Ünnepsoroló 15. - Van, aki forrón szereti

Harminc fokban tábortüzet rakni különös lelkületre vall. Kivéve, ha nagyon éhesek vagyunk vagy Lag Baomer van. Múlt héten ez utóbbi ünnep miatt kaptak fel a lángok Ein Gevben.

A tűz mindig is megbabonázta az embert, nem véletlen, hogy a legtöbb valamirevaló vallásban - így a zsidóban is - kisebb-nagyobb szerepe van ünnepek idején. Lag Baomerben például központi. Ilyenkor nagy-nagy örömtüzeket szoktak rakni a zsidók. A vallásosabbja arra emlékezik, hogy a Bar Kochba-felkelés idején tomboló pestisjárvány csodálatos módon e napon alábbhagyott. Az ünnep jelentőségét növeli, hogy pészachtól sávoutig tartó 50 nap gyászidőszaknak számít, kivéve a 33. napot, Lag Baomert, amikor a hagyomány szerint szabadon lehet örömködni a vallásos zsidóknak.

A mi kibucunk ugyan kevéssé mondható vallásosnak, de ettől még a helyieket is tűzbe hozza Lag Baomer. A szekuláris cionista kánonban két okból kerülhetett be ez az egyébként kisebb jelentőségű ünnep. Az egykor volt Bar Kochba-felkelés a zsidó hősiesség kiemelkedő megnyilvánulása és mint ilyen bizonyíték arra, hogy zsidónak lenni cseppet sem alávalóbb dolog, mint más nemzet fiának születni. A mások ok, hogy a tábortűz istenbe vetett szigorű hit nélkül is szívet melengető dolog, egymás örömére pitát sütni például kifejezetten alkalmas időpont. Harminc fokban meg még hőstett is, így aztán a pitasütő utókornak még könnyebb azonosulni a hajdani forróvérű szabadságharcosokkal.
Ein Gevben leginkább a kisgyerekes családok érezték szükségét, hogy a tábortűz mellé telepedjenek - persze a hőgutát elkerülendő csak tisztes távolságban. A pitasütés azért közel csalt mindenkit a tűzhöz, legalábbis egy rövid időre, mert a falatozásnak már mindenki távolabb kezdett hozzá. Tábortűz ide, ünnep oda lehet, hogy van, aki forrón szereti a pitát, de önként senki sem szeret máglyára kerülni.

Kapcsolódó cikkek:

• Lag Baomer 2011
• Az Ünnepsoroló sorozat előző részei