Magyarországon április 16-án, Izraelben április 19-én emlékeznek meg hivatalosan a Holocaustról. Sokféle módon gyászolhatjuk a hatmillió áldozatot, én azonban egyetlen embernek szeretnék most emléket állítani, a ti segítségetekkel.
Néhány hónapja vérvételre vittem Ábelt a tiberiási SZTK-ba. Ahogy karomon a fiammal vártam a sorunkra föl-alá járkáltam a folyosón, egyszer csak egy fotóra lettem figyelmes a falon. Ezen a klinikán is számtalan dekoráció díszeleg - tudjátok keretbe foglalt pasztell nyomtatvány és gyógyszergyártó plakátok - de az a kép más volt. Tájidegen. Ábellel a hónom alatt közelebb léptem, ekkor majdnem megállt bennem az ütő, még fel is kiáltottam talán. Egy Ábelhez hasonló ártatlan kisfiú képe nézett vissza rám egy Yad Vashem-es emléklapról. A nyomtatványhoz csatolt fotón látható fiú egyike azon több mint egymillió gyereknek, akit aljas módon füstbe küldtek, és egy azon kevesek közül, akinek legalább a nevét tudjuk, mert maradt, aki emlékeztessen rá. A kisfiút Neumann Gábornak hívják, Békéscsabán született és négy évesen - vélhetőleg szülővárosából - deportálták valószínűleg Auschwitzba.
Később visszamentem, mert nem hagyott nyugodni a dolog és lefotóztam a magyarul kitöltött adatlapot. Ebből a száraz tényeken kívül nem sok minden olvasható ki, valójában semmit nem tudunk erről a szép mosolyú fiúcskáról. "Csupán" egy áldozat a sok közül. De nem! Hagyjuk az alaktalan és ezért felfoghatatlan hatmilliós számot, Neumann Gábor hús-vér ember volt, még ha a neki adatott négy év alatt nem sok dokumentálható dolog történt is vele az álmos alföldi mezővárosban. Ő is, mint minden gyerek szerette a szüleit, biztosan szépen rajzolt, és talán már megtanulhatott biciklizni is. Átlagos volt? Nem, nem lehetett az, mert származása miatt először kirekesztették, majd rövid úton megölték. Bárcsak átlagos életet élhetett volna, de neki ez nem adatott meg.
Arra gondoltam, hogy ne csak úgy általában emlékezzünk a Holocaustra, az túl könnyű. Személyesítsük meg Neumann Gábort! Ki szeretném deríteni, hogy ki volt ő, milyen életet élt, kik voltak a szülei és mi lett velük. Azt is jó volna tudni, hogy milyen közegben élt, milyen volt a békéscsabai zsidó közösség az ő idejében és miként vetette ki őket a saját városuk, hogyan zajlott a gettósítás, a deportálás. Miként azt is jó volna tudni, hogy mi lett azokkal, akik visszatértek és akár még most is Békéscsabán élnek.
Nem tippeket szeretnék arra, hogy hol olvashatok erről, kit kérdezhetnék meg - köszönöm, újságíró vagyok tudom, hogy kell felgöngyölíteni egy sztorit. Azt akarom, hogy mindenki vegye a fáradtságot és közösen ássuk bele magunkat a történelembe. Igen, nem elég megrendülni - időt, energiát és lelkierőt kell szentelni az ügynek, mert csak így foghatjuk fel igazán, hogy milyen veszteség ért minket, például Neumann Gábor elpusztításával. Arra szeretném kérni minden olvasómat, hogy szálljon be a kutatásba és tegye hozzá a maga keresési eredményét. (Rövid guglizás után látszik, hogy a kisfiú arcámását a Yad Vashem számtalan helyen használja a gyerekmártírok megjelenítésére, mint ahogy adatlapját a külföldi és a magyar sajtó több helyütt is szerepelteti illusztrációként. Arra viszont eddigi tudásom szerint senki sem vette a fáradtságot, hogy utánajárjon kit rejtenek az adatok.) Állítsunk közösen emléket a békéscsabai Neumann Gábornak, akit Auschwitzban gázosítottak el!
Nem tippeket szeretnék arra, hogy hol olvashatok erről, kit kérdezhetnék meg - köszönöm, újságíró vagyok tudom, hogy kell felgöngyölíteni egy sztorit. Azt akarom, hogy mindenki vegye a fáradtságot és közösen ássuk bele magunkat a történelembe. Igen, nem elég megrendülni - időt, energiát és lelkierőt kell szentelni az ügynek, mert csak így foghatjuk fel igazán, hogy milyen veszteség ért minket, például Neumann Gábor elpusztításával. Arra szeretném kérni minden olvasómat, hogy szálljon be a kutatásba és tegye hozzá a maga keresési eredményét. (Rövid guglizás után látszik, hogy a kisfiú arcámását a Yad Vashem számtalan helyen használja a gyerekmártírok megjelenítésére, mint ahogy adatlapját a külföldi és a magyar sajtó több helyütt is szerepelteti illusztrációként. Arra viszont eddigi tudásom szerint senki sem vette a fáradtságot, hogy utánajárjon kit rejtenek az adatok.) Állítsunk közösen emléket a békéscsabai Neumann Gábornak, akit Auschwitzban gázosítottak el!
Tűt keresünk a szénakazalban? Ennél azért jobb a helyzet, a kollektív nyomozásban a fenti Yad Vashem emléklap a kiindulási alapunk. E szerint Neumann Gábor 1940. február 10-én Békéscsabán született, édesanyja Róna Margit, édesapja Neumann Elek. Az adatlap szerint 1944. június 29-én, alig négy évesen Auschwitzban halt meg.
Az emléklapot 1994. április 15-én a nagykőrösi Naményi Péter töltötte ki, aki Neumann Elek második házasságában született, tehát Gábor a féltestvére volt és kora alapján még ma is élhet.
Az általa megadott információkból következtethetünk arra, hogy az édesapa túlélhette a Holocaustot, de fia mellett első felesége, Róna Margit is elpusztulhatott. További következtetés, hogy Neumann Elek a háború után magyarosíthatta a nevét Naményire, hisz fia már ezen a néven írta alá a lapot.
A vállalkozás lehet, hogy naív, de nem lehetetlen - persze csak, ha veszitek a fáradtságot és tényleg bekapcsolódtok a keresésbe. A kutatás eredményeit írjátok meg kommentben, vagy az info@kidma.hu e-mail címre.
Az emléklapot 1994. április 15-én a nagykőrösi Naményi Péter töltötte ki, aki Neumann Elek második házasságában született, tehát Gábor a féltestvére volt és kora alapján még ma is élhet.
Az általa megadott információkból következtethetünk arra, hogy az édesapa túlélhette a Holocaustot, de fia mellett első felesége, Róna Margit is elpusztulhatott. További következtetés, hogy Neumann Elek a háború után magyarosíthatta a nevét Naményire, hisz fia már ezen a néven írta alá a lapot.
A vállalkozás lehet, hogy naív, de nem lehetetlen - persze csak, ha veszitek a fáradtságot és tényleg bekapcsolódtok a keresésbe. A kutatás eredményeit írjátok meg kommentben, vagy az info@kidma.hu e-mail címre.
RSS Feed