Hó Izraelben? Igen! - ugyan nem mindennapos, de néhány évente elő-elő fordul, hogy szállingózik, akár még Jeruzsálemben is. A Golán északi részén pedig minden télen több kevesebb hullik, a Hermonon még sípálya is üzemel, de ettől még a téli táj unikumnak számít a szentföldön. Ezért ha havat jósol a meteorológia, akkor kicsi-nagy felvillanyozva várja. Sőt, a hó még ennél is többre képes: elfedi az ellentéteket.
Már napok óta arról szóltak a hírek, hogy esni fog. Nem is kevés. Máskor is szállingózott, de márciusban ki látott már havat Jeruzsálemben?
Aztán lehullott és el is olvadt a viszonylag magasan fekvő szent városban, de az északi hegyeken napokra megmaradt a hó, ami valódi zarándoklatot generált a hófödte csúcsokhoz. Nem vicc, fél Izrael útra kelt, hogy megnézze a csodát. Mi ugyan épp a hideg elől húztunk ide délre, de ha már utolért minket a zimankó, akkor mi sem maradhattunk ki a jóból - ki tudja mikor látunk ilyet legközelebb. Meg aztán a gyerekeknek kijár az élmény, úgyhogy pénteken felkerekedtünk hóembert építeni a Golán-fennsíkra.
A tavaszias Ein Gevtől uszkve negyven perces autóútra húzódott a hóhatár a Golánon. Mindez márciusban… A látvány dermesztő volt még a jól fűtött autóból is: a táj egy az egyben úgy festett, mintha a Spitzbergákon és nem a Közel-keleten lennénk. Annyian jöttek fehérben látni a világot, hogy az egyébként kihalt vidéken a nagyvárosokból ismert közlekedési dugó alakult ki. Ezt tovább súlyosbította, hogy a fegyelmezetlen izraeliek ott parkoltak le, ahol kedvük tartotta - meg ahol a hótorlaszok engedték - így sok helyen csak lépésben lehetett haladni.
A tavaszias Ein Gevtől uszkve negyven perces autóútra húzódott a hóhatár a Golánon. Mindez márciusban… A látvány dermesztő volt még a jól fűtött autóból is: a táj egy az egyben úgy festett, mintha a Spitzbergákon és nem a Közel-keleten lennénk. Annyian jöttek fehérben látni a világot, hogy az egyébként kihalt vidéken a nagyvárosokból ismert közlekedési dugó alakult ki. Ezt tovább súlyosbította, hogy a fegyelmezetlen izraeliek ott parkoltak le, ahol kedvük tartotta - meg ahol a hótorlaszok engedték - így sok helyen csak lépésben lehetett haladni.
Eredetileg a Merom Golan nevű kibucot vettük célba, de végül onnan alig egy kilométerre az 1171 méter magas Bental keleti lábánál untuk meg a totyorgást és szálltunk ki a gyerekekkel. Akik közül Ráchel azonnal fürdött a hóban és a boldogságban, neki a hóemberépítés testre szabott expedíciós művelet volt. Csak azt nehezményezte, hogy nincs kesztyűje, de ezt a hiányosságot az én 46-os pótzoknimmal orvosoltuk, amitől a lányunk úgy nézett ki, mint egy eltévedt albínó gibbon. Ábel viszont gyakorlatilag azonnal sokkot kapott a hótól, széltől és hidegtől, szegény úgy üvöltött, mint pengősmalac a böllérkés láttán.
Ettől eltekintve igazán békés volt minden körülöttünk. És ezen a tényen az sem változtatott, hogy politikai értelemben a világ egyik legforróbb pontján voltunk, ahol csak azért nem a fegyverropogástól, hanem hógolyózóktól volt hangos a vidék, mert 1974 óta ENSZ békefenntartók választják el egymástól az izraelieket és a szíreket.
Ettől eltekintve igazán békés volt minden körülöttünk. És ezen a tényen az sem változtatott, hogy politikai értelemben a világ egyik legforróbb pontján voltunk, ahol csak azért nem a fegyverropogástól, hanem hógolyózóktól volt hangos a vidék, mert 1974 óta ENSZ békefenntartók választják el egymástól az izraelieket és a szíreket.
A hótakarónak köszönhetően mindez elhanyagolható mellékes körülmény volt, láthatólag a (hideg)háborús zóna ténye legkevésbé sem zavarta a nagyszámú megjelentet. Érdekes módon hógolyózás közben nem volt szempont, hogy ki kit vesz célba, ki lőtt először és kinek a nyakába zúdult a jeges nyakleves. A hó valahogy mindenkiből előcsalta a gyereket - zsidó, muszlim, drúz, keresztény önfeledten játszott a hóban, mintha csak valami földöntúli ökumenikus homokozóban lettünk volna. Még néhány nap, vagy csak pár óra és a természet adta pillanatnyi kegyelmi állapotnak véget vet az olvadás. Marad a sár és a remény, hogy a térségben többet esik a hó. Ettől mindenki boldogabb lenne és talán kevésbé volna fagyos a hangulat.
X X X
Az első galériában feltűnik néhány erősen havas autó. Ezeket nem sután kaparták ki a hó alól, hanem pont ellenkezőleg ilyen módon vitték haza a havat a népek. Az egy dolog, hogy a motorháztetőre és szélvédőre pakolt jéghegyektől alig láttak ki, de út közben még olyat is láttunk, aki a csomagtartójába lapátolta(!) a havat, hogy legyen mit otthon mutogatni. Mivel Ein Gevben utoljára 1952-ben láttak havat, ezért egy kisebb kupaccal mi is megörvendeztettük a kibucot. A pálmafák árnyékában nagyot néztek a barátaink, amikor meglátták, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy hógolyót gyúrjanak belőle és megsorozzák egymást.
RSS Feed