mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Évértékelő

4/28/2012

15 Comments

 
Egy év - ennyi ideje vagyunk Izraelben. Szalad az idő, mi? Vagy épp áll? Látszólag mindig történt velünk valami - legalábbis ezt tükrözi ez a blog -, miközben a kibucban szerényen csordogáltnak a napjaink. Ellentmondás? Valójában nagyon is hétköznapi élmény a mi nem mindennapi élethelyzetünkben. Szubjektív számadás vs. objektív mélázás az évforduló kapcsán kevés újdonsággal, annál több hivatkozással.
Picture
Valamikor másfél évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy egy időre elhagyjuk Magyarországot. Nem álmokat kergettünk, hanem racionális döntést hoztunk. Tudtuk, hogy a lehetőségeinket kihasználva jobb, ha a közelgő viharok elől családostul nyugodtabb vizekre evezünk. Nem voltunk látnokok, hisz akinek volt egy kis esze az érezte a közelgő veszélyt, ezért léptünk le pont egy éve. Ha visszatekintünk az elmúlt év magyarországi történéseire, akkor világos nagyjából mitől tartottunk akkoriban. Mi azonban optimisták voltunk, mert azt gondoltuk, hogy mire hazafelé vesszük az irányt egyenesbe kerül az ország sorsa, lesz mire hazajönni. Ma már látszik, hogy ebben biztosan óriásit tévedtünk. Nagyobbat változott a világ, mint ahogy számítani lehetett rá, de az alagút vége csak nem akar közeledni. Pech.

Picture
Kívülről nézve mindeközben mi gondtalanul élvezzük az örök nyarat és a pálmafák alatt süttetjük a hasunkat. Ez persze ebben a formában biztos nem igaz, legfeljebb a lyukas gatyánkból kivillanó ülepünket napoztatjuk, ami kétségtelenül hálásabb feladat, mintha otthon mínusz 10 fokban fagyna be a seggünk. Ezt csak azért hozzuk elő, mert sokan azt hiszik, hogy mi itt a jólétbe csöppentünk bele, illetve ha hazamegyünk, akkor majd milyen jól fogunk élni.






Mindannyiunk számára a valaha volt legboldogabb és egyben legizgalmasabb esztendő volt

Sajnos egyik feltételezés sem állja meg a helyét. Ahogy azt negyedéve is megírtuk Izraelben mi szegénynek számítunk és ha maradunk, akkor jódarabig azok is leszünk, mindeközben Magyarországon tehermentes életet élhetünk, de ettől még örökös a létbizonytalanság az osztályrészünk.
Vagyis ha szigorúan materiálisan nézzük, akkor sehol se igazán jó. Mégis a létező nehézségek ellenére jól érezzük magunkat Izraelben, vagy legalábbis jobban érezzük magunkat itt, mint vélhetőleg ugyanezen idő alatt Magyarországon. Olyannyira így van ez, hogy a mögöttünk lévő év mindannyiunk számára a valaha volt legboldogabb és egyben legizgalmasabb esztendő volt.
Érdemes azért ezt az érzést helyén kezelni. Azzal, hogy költöztünk, országot váltottunk, más kulturális és szociális közegbe zsilipeltünk - vagyis megnyílt előttünk egy új világ - eleve felpezsdült az életünk. Azonban ez a felfokozottság nem tart örökké, az újdonság hétköznapivá válik és talán idővel unalomba csap át. De itt még nem tartunk, vagy legalábbis nem ez dominál a jelenlegi élethelyzetünkben. Főleg azért, mert nyitottak voltunk, vagyunk a minket érő ingerekre és alapvetően a dolgok jó oldalát nézzük.
Picture
Budapest után nagy változás volt, hogy egy kis izraeli faluba tettük át a székhelyünket. Fővárosi fejjel feldobni a világvárosi létet maga az őrültség. De ez a váltás önmagában nem jelentett különösebb megrázkódtatást, aminek több oka is van: Hiába éltünk egy európai metropoliszban a gyerekek születése után csak az elméleti esélye volt meg annak, hogy kiterjedt szociális életet éljünk (erről bővebben a Bloggerek magánya c. posztunkban írtunk). Ehhez képest Ein Gevben - köszönhetően az összezártságnak - sokkal intenzívebb társasági életet élünk, új barátokra tettük szert. Törekedtünk arra, hogy részt vegyünk a kibuc életében, ott legyünk mindenhol, és ha lehet, mi is nyújtsunk valamit a közösségnek (én még a véremet is adtam). Kerestük a személyes kapcsolatot a helyiekkel, amennyire csak lehetett megpróbáltuk követni az itteni írott és íratlan szabályokat, átvenni a szokásokat, életvitelt. Vagyis be akartunk illeszkedni a szűkebb közösségünkbe.

(A kibuc ugyan viszonylag kicsi, de sokat tesz azért, hogy közösség maradjon, aminek egy év után nyugodtan kijelenthetjük, hogy mi is részesei vagyunk, még ha ez hivatalos tagsági státusszal nem is jár.)
Otthonosan érezzük magunkat itt azértis, mert csodálatos környezet vesz körül minket. A kibuc önmagában is egy szépen gondozott park, és ha ez nem volna elég, akkor a lábaink előtt hever a Kineret, fejünk felett a Golán és karnyújtásnyira az egész Galil.



Otthonosan érezzük magunkat itt

Picture
A vízparti élettel amúgy sem sok minden vetekedhet, és ez még akkor is így van, ha közép-európai fejjel elképzelhetetlen nyári meleg sokat levon a hely élvezeti értékéből. Mindez azonban csak a körítés, valójában attól olyan élhető Ein Gev, hogy a gyerekeink piszok jól érzik magukat itt. Mi pedig attól (is) vagyunk boldogok, hogy ők azok. (Ki lehetne bontani részletekbe menően, hogy mitől olyan jó nekünk itt. De egyrészt csak ismételnénk önmagunkat, másrészt az élmények nagy része jellegükből fakadóan átadhatatlanok, illetve ami elmondható az vagy annyira nyálas, hogy szégyellnénk leírni, vagy olyan személyes, hogy nem tartozik a széles nyilvánosságra.)

Picture
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ami a gyerekeknek a földi paradicsom, az nekünk, szülőknek kegyelmi állapot. Az elmúlt egy évben majd' mindent alárendeltünk ennek. A valódi kérdés azonban az, hogy ezt az állapotot meddig lehet, meddig érdemes fenntartani, illetve egyáltalán fenntartható-e ez a mostani helyzet itt a kibucban, Izraelben. Mert az azért a rózsaszín ködben is világosan látszik, hogy a kibucnak és Izraelnek megvannak a korlátai, mint ahogy nekünk is. Zsófi orvosként látszólag pályán van, de valójában az a program, amiben kötelező idén részt vennie a személyes szakmai céljai szempontjából tökéletesen irreleváns, és mint ilyen nettó időpocsékolás számára. Ráadásul munkája során arcába kapja a közel-keleti rög valóságot, ami közel sem olyan mézes-mázas, mint a mi kibucos elefántcsont tornyunk.

Az én szakmai karrieremen sem sokat dob, hogy egy isten háta mögötti kibucból saját kedvemre blogolok (itt azért lehetne egy erős lábjegyzetet indítani arról, hogy újságírói mivoltomnak van-e egyáltalán még bármiféle értelme, ha a jelenlegi magyar médiaviszonyokat vesszük alapul…). Az összképen az sem javít, hogy helyben fotózgatok, mert ez bárhogy is nézzük elég kezdetleges projekt, pénzt pedig alig hoz a konyhára.




A neheze csak most jön

Ezek azért - változó mértékben és eltérő módon - a felszín alatt őrölnek minket. Nincs baj, de a komplikált belső feszültséget soha nem szabad alábecsülni, mert ha valami, akkor az biztosan robbanáshoz vezet.
Picture
A neheze pedig csak most jön. Egy év után megszűnnek a kedvezmények és megritkul a szociális háló körülöttünk, anyagi támogatások híján saját lábra kell állnunk. Ez nem lehetetlen, de kemény feladat, különösen azért, mert egészen más az izraeli vásárlói kosarunk, miközben itt se, ott se költekeztünk igazán. Otthon van lakásunk - itt bérleti díjat fizetünk. Otthon ingyenes a bölcsőde/óvoda - itt fizetős. Otthon tudod mi hol olcsóbb - itt még mindig esetleges, hogy mennyit húznak le rólunk. Mindez a normál megélhetési költségek mellett olyan felár, amit egy stabil fizetésből nehéz hónapról hónapra kicsengetni. Mint ahogy az is extra költség, hogy nem döntöttünk a menni-maradni dilemmában sem, így a Magyarországon hátrahagyott életünk árát is megfizetjük, még ha az takaréklángon is van.

De bármilyen hülyén hangzik a magyar gazdasági helyzet ismeretében, ha valami miatt a közeljövőben visszatérnénk Budapestre az leginkább az anyagiak miatt lenne. Otthon ugyanis még mindig olcsóbb az élet -  bármennyire is szeretünk Izraelben élni, Marx óta tudjuk, hogy mégiscsak a lé(t) határozza meg a tudatot… 



Retúr jegyet vettünk

Picture
A menni-maradni dilemma amúgy azóta is függőben van, dönteni semmiről sem döntöttünk. Kicsit homokba dugtuk a fejünk, ami esetünkben egyenlő azzal, hogy továbbra is maradunk, vagyis itt éljük az életünk. Ennek megfelelően a nyári vakációra retúr jegyet vettünk Magyarországra, egyelőre tehát biztosan csak látogatóba térünk vissza. Egyébként azért nem azt írtam, hogy "haza", mert egyre többször a haza alatt azt értjük, ahol most vagyunk. Úgy tűnik, hogy amire az eszünk és a szívünk nem ad választ, arra a nyelvünk keres megoldást. Ha valamiből, hát ebből biztosan látszik, hogy nem múlt el nyomtalanul ez az év.

Kapcsolódó cikkek:

  • Mézeshetek
  • Szürke-rózsaszín félévzáró
  • Lehet egy kérdéssel több?
  • Miért éppen Izrael?
  • Bloggerek magánya
15 Comments
Zsoozsy
5/1/2012 04:51:55 am

Nem tudom, hogy írtam-e már, de nem tartom kizártnak, hogy igen, hogy nekem mi adta meg a végső lökést a menni vagy maradni kérdésben (és úgy, hogy én ezt a kérdést még az előtt tettem föl magamnak, hogy állampolgársági kérelmet adtam volna be...), de egy ismerősöm (magyar original, de itt felnőtt) azt mondta, hogy aliázni csak és kizárólag szeretetből szabad, szeretetből Izrael felé. És lehet, hogy igaza van... Lehet számolgatni, gyököt vonni, de a kulcs igazából ott van, hogy el kell határozni valamerre, mert ameddig az ember mindig kiutat keres és egérutat tartogat magának, addig kb. nem is ad esélyt magának a sikerre. Szintén nagy hatással volt rám néhány olyan idős ember megismerése, akik a háború óta, szinte az államalapítástól itt élnek, fel sem merült bennük, hogy máshol, és lehet, hogy én vagyok a hülye, de rájuk gondolva azt érzem, hogy megtisztelve érzem magam, hogy velük egy országban élhetek - az otthonomban, az én országomban, amit nekem építettek, ahol végre itthon lehetek... És engem is meglep, hogy egy-két ember alig egy-két hónapos ismeretsége több cionizmust csöpögtetett belém, mint tizen-huszon év magyarországi cionizmus, de talán azért, mert ez itt nem mű, nem csalás vagy ámítás, szédítés, viszont a kő kemény valóság, emberek, élő emberek, akik mind élő történelem. Szívesen bemutatlak nekik, ha egyszer erre jársz, örömmel osztják meg élményeiket a fiatalokkal.

Reply
szerző
5/2/2012 06:21:12 pm

Már várom a találkozást veled és a példádban szereplőkkel.
Régebben is gondolkoztam azon, amiről most írtál és talán lesz egy poszt, amit ennek szánok. Mert, amit felvetsz nevezetesen, hogy a különbőző generácikók miként viszonyulnak a régi és az új hazájukhoz az egy nagyon komplex és izgalmas kérdés.

Teljesen igazad van, hogy minden tiszteletet megérdemelnek az egykori pionírok és nem kérdés, hogy számukra nincs dilemma. De ők egy másik történelmi helyzetben, más körülmények között, más életkilátásokkal érkeztek ide és igen, valószínűleg eleve más indíttatásból, mint mi. A te allegóriádnál maradva azért ők sem mind szerelemből jöttek, sokan inkább kényszerből, mert a Holocaust után nem lehetett maradásuk... Aztán sokaknak az Izraellel között "kényszerházasság" bejött, mások (akikről kevés szó esik) vagy eleve nem ide jöttek, vagy tovább álltak például Amerikába. És igen, olyanok is voltak, akik Izraelben csalatkozva visszatértek Magyarországra. Csak az utóbbiak élttörténetével nem találkozunk, meg aztán az ő "kudarcukkal" nehezebb azonosulni, mint az országépítők dicsőségével.

Szerintem szerelemből is sokféle van és az Izraelhez való kötődésnek is számtalan legitim módja van. Én nem merném összemérni egyiket sem a másikkal, mert igazságtalannak érezném. Ettől függetlenül igazad van, attól hogy vajúdunk biztosan nem tudunk olyan mély gyökereket ereszteni. Bár szerintem időarányosan egész jól állunk és amit csak lehetett megtettünk. (Lásd még a beilleszkedésünket a kibucba.)

Reply
kurt
5/4/2012 02:33:32 pm

"Szerintem szerelemből is sokféle van "

Igen sok van de nem mindegy melyiket választod mert vagy tönkretesz vagy épít!!
Igaz szerelem egy van a többi változat meg elenyészik ahhoz képest!!

kurt
5/4/2012 02:28:18 pm

Na ja ezen nem értem miért csodálkozol
Cionizmus M O-ban ?Gyereknek is az a tej a jó amit eredeti ciciből kap nem pedig tápszer!!

Reply
G
5/1/2012 09:39:21 pm

Szerintem két dolgot kéne különválasztani:
1. Magyarországon akartok-e lakni
2. Izraelben akartok-e lakni
Azért így állok hozzá, mert az első kérdésre adott nemleges válasz nem jelenti, hogy a második igen. Pl Zsófi lehet, hogy tudna Németországban vagy Angliában orvoskodni és ott egy normális orvosi fizetésből jól megélnétek, miközben Magyarország sokkal közelebb van. Abban egyetértek az előttem íróval, hogy Izraelben csak szerelemből lehet lakni, de nyilván üres hassal nehéz szerelmesnek lenni (mellékkérdés: tényleg fizetni kell a kibucban az oviért?, és a kibuclakók azok már fizetést kapnak és nem ellátását?).
A másik oldalról persze felmerül az a kérdés is, hogy miylen szintű önmegvalósítási vágyad van és ez mire terjed ki. Mert azért jó környeztben, kedves emberek között lakni magában is jó, az hogy a gyereknek jó szintén egy fajta önmegvalósítás (gondolom a gyerekvállalásnál ez cél volt), legfeljebb a te újságírói éned nem önmegvalósítódik. Mi pl itt nyugodtan önmegvalósítunk csak közben hülyét kapok a nagyvárosi léttől, a helyi lakosoktól és persze a gyereknek sem olyan jó, mint egy alapvetően egészséges környezetben. Ilyenkor szoktam oda eljutni, hogy elmegyek Ausztriába, fel a hegyekbe egy kis városba/faluba, mert ott mindenki normálisan él és közben még a gyerekeknek is jó körülmények jutnak (ja és a magyarországi nagyszülők is közel vannak). Szóval nem biztos, hogy a mostani helyzetedből vezet út a tökéletes világba, de kis szerencsével megtalálhatod, hogy mi az út az optimális felé, aztán sok szerencsével eléred és rájössz, hogy mégse:-)

Reply
szerző
5/2/2012 06:40:30 pm

Évezredeken át az emberek többsége ahol született, ott élte le az életét és ott is halt meg. Sokan még a falujuk határát sem lépték át. Persze régen is voltak, akik kaland vagyból, tudásért, szerelemből és pénzért máshová vándoroltak. Egykor ez még kuriózum volt, ma már hétköznapi dolog. De tegyük hozzá, hogy a fejlett nyugati világban a többség, ha megy is inkább csak "kimozdul", majd visszatér a hazájába és ott folytatja, ahol abbahagyta. (Nyilván most a tősgyökeres európaiakról beszélek és nem a bevándorlókról.) Más a helyzet, amikor mehetnéked van, mert ezért vagy azért ott, ahol élsz nem jó vagy van, ahol sokkal jobb. De attól, hogy speciel most Magyarországon nem jó a hangulat biztos, hogy örökre ki kell zárni az életünkből? Nem az volna a természetes, hogy (kitérőkkel, de) ott élsz, ahol megszülettél?
Másfelől meg azt gondolom, hogy Izrael, amely alapvetően egy bevándorló ország pont az a hely, ahol könnyebb a beilleszkedés, könnyebb az azonosulás, könnyebb a szerelem, hogy az előző kommentre is utaljak. Németországgal például nem tudom elképzelni, hogy szerelembe esek, miközben európaiként több közöm van hozzá kulturálisan, mint Izraelhez. És ezen Zsófi jobb fizetése se sokat változtatna, bár kétségtelenül teli hassal könnyebb elviselni a kompromisszumokat.

Az önmegvalósításra vonatkozó felvetésed nagyon fontos, én is ezt boncolgattam és nincs rá jó válaszom. Az biztos, hogy egyre jobban hiányzik valami kihívás, miközben speciel élvezem, hogy kiléptem az előző életemből.

Reply
G
5/2/2012 11:56:56 pm

na én pont a fordított helyzetben vagyok, én nagyon kilépnék az életemből, de két gyerekkel az ember nem ugrál. Úgyhogy csak finoman sasszézni tud, valami felé. Én kb egy éve gondolkodom azon mi lenne a jó megoldás, most már Ausztriáig jutottam, de tovább nem visz a lélek. De az is tény, hogy engem üldölz az, hogy nincs konkrét szakmám, főleg nem olyan, amit otthon nagyon elismernek ezért minden sokkal nehezebb.

krut
5/4/2012 02:13:39 pm

Na jó akkor kicsuk europát ajánlom Ausztráliát
Jó befogadás és jó gazdaság!!

krut
5/4/2012 02:03:36 pm

Igen az hogy van lakásotok itthon az egy nyomós szempont lehet egy vándorélethez képest.
Itthon még mindig lejjebb mennek a lakásárak nem tudom miért szinte már érthetetlen módon de az előnye könnyebben veszel itthon.Mert a lakás sok mindent meghatároz!vagy tud meghatározni.Míg kinn Izraelbe egy lakás ára 50 -100milla felfele!Gyakorlatilag ha ez meglesz kint is vagyis a lakás már könnyebb lesz a helyzetetek.De ugye odáig el kell jutni de ha racionálisak maradunk majdnem ott leszel mint itthon MO vagy egy fokkal könnyebb talán.Persze biztos könnyebb lenne ha a lakásárak egy szinten lennének a kintivel mert akkor lehetne azon gondolkozni hogy egy az egybe elad kint vessz és már helyzeted mérsékelt lett.Következő az hogy óvodáért fizetni kell az ideiglenes állapot max 2 3 év szerintem nem mérvadó dolog azt látom hogy ha nem jár oviba akkor is talpra esett lesz 6 éves korára a gyerek főleg ha 2. 3. gyerekről van szó szocializálódni meg 6 évesen is simán fog tudni!!Mint ismeretes itthon is fizetni kell mindenért nem megy ez itthon(MO)se máshogy lassan az oviért is.Suliért biztos majd ha egyetem vs főiskola.Már azzal jól jártatok hogy két állampolgárságotok lett.
Amúgy mire érted azt hogy látni lehetett itthon a helyzetet mert szinte semmi nem változott?
Azért azt tudd vidék nem azonos egy városi léttel ahol sokkal könnyebben találsz magadnak melót is ha kell.Magyarországi vidéki élet nagyon elszeparált Már az iskolák is csak 20 km körzetben sok helyen vagyis játsszák át a kdnp egyházának sok helyen mert az önkormányzatoknak nem adnak lét a fenntartásra de az egyházaknak igen ergo középkor.Mert ugye ha hasonlítunk akkor úgy érdemes vidék-vidék vagy város város ti meg kint vidék -város vagyis kinti városi életről nincs tapasztalatod.De ahogy írtam lakás lakás!!

Reply
szerző
5/5/2012 04:36:18 am

Nem szűkíteném le az életünket a "lakáskérdésre". Fontos, hogy kötődjünk valamihez. Magyarországba beleszülettünk, természetes a kötődés. Izrael más tészta, Zsófi és én egymáshoz képest is másképp kerültünk kapcsolatba érzelmileg az országgal. Itt élünk egy éve, tulajdonképpen egész jól beilleszkedtünk, vagy legalábbis haladunk. De ezer más szempont is van még, ami befolyásolja a kötődésünk ide (vagy máshová). Én specile nem szeretnék bolyongani a világban, Izraelhez érzelmileg kötődöm, Magyarország a szülőhazánk. Biztos máshol is gyökeret ereszthetnénk, de miért kéne mégegy haramadik hellyel próbálkozni?

Reply
G
5/5/2012 06:34:38 am

Annyira szivembol szolsz. Le akarok telepedni egy helyen elni, csak nem talalom azt az egy helyet. Mostanaban ha utazom, es eleg sokat szoktam, azt nezem, hogy ahol epp jarok milyen lehet elni. Tisztara mint amikor az ember facer es csajt vadaszik...

kurt
5/5/2012 02:31:45 pm

Nem szűkíteném le az életünket a "lakáskérdésre".
Szerintem nem állja meg a helyét ezen kijelentésed nem is gondoltad szerintem végig!!


Na jó akkor.PL ha Magyarországon nincs lakásod akkor ergo nem is vagy állampolgár szinte minden jogtól fosztott vagy!!!!
De nem megy ez máshol se máshogy!!!
A lakás létkérdés is lehet!!!!!!
Persze az albérlet is megoldás de nem hosszú távon!!!
Ebben nem értek egyet veled.Szerintem egy lakás és hozzá egy nagyváros és ennyi.Már nem is gondolkodsz annyira azon hogy mi lehet a kérdés menjünk vagy maradjunk!!!Nem akarok belemenni az érzelem alapú dolgokban azokban nem vitatkozom mert szívem Izrael(zsidóknak) szülőhazám meg ahol születtem stb stb.
Én nem neked szántam hogy egy 3-hely de ha már itt Német meg stb ajánlottak én is ajánlottam egyet de persze ahol legjobban befogadnak és "segged" alá tesznek sok mindent az Izrael.

kurt
5/5/2012 02:42:11 pm

G-nek
Ott élsz ahol "akarsz"!!ÍTe döntésed!!Ez csak elhatározás és kitartás kérdése.

Reply
sir
5/5/2012 02:45:28 pm

G-nek
Mondjuk Svájcba már nem olyan könnyen mert Kelet Európai vagy!!!

Reply
KURT
5/5/2012 02:56:57 pm

De ha már homár
Ábrahám egész életében vándorolt!!De tudta hol lesz a magja és mennyien lesznek.Földön amúgy is csak vándorok vagyunk.
egyszerűen sok esetben célt kell kitűzni újabb és újabbakat

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©