Több, mint másfél éve vagyunk a kibucban, sokat áradoztunk már a helyről, de a Kineretről, a leges-legkirályabb dologról gyakorlatilag alig szóltunk.
| Izraelben mindig történik valami világraszóló. De egy dolog mindig, minden körülmények között hírértékkel bír, ez pedig a Kineret vízszintje. Ha alacsony, ha magas közérdeklődésre tarthat számot. Most épp hosszú idő után erősen emelkedik. Mit emelkedik?! Az elmúlt hetek csapadékos időjárásának köszönhetően rekord gyorsasággal nőtt a vízszint, ami valódi nemzeti attrakció Izraelben.  Mondjátok, hogy "Kinereeeeeet"! Családok kerekednek fel és jönnek megnézni a tavat, állnak meg az út szélén, hogy szemügyre vegyék a tó felé tartó bővizű, ám mégiscsak időszakos folyókat. Nekünk ez picit talán megmosolyogtató, de egy olyan országban, ahol a víz ilyen nagy kincs, érthető az emberek felbuzdulása. Mi tagadás, ez ránk is átragadt - nap mint nap elzarándokolunk a kibuc strandjára, hogy jó gazdaként szemügyre vegyük a Kineretet. Annak drukkolunk, hogy a víz elérje a hatalmas kövekkel megerősített part menti sávot, mert akkor nyáron nem a kavicsos hullámtérben, hanem elegánsan, a pálmafák alatt, a puha pázsiton strandolhatunk. |  Az újságok időjárás rovatánál külön szerepeltetik, hogy épp milyen a Kineret vízállása |
Jó, hát tényleg szar, hogy ilyen problémáink vannak, de jelen állás szerint még hiányzik cirka húsz méter az álmaink beteljesüléséhez. Viszont, ha minden jól megy, akkor lesz még pár esős napunk, és ott van még aranytartaléknak a Hermon hósapkája, ami április végéig masszív utánpótlást jelenthet a Kinneretnek.
Még néhány esős nap és a köveket nyaldossa a víz
 Tiberiáson ez az installáció folyamatosan mutatja, hogy hol áll a Kineret vízszintje | Utoljára a kétezres évek legeléjén állt ilyen jól a tó vízszintje, de az is messze elmaradt a kilencvenes éveket megelőző időszaktól. Ekkoriban még valódi szerepe volt a part menti masszív szikla védműveknek, és a fene se gondolta, hogy a kemény pénzekért kialakított hullámtörő évtizedekig szárazon marad. Az, hogy így alakult több dologgal is magyarázható: megnövekedett vízfogyasztás, aszályosabb évek és a jordán-izraeli béke. Ez utóbbi azért tett be a Kineretnek, mert a békeszerződés révén juttattak a tó vízkészletéből Jordániának is (amelynek a Kinerethez nincs hozzáférése), illetve megállapodtak abban is, hogy közösen hasznosítják a két ország között húzódó Jordánt, amely a Kineret természetes lefolyása. |
Így például közösen kezelik a Jordán és a Yarmuk folyók találkozásánál lévő erőművet, amit egykor a britek emeltek áramtermelés céljából. Ma már energetikailag hasznavehetetlen a műtárgy, de turista látványosságnak megteszi. A jordán-izraeli béke - kissé megkopott - szimbólumát mindössze 10 sékel fejében bárki szemügyre veheti.
Az izraeliek minden évben megadott mennyiséget pumpálnak át a Hasemita Királyságnak az életet adó édes vízből, ennek okán az elmúlt nagyjából húsz esztendőben jóval alacsonyabb szinten ingadozott a Kineret, mint bármikor előtte.
A tó láthatóan megsínylette a megállapodást, viszont 1994 óta béke van Jordániával. A háborús fenyegetettségnél még mindig jobb a lassan ketyegő ökológiai bomba.
A tó láthatóan megsínylette a megállapodást, viszont 1994 óta béke van Jordániával. A háborús fenyegetettségnél még mindig jobb a lassan ketyegő ökológiai bomba.
RSS Feed