Ünnepsoroló 14.
A megszemélyesítés még itt Izraelben is fontos, hisz az első generációs túlélők fogynak, az utókor emlékezete pedig szelektív, és ez akkor is így van, ha egy felfoghatatlan nemzeti tragédiáról van szó. Az emlékesten nem csak helyiek jelentek meg, hanem a kibucban hosszabb-rövidebb időt eltöltő önkéntesek is, akik közül jópáran Németországból érkeztek. Érdekes volt látni, hogy ezek a huszonéves fiúk és lányok milyen megrendülten viselték az estét. Koruknál fogva ezeknek a srácoknak nem lehet közük Holocaust borzalmaihoz, mégis kiült rájuk a bűntudat. Furán hangzik, de örömmel láttam ezt. Nem valamiféle káröröm miatt, hanem azért, mert ha ez így van, akkor a németek tényleg szembenéztek a rémtetteikkel. Szomorú, hogy ezt a kínzó önvizsgálatot a magyar társadalom megtakarította... | Ez a kép rólunk Az izraeli 2-es csatornán Yom Hasoáh napján leadott egy összeállítást az európai szélsőjobbról. Ebben nagy teret szenteltek Magyarországnak is, a Magyar Gárdáról és a Jobbik térnyeréséről beszéltek. Ez rendben is volna, hisz két fasisztoid szervezetről van szó. Az már kevésbé, hogy a szerkesztő annyira mélyedt el a témában, hogy a Jobbikot tendenciózusan Dzsobbiknak ejtette. Az pedig kifejezetten bántó volt, hogy a Magyarországról szóló szöveg alatt olyan képsorok voltak láthatóak, amelyek nem ott készültek. Megértem, hogy látványosabb utcai harcokat, füstbombákat és égő autókat bemutatni, de ennek semmi köze a valósághoz. A legszebb mégis az volt, hogy a január elei Operaház előtti Orbán-ellenes (vagyis balos) tüntetés tömegét is sikerült vágóképnek felhasználni a náci veszély alátámasztására. Kár ezért. |