maga természetességében látni, mint kívülről mézes-mázas rózsaszínben - vagy pont ellenkezőleg - dermesztő sötétre festve.
Szóval három éve élünk Izraelben. Ráchel és Ábel többet élt itt, mint Magyarországon, Lea meg már lényegében ide született. Nekik Ein Gev az otthonuk és Izrael a hazájuk. És ez így marad már örökre. Még akkor is, ha az élet egyszer talán továbbsodor minket, hogy valahol máshol, más keretek között, más ingerek érjenek minket újabb három éven át. De most itt vagyunk, immár három éve. Van minek örülni! És ez a lényeg.

Kapcsolódó cikkek:

  • 18+
  • Évértékelő
  • Szürke-rózsaszín félévzáró
  • Lehet egy kérdéssel több?
2 Comments

Ünnepsoroló 21. - Mimouna

4/21/2014

0 Comments

 
Izraelben ma este ért véget a Peszach, az elmúlt egy hétben hanyagoltuk a kenyeret (és minden kelt tésztás ételt) helyette pászkát ropogtattunk, ezzel emlékezve az egyiptomi kivonulásra, mikor is őseinknek arra sem volt ideje a menekülés közben, hogy kivárják a kenyértészta megkelését. A kizárólag vízből és lisztből sebtében kisütött “fapados” kenyérféle a pészachi menü alapja, de nyolc nap után már - hagyományőrzés ide vagy oda - garantáltan csömöre lesz az embernek a pászkától. Van tehát mit ünnepelni, amikor a “kovász hagyó” napoknak vége lesz. Erről szól a mimouna, meg persze arról, hogy közösen enni mindig jó.
Nincs is annál szebb, mikor (szinte) házhoz jön az ünnep. Most például egy marokkói zsidó hagyománnyal ismerkedhettünk meg szomszédaink jóvoltából. Bevallom egészen mostanáig még soha nem hallottam a mimounáról, talán azért sem, mert az askenázi zsidó világban nem ülik meg. De erre jó Izrael, ahol például észak-afrikai gyökerű zsidókkal is összekerülhet az ember, akik a szentföldi zsidó olvasztótégelyben is megőrizték ezt a pészachot lezáró hagyományt.  Szomszédaink idén minket is áthívtak, hogy velük örüljünk a nyolc pászkával töltött nap elmúlásának. Marokkói hagyományokhoz híven roskadásig rakták az asztalt édességekkel, rengeteg mézes süteménnyel, diós, szezámmagos nyalánkságokkal, lekvárokkal, kompótokkal, gyümölcsszirupos isten tudja mikkel. És megkóstolhattuk a mofletta nevű lapos palacsinta-pita hibrid, amit az ünnepi szokás szerint csordultig töltöttek mézzel. Ez sem egy diétás étel…
A nagy zabáláson kívül vendéglátóink nem készültek semmi spirituálissal, egyszerűen az együttléten volt a hangsúly, aminek az apropóját a Peszach vége adja. Ettől persze a mimounának is megvan a vallási töltete, bár az ünnep gyökerei homályba vésznek (marokkói szomszédaink meg annyira szekulárisak, hogy magasról tettek a vallási körítésre). Többféle magyarázat is van az eredetére, ezek közül talán a legvalószínűbb magasztos filozófia, hogy a zsidó nép megmenekülésébe és a messiás közelgő eljövetelébe vetett hit ünnepe. Némileg materiálisabb olvasatban a Peszach megtartása erősíti a hitet, amit Isten a földi javak gyarapításával honorál.

7 vagy 8?

A Pészach Izraelben hétnapos ünnep, a diaszpórában viszont nyolc napig tart. Mindenhol a világon ugyanúgy széder estével veszi kezdetét, de Izraelben csak egyszer, azon kívül viszont egymást követő két estén is megemlékeznek az egyiptomi kivonulásról a zsidó közösségek. Ennek oka, hogy hajdanában nem volt olyan egyszerű megállapítani, hogy mikor jön be pontosan az ünnep, ezért a bölcsek úgy határoztak, hogy nem bíznak semmit a véletlenre és inkább kétszer, mint egyszer sem alapon megduplázták a széderek számát. Furcsa módon ez a rabbinikus “túlboztosítás” aztán a keresztény liturgiába is átszivárgott, a pészachban gyökerező húsvét mind a mai napig ezért kétnapos (mint ahogy a karácsony is). 
Ennek legfontosabb szimbóluma a méz (meg minden édesség), amit a zsidó újév, rosh hasana alkalmából is ugyanezen okból teszünk az asztalra. Én azonban azt gondolom, hogy ennél prózaibb oka lehet a hepajnak, a pászkával súlyosbított diétás napok után kijár a kalória bomba, valahogy úgy, mint a muszlimoknál a ramadán böjtjét megtörő záróvacsora, az Íd al-fitr esetében, ahol sok helyütt ráadásul hasonló étkek is szerepelnek az ünnepi menüben. De bármi is legyen a Peszachot lezáró mimouna magasztos üzenete a lényeg akkor is az, hogy a nagy család, a szomszédság, a barátok együtt vannak, esznek-isznak jót mulatnak. Hát kellhet ennél több?!

Az Ünnepsoroló sorozat előző darabjai ide kattintva olvashatók el

Kapcsolódó cikkek:

  • Ünnepsoroló 13. - Pészach
  • Így készül a macesz
  • Boldog Peszachot!
0 Comments

Elnöki sorozat

4/17/2014

0 Comments

 
Lassan három éve vagyunk Izraelben és valamiért úgy adódott, hogy évente legalább egyszer találkozom Shimon Peressel. Na jó, a találkozás kifejezés némileg fellengzős, mondjuk azt, hogy karnyújtásnyi távolságból fotózhatom. Igazából ebben nincs semmi nagy szám. Ha rendes hírügynökségi fotós volnék és nem végeken élnénk, akkor akár naponta megeshetne ugyanez velem. De így hírértéke van, hogy az izraeli elnököt lefotózhattam az Ein Gev Fesztiválon, amit gyakorlatilag minden évben ő nyit meg, vagyis kis túlzással házhoz jön az elnök úr, hogy lencsevégre kapjam. Volt azért olyan is, hogy jóval távolabbra kellett zarándokolnom egy-egy róla készült képért - legutóbb Ariel Sharon temetésén próbáltam “levadászni” (nem túl nagy sikerrel), tavaly nyáron meg az elnöki konferencián kattintgattam a sok celebritás között többek között Perest is. Személy szerint csak azért van hírértéke, hogy ismét őt kattintgattam, mert az elnöki stáb az én képemet adta ki az eseményről, ez jelent meg Peres hivatalos facebookos oldalán is.

Picture
Amikor e sorokat írom 3500 felett jár a lájkok és 128-nál a megosztások száma. Ahogy nézem ez messze átlagon felüli a visszajelzés az elnöki oldalon (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak ennél jóval kedveltebb bejegyzések is). Legyünk őszinték, nem az én szuper fotómnak szól a tetszésindex megugrása, hanem a kissé elcsépelt politikus-gyerek kombó veri ki a lájkmérőt. Mindegy, mint alkotó azért eldicsekszem vele, hogy én is sütkérezzek egy kicsit a dicsőségben.

Az esemény teljes képgalériáját ide kattintva a Kinneret Photo oldalán láthatod.

Kapcsolódó cikkek:

  • Nyomtatásban
  • Konferencia haladóknak
  • Gyászmenet
0 Comments

Boldog Peszachot!

4/14/2014

0 Comments

 
Picture
Ma este veszi kezdetét a Pészach. Este a közös kibucos széder estén veszünk részt, az lesz az igazi ünnep. De ma ebédhez már készítettem egy szédertálat, hogy itthon is megemlékezzünk az ünnepről. Ráchel áldást modnott a Elijahu poharára, pontosabban az abban lévő szőlőlére, amit rögtön ki is löttyintett. Ábel dino korszakát éli, ezért mi sem természetesebb, mint hogy ő "tyrex-rex-ohel-bászárra" mondott ünnepi jókívánságot. Olyan fotnos részletekkel nem érdemes őt még terhelni, minthogy a széder tálon lévő csontos húsnak semmi köze egyetlen általa ismert dinoszauruszhoz sem. Néhány év és a történelem előtti időkből eljut a fáraók Egyiptomáig, addig felesleges a tíz csapással és Mózessel összezavarni.
Míg a nagyok osztották az áldásokat, Lea egykedvűen pászkát rágcsált, mint aki tudja, hogy ez csak a melegítés az esti showra, ahol Zsófi és Ráchel is szerepet kapott a közös széder esti előadásban.

Minden olvsónknak boldog peszachot kívánunk!

Kapcsolódó cikkek:

  • Ünnepsoroló - Peszach
  • Így készül a macesz
0 Comments

Családi album közszemlén

4/12/2014

0 Comments

 
Újságíróként mindig sóvárogva néztem a fotós kollégák jobbnál jobb képeit a Magyar Sajtófotó kiállításokon. Más pályán mozogtam, Izraelbe költözésünkig eszembe se jutott, hogy fotóimnak kimagasló hírértéke is lehet. Tavaly aztán vettem egy nagy levegőt és életemben először - az esélytelenek teljes nyugalmával és hályogkovácsok naivitásával - beneveztem.
A Magyar Sajtófotó kiállításra bárki nevezhet, ahol több körös zsűrizés után választják ki azokat a fotókat, amelyeket végül kiállítanak. Összesen harminc fotót lehetett versenyeztetni, én három komolyabb sorozatomat futtattam meg (eilati életképek, utolsó etióp alija megérkezése, a barca szentföldi túrája), illetve több egyedi képet. Természetesen mindegyik kedves valamiért, de szakmai értelemben a legbüszkébb az FC Barcelona szentföldi túráján készített fotóimra vagyok (ezek történetéről bővebben itt, itt és itt emlékeztem meg). Titkon reménykedtem benne, hogy ezt a zsűri is így gondolja, ami csak részben volt így, mert ugyan az előválogatást minden fotóm “túlélte” de aztán az éles verseny második körében sajnálatosan egytől egyig elvéreztek. Nem baj, elsőre ez is eredmény, szerényen én még a “futottak még” kategóriára is büszke vagyok, annyi jó fotóssal voltam versenyben.
Aztán hetekkel később kaptam egy levelet, hogy a készülő sajtófotós évkönyv számára pontosítsam a szakmai önéletrajzom és mellékesen megjegyezte a levélíró, hogy a szerkesztők még nem döntöttek a képeim sorsáról. Jó, hát gondoltam, hogy a fotózsurnaliszta ”szaknévsorba” illendőségből mindenkit megemlítenek, a díjazottak fotográfiái meg nyomtatásban is megőrzik az örökkévalóságnak. Megmondom őszintén korai “kizsűrizésem” okán nem számítottam arra, hogy a lábjegyzeten kívül bárhol is megjelenik a nevem. De kishitű voltam. Néhány nappal a Sajtófotó Kiállítás megnyitója előtt nekem is megküldték a hivatalos meghívót, amiben azt írták, hogy egyébként a helyszínen átvehetem a Sajtófotó évkönyv tiszteletpéldányát. Kiderült, hogy ugyan a kiállításra nem válogattak be, de az egyik egyedi képemmel kiérdemeltem a könyvszerkesztők figyelmét és én is ott díszelgek a sok-sok nagynevű sajtófotós között az évkönyvben. Azért erre büszke lehetek! A kiválasztott képem teljesen vállalható, megállja a helyét a válogatásban.
Picture
Egy apró pici dolog miatt mégis kicsit röstellem, hogy pont ezzel a fotóval képviseltetem magam az évkönyvben. Ugyanis az album 102 oldalán látható fotó történetesen egy családi képünk, amin az épp a napokban egyéves Lea lányunk első találkozását örökítettem meg az édesanyjával a szülőszobában. Mondom, jó képről van szó, helyén van, csak kicsit pironkodom, hogy a másik 29 klasszikus sajtófotóm közül épp ezt, a nekem egyébként nagyon fontos személyes fotómat emelték ki. De azt hiszem ez csak engem zavar, mindenki más egy bömbölő lila újszülöttet és egy boldog anyát lát a képen, a többlet jelentés meg magánügy.

X  X  X

A 2013-as év legjobb magyar sajtófotói május 18-ig láthatók a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, a budapesti Nagymező utca 8. szám alatt (a közelmúltig ez volt az Ernst Múzeum, ha így ismerősebb a hely). Az én fotóimat ne keressétek a falakon, mert egyet sem állítottak ki, ellenben a helyszínen megvásárolható évkönyvben már képviseltetem magam. Az általam nevezett képeket itt tekintheted meg:

Kapcsolódó cikkek:

  • Nyomtatásban
  • Bekötve
  • Kémtelen történet
  • Konferenia haladóknak
  • Gyászmenet

0 Comments

Lea első születésnapjára

4/9/2014

0 Comments

 
Picture
Pont egy éve nagy öröm ért minket. Gyermekáldás szállt a házra, megérkezett hozzánk Lea és vele még több boldogság az otthonunkba. Ebben osztozott a két nagyobb testvére, Ráchel és Ábel is, akik az első pillanattól kezdve nagy szeretettel rajongják körül a kishugukat. Lea egyéves korára “eltanulta” Ráchel inteligenciáját és Ábel fínom humorát, korát meghazudtoló kacér csibészségével pedig mára összetéveszthetlen egyéniséggé nőtte ki magát, akiből sugárzik a vidámság.

Nincs mese, ahogy az kell levett minket a lábunkról! Jó, hogy így alakult jó, hogy Leával tölthettük az elmúlt évet! Köszönet ezért a nem mindennapi ajándékért!

Boldog születésnapot Lea!

Kapcsolódó cikkek:

  • Családi örömök és gondok
  • Névtelen történet
  • Mózeskosár újratöltve
0 Comments

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©