Igazából nem az a furcsa, hogy már egy éve blogolok, hanem az, hogy előtte nem tettem így. Amióta csak az eszemet tudom közlési kényszerben szenvedek. Eddig is írhattam volna webnaplót, de hiányzott az apropó, most itt van. Mit itt van?! Beszippantott az életünk dokumentálása. Édes nyűg ez, bár Zsófi szerint szimpla időpocsékolás, amiben lehet valami, mert kettőnk közül ő a realista. De tekintsünk el ettől, hisz most önfényezésen és nem az önostorozáson van a sor. Hisz, ünnep ez a javából!
A Mishpaha blog ugyan 2011. május 6-án indult, de valójában csak két héttel később, május 20-án tettük közzé az első valamire való posztot. Az elmúlt egy évben ezt további 103 bejegyzés követte. Próbáltam tartani, hogy legalább heti két friss tartalom kerüljön ki az oldalra, ez többé-kevésbé sikerült is. A viszonylag rendszeres megjelenéseknek köszönhetően lassan, de biztosan nőtt a blog látogatottsága. Mára a napi száz alá nem nagyon megy a látogatók száma, ami elsőre jól hangzik, de a befektetett munkához képest mérsékelt siker. Viszont ez a látogatóttság mégiscsak messze túlnő a családon és a szűk baráti körön.
Természetesen felpumpálhattuk volna az olvasótábort, ha kurrensebb felületen indulunk, vagy ha agresszívebben nyomulunk a közösségi médiában. Ez azonban óhatatlanul is együtt járt volna a trollok, webnácik és egyéb agyamentek megjelenésével, ami még mellékhatásként sem kívánatos egy olyan családias felületen, mint a miénk.
Az "óvatosság" ellenére is voltak posztok, amelyek egészen szép pályát futottak be. A cfati magyar találkozóról szóló riportom, talán a címadás miatt is (Gulyászsidók) sokak érdeklődését felkeltette, még fél évvel az esemény után is van, hogy több kattintást kap, mint egy-egy friss poszt. Szépen teljesített az izraeli-iráni szeretet kampányról szóló írás is, mint ahogy sokaknak bejöttek a Kocsi mesék sorozat karcolatai. Meglepően sokan repültek rá a légi alternatívákat firtató bejegyzésünkre is, amit a Malév sajnálatos csődje tett aktuálissá. Azonban a legnépszerűbb cikk messze a Neumann Gábor nyomozásról szóló felhívás volt, ezt ezernél is többen olvasták eddig.
Mint az látszik a familiáris tematika hamar kinőtte magát és mára a Mishpaha blog messze több egy magyar család izraeli kalandjait dokumentáló webnaplónál. Lemérhető ez a statisztikákon is: a személyes vonatkozású posztok általában visszafogottabb érdeklődésre tarthatnak számot.
| Ez egyrészt érthető, másrészt mutatja, hogy az oldal látogatói az indulás óta kicserélődtek, vagy legalábbis egy év alatt eltolódtak az arányok barátoktól azok felé, akikkel nincs személyes kapcsolatunk. (Hogy ez miért lehet így, azt részben a Bloggerek magánya posztunkban érintettük.) Persze ez csak következtetés, mert sajnos nem sokat tudunk a potenciális olvasóinkról. Bloggerként ez csak azért problémás, mert mostanra fogalmunk sincs, hogy valójában kinek íródik ez a blog. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy sötétben tapogatózunk a témaválasztással, szerkesztéssel, nyelvezettel és minden egyébbel. |
|
Az ünnepi poszt kapcsán itt az alkalom, hogy a csendes oldallátogatók is megszólaljanak végre! Akár e poszt végén kommentben, akár a Facebook oldalunkon, ahová most sem késő csatlakozni.
A csekély számú visszajelzés ellenére is kifejezetten jó teljesítménynek tartom, amit a bloggal letettünk az asztalra. Talán nem látszik elsőre, de sok energia van benne. Zsófi szerint túl sok is, amiben van igazság. Mentségemre szóljon, hogy amikor nekikezdtem sejtelmem sem volt mennyi időt fog elvenni. Ha ezt előre tudom, nem is biztos, hogy belevágok. Mindenesetre most már menthetetlenül beszippantott a blogolás. És talán nem csak én lelem benne örömöm, hanem a követőink is.
A csekély számú visszajelzés ellenére is kifejezetten jó teljesítménynek tartom, amit a bloggal letettünk az asztalra. Talán nem látszik elsőre, de sok energia van benne. Zsófi szerint túl sok is, amiben van igazság. Mentségemre szóljon, hogy amikor nekikezdtem sejtelmem sem volt mennyi időt fog elvenni. Ha ezt előre tudom, nem is biztos, hogy belevágok. Mindenesetre most már menthetetlenül beszippantott a blogolás. És talán nem csak én lelem benne örömöm, hanem a követőink is.
| A több mint 350 ezer karakter szöveget 60 fotógaléria és megszámlálhatatlan további fénykép, valamint 45 "saját készítésű" grafikai elem színesít, amelyek együttesen alkotják a Mishpaha blogot. Ez az elmúlt év termése. |
A blogolásban egyébként nem a kezdet a legnehezebb, hanem a befejezés. Most még messze nem tartunk itt, mert van még jó néhány feldolgozatlan téma, meg aztán blogra kívánkozó aktualitás is mindig akad. Ezzel együtt az Izraelben töltött első évünkről könnyű volt beszámolni, a beállt hétköznapok viszont kevésbé attraktívak. Az igazi kihívás csak most következik: miként tartható fenn az érdeklődést a második évadban is. Rajtunk nem fog múlni, csak győzzétek olvasni!
X X X
A blog egyéves születésnapja alkalmából játékra hívjuk az olvasókat. Írjátok meg nekünk e-mailben, hogy melyik a kedvenc bejegyzésetek, illetve küldjétek el nekünk azt a mondatot, ami számotokra legkedvesebb, legviccesebb, legsziporkázóbb, legemlékezetesebb stb. a blogunkról. Ha esetleg pár sorban megindokoljátok, hogy miért épp az, akkor boldoggá tesztek minket. Nyereményen még gondolkodunk, de a dicsőség biztos.
A beküldési határidő: május 30.
A beküldési határidő: május 30.
RSS Feed