Mostanában nagy tréfamester a természet, ha évszakokról van szó. A kontinentális éghajlati övben a tankönyvi négy évszakból már csak nyomokban érhető tetten a tavasz. Itt Izraelben a nyár biztos és van pár hónap "valami", ami egyszerre ősz, tél és tavasz, meg egyik sem. Ez a furcsaság a kibucunk növényzetén is lemérhető. Szűkebb környezetünk olyan mint egy mini arborétum, a növények többsége nem őshonos, legfeljebb hasonló klimatikus helyekről telepítették be. De egy csomó olyan növény között élünk, amelyek akár Magyarországon is előfordulhatnának. Ezek a fajok azért rendesen megkavarodnak az itteni spéci klimatikus viszonyok közepette. Az akáciák például fittyet hánynak a helyi viszonyoknak, mint otthon novemberre ledobják a leveleiket és kopaszon várják a tavaszt, ami Izraelben legkésőbb február elején beköszönt. Más lombhullatók már akklimatizálódtak, ősszel nem vállnak meg a leveleiket, hisz olyankor még vígan fotoszintetizálhatnak, mint ahogy a napfényes izraeli télben is. De a természet rendjének ezek a fajok is engedelmeskednek, legkésőbb a friss rügyek megjelenésekor, úgy március-április-május magasságában megkopaszodnak az ágaik. Na de nem ám úgy, mint ahogy azt a kontinentális éghajlatnál megszokhattuk! Egészen fura látványt nyújt ilyenkor a kibuc: már standard harminc fok van, miközben őszi színekbe öltözik sok fa. Bokáig gázolunk a falevelek között, de már ott vannak a friss hajtások is az ágakon és némelyik fa mindeközben még virágba is borul, hogy aztán a néhány nappal később a szirmaikat mind ledobják és az izraeli nyárban is friss zöldben pompázzanak a csöpögtető rendszernek köszönhetően.
RSS Feed