Néha az az érzésem, hogy angolok vagyunk - legalábbis, ha az otthoniakkal telefonálunk. A beszélgetések során rendre szóba kerül az időjárás, mint valami megkerülhetetlen dolog. Mit lehet ebben a témában mondani?! Izraelben meleg van. Vagy nem.
Meleg és meleg között minőségi különbség lehet - elsősorban nem a Celsiusokban, hanem a páratartalomban. A Kineret medencéje ebből a szempontból kifejezetten durva hely. A magas hőmérséklet miatt a tó párolgása rendkívül erős, errefelé nyaranta általános a 90-95 százalékos relatív páratartalom, ami tartós 40-42 fok esetén meglehetősen ütős. Tovább súlyosbítja a légköri viszonyokat, hogy a Jordán völgye - amelynek része a Kineret is - jóval a tengerszint alatt fekszik, ráadásul úgy helyezkedik el, hogy a tágabb térségre jellemző uralkodó szélirányra merőleges. E két adottság miatt frissítő szélről nem nagyon beszélhetünk, szél ugyan szinte mindig fúj (van hogy viharos), de az leginkább a tó medencéjében kavargó légáramlat. Röviden egy forró katlanban ülünk.
Szivárvány Ein Gev felett
Júniustól szeptemberig kitartóan olyan az idő, mint otthon a párnapos hőségriadók esetén. Ez durván hangzik - és tényleg nagyon izzasztó - de ha itt él az ember, akkor többé-kevésbé hozzá lehet szokni. Bár azért mindennek van határa. Tavaly például két hónapon át még éjjel sem ment 40 fok alá a hőmérséklet, amihez jött még a már említett páratartalom. A helyiek elmondása szerint még a tussoló alatt is izzadtak, különben meg intravénásan rá voltak kötve a légkondira. Ehhez képest idén istenes volt a nyár, még a mi Közép-európai mércénkkel is. A kánikula ugyan most sem maradt el, de még alulról súrolta az elviselhetőség határát az open air szauna. Meg aztán mi még jóval a nagy meleg előtt érkeztünk (emlékszem május elején még fáztunk éjjelente), tehát volt időnk akklimatizálódni. De így is voltak napok, amikor a légkondis szobából csak késő délután merészkedtünk ki a gyerekekkel a játszótérre vagy a tópartra.
Viharos Kineret
A melegnek persze megvan a jó oldala is. A strandszezon nálunk október 21-én zárult, mi ekkor fürödtünk utoljára a Kineretben. Az utóbbi mondat nyomán ide hallom a magyar olvasók szitkait… Azért a dolog nem ennyire szép, mert a szél miatt a Kineret átkozottul hullámzik, két gyerekkel bejutni a tóba kész kaszkadőr mutatvány.
Lebegő függöny téli napfényben
A kibuc épületállománya illeszkedik a klimatikus viszonyokhoz - vagyis a hajdani építőmunkások "hézagmentes" munkájának köszönhetően minden lakás veszettül huzatos. Mivel az itteni építmények messze állnak a passzívház szabványtól, így a nyarat követő hűvös időkben a lakásokban - fűtés és szigetelés hiányában - majd megvesz az isten hidege.
Narancs érlelő tél
Mi jobb híján légkondival fűtünk és beszereztünk egy elektromos mobil radiátort is, ezek együttesen jelentős részben lefoglalják Dimona (helyi Paks) termelési kapacitását, viszont csak időlegesen fűtik fel a otthonunkat. A dolog pikantériája, hogy miközben a négy fal között csontig hatol a hideg, addig az ablakunk alatt roskadoznak a fák a déligyümölcsöktől. Decemberben délidőben még rövid ujjú pólóban flangálnak a népek és élvezik a melengető sugarakat. Napnyugta után viszont pillanatok alatt lecsökken a külső hőmérséklet a lakásból már jól ismert hőfokra.
Vénasszonyok nyara
Persze minden csak viszonylagos - otthon a vágyak netovábbja a decemberi vénasszonyok nyara, itt a 40 fokos kánikula után a plusz 15 fokos télben vacogunk a pálmafák között. Ilyenkor kabátért kiált az ember, már ha van neki. Mi, tavasszal nagy mellénnyel - és télikabátok nélkül - érkeztünk Ein Gevbe, mit nekünk a trópusi tél alapon. Rá is fáztunk! Szégyenszemre kénytelenek voltunk utánvét kihozatni a kabátjainkat, mert mégiscsak hülyén venné ki magát, ha épp Izraelben szenvednénk fagyhalált.
X X X
Adja magát a kihagyhatatlan poén, jöjjön hát egy igazi klasszikus, Ákombákom és a nagykabátom:
RSS Feed