Kocsi mesék VII. - Igazoltatás

- Jövök hazafelé, pont szembe süt a nap és alig látok ki a szélvédőn, mert levakarhatatlanul poros. Tudod, pont olyan színű az ablak, mint a kórházi parkolási engedélyem. Nem is értem, hogy engednek be, ha nem látják. Na mindegy. Erre amikor rákanyarodok a 92-esre látom, hogy ott állnak a rendőrök és sorra intik le az autókat.
- Tényleg?
- Látszott, hogy ezt nem úszom meg. Úgyse igazoltattak még Izraelben, ezt is ki kell egyszer próbálni. Már nyúlok…
- Ühüm.
- Ne szólj közbe, éppen sztoriban vagyok. Szóval már nyúlok a kesztyűtartóba az iratokért, közben lassítok, tekerem le az ablakot. Erre látom, hogy nagyon nézi a kocsit a rendőr, aztán int és mondja, hogy "doktor nő, mennyen tovább". Még az irataimat sem kérte el, nem is értem, honnan vette, hogy orvos vagyok.
- Hát, igen.
- Mindegy, ennyi protekcióm nekem is lehet, ha már bruttó huszonkét sékelért túlórázom. Figyelsz te egyáltalán?!
- Persze, minden szavadra - eltekintve attól, amit mondasz, mert épp olvasok, ha nem vetted volna észre.
- A rendőrök engem engedtek el, te meg a füled mellett azt, amit a mondok. Jellemző, minden férfi egyforma…
- Nem, drágám. Én legalább nem vagyok rendőr.
- Nem is vagy olyan előzékeny…
- De nem is esek hasra egy szimpla kórházi belépőtől, ami a te kocsidon kívül még az utolsó takarítónő autóján is ott díszeleg.

A sorozat előző részei itt olvashatók.