Míg mi nyaraltunk, Izrael választott. Mi is, csak mi a családunk pártjára álltunk és Eilat mellett tettük le a voksunk.
Netanyahu tovább táncolhat
Izraelben január 22-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak. Mint szabadságos újságírónak a voksolás és az azt megelőző időszak felettébb izgalmasnak ígérkezett. Próbáltam követni az eseményeket, de azt hiszem ez volt talán minden idők legunalmasabb választási kampánya Izraelben. Ha kicsit nem figyelek oda, észre sem veszem. Na jó, az újságok és a tévék híradásai nagy teret szenteltek a versengő politikai erőknek, hisz az ingyen show mégiscsak közérdeklődésre tart számot.
Ahogy közeledett a választás napja itt-ott választási plakátokat is feltűntek sőt, a hajrában még utcai kampányeseményekbe is belefuthatott az ember, ha nem vigyázott. (Így jártam én is a jeruzsálemi piacon.)
De semmi hisztéria, semmi dráma, már-már minden olyan kulturáltan zajlott, mintha Skandináviában lennénk és nem a Közel-keleten. Ez persze csak ahhoz képest tűnhetett így, hogy milyen végletesen kiélezett kampányokon van túl Izrael. Mert például a választási műsorok hangneme egészen siralmasnak tűnt így is. Szinte állandó forgatókönyve volt ezeknek, hogy a riporter által bedobott kérdésre perceken át szigorúan egyszerre, üvöltve mondják a magukét a vitapartnerek, egészen a következő kérdésig, amikor levegőt vettek és ugyanott, csak immár hangosabban folytatták szinkron anyázást. (A vitakultúra ezen mélységét a magyar politikusok még nem érték el, igaz otthon már nem is vállalják a nyilvános disputát egymással, de ez egy másik - hasonlóan szégyenteljes - történet végeredménye.)
| A lagymatag politikai cirkusz talán annak volt köszönhető, hogy Netanyahu újrázása egy percig sem volt kétséges, eleve lefutott verseny volt, legfeljebb a kártyák újraosztása és az erőviszonyok átrendeződése miatt hozhatott újat a választás. E tekintetben tényleg izgalmasan alakult a végeredmény, hisz Netanyahu hiába húzott 19-re lapot az előrehozott választásokkal, a most felálló új Kneszetben kisebb frakciója lesz. Mindezt úgy sikerült neki, hogy az elmúlt évek legerősebb ellenzéki pártja (Kadima) épp, hogy megugrotta a bejutási küszöböt (2%). Ugyanakkor a politikai paletta minden oldalán feltűntek új pártok is, ezek közül a centrista Yes Atid nevű friss formáció okozta a legnagyobb meglepetést, amely 19 képviselőjével a 120 fős Kneszetben rögtön a második legerősebb parlamenti frakciót tudhatja magáénak. (A sztárújságíróból pártvezérré átvedlett Yair Laipd magyar származását többször felemlegette a kampány során, amit a Yes Atid választói láthatólag pozitívan értékeltek.) Attól, hogy elmaradt a zajos kampány még volt tétje és újdonsága a választásoknak. E tekintetben talán ez volt évek óta az egyik legfontosabb választás Izraelben. Jó ideje most először belpolitikai - értsd gazdasági, szociális és társadalmi - kérdések domináltak és nem a palesztin-izraeli konfliktus tematizált mindent. | Így szavazott a kibuc Izraelben csak listás szavazás létezik, az egész ország egy választókerület. A 120 fős Kneszetbe viszonylag alacsony a bejutási küszöb (2%), emiatt hagyományosan sok párt - és ezen keresztül társadalmi csoport - jut képviselethez. Ez jól hangzik, de egyaránt megnehezíti a kormányalakítást és a kormányzást, emiatt gyakoriak az előrehozott parlamenti választások. Egykor az egyes kibucok ideológia alapon egy-egy baloldali párt mögött sorakoztak fel és tömbben szavaztak a tagok. Ennek köszönhetően a kibucok évtizedeken át felülreprezentáltak voltak a parlamentben, amiből sokat profitáltak a kibucmozgalmak. A 90-es évekre meggyengültek a kibucok, felbomlott az egység, nagyobb lett az egyéni szabadság, de alapvetően megmaradt a baloldali irányultság. A mi baloldali kibucunkban papírforma végeredmény született a múltheti választásokon. 63 százalékos részvétel mellett nyert a Munkapárt (108 szavazat), második helyre az erősen balos Meretz (44) futott be, a dobogó harmadik helyére a centrista Yes Atid (38) állhatott fel. Az idők változását jelzi, hogy a jobboldali Likud is besöpört 25 szavazatot. Az viszont meglepő, hogy a telepeseket is maga mögött tudó Izrael Beitanura 14 szavaztak a kibucban. Ennél is furcsább, hogy a szomszédaink között akadt két ember, aki a keleti zsidókat képviselő, ultra-ortodox Sasz pártot támogatta. Ilyenkor azért visszasírom az ideológiailag túlfűtött időket… |
Külső szemmel fura lehet, hogy a világpolitika színpadáról ismert izraeli politikusoknak "házon belül" ugyanolyan problémákra kellett megoldásokat javasolniuk, mint a világ bármely országában praktizáló kollégáiknak. Jó volna, ha így maradna, mert egyre inkább az az érzésem, hogy a régi vágású izraeli politikusoknak a (tényleg húsba vágó) biztonságpolitikai problémák felszínen tartása sokkal kényelmesebb, mint az embereket a hétköznapokban érintő kérdések megoldása.
A kibucban sem volt sok jele a kampánynak. Mindössze két választási eseményt plakátoltak ki a faliújságon - a közeli főiskolán a már említett Yair Lapid tartott beszédet, illetve egy másik alkalommal Ehud Olmert volt miniszterelnök, aki idén nem indult egyik párt színében sem. Ezen kívül egyetlen kampány matricával találkoztam - az is 2006-ból maradt vissza. (Amir Peretz, a Munkapárt akkori listavezetője van rajta, aki első ránézésre simán elmenne Sztálin imitátornak is - nem is választották meg…)
Személy szerint minket a választási hacacáré kevésbé érintett meg. Mint potenciális első választókat senki sem talált meg, nem lettünk személyesen megszólítva, még csak tájékoztatást sem kaptunk arról, hogy mi a teendőnk, ha élni akarunk az állampolgári jogainkkal. A választási hajlandóságunkra tehát kevéssé volt hatással a kampány. Amúgy Zsófit, ahogy Magyarországon, úgy Izraelben is hidegen hagyja a közélet - neki ezért volt eleve kérdéses a részvétel. Engem ugyan kifejezetten érdekel a politikai, még kedvenc izraeli pártom is van, viszont más okból néztem borúsan a kampányidőszakot és hezitáltam a részvételt illetően. Nekem filozófia problémám volt a demokratikus joggyakorlás lehetőségével: ha épp azon töprengünk, hogy menjünk vagy maradjunk az országban, akkor morálisan nehezen vállalható, hogy részt vegyek az izraeli választásokon. Másfelől meg több mint másfél éve itt élek, ez az otthonom és nagyon is fontos számomra, hogy hogy mennek errefelé a dolgok.
Mi a lábunkkal szavaztunk :-)
Végül is rajtunk kívül álló okokból megoldódott a dilemmánk. Még mielőtt az előrehozott választásokat időpontját kihirdették volna, már leszerveztük a januári nyaralásunkat rokonostul, szállásostul tokkal-vonóval - vagyis jó korán biztossá vált, hogy január 22-én semmiféleképpen sem leszünk Ein Gevben. Izraelben viszont az a (fő)szabály, hogy a választópolgárok csak a lakóhelyükön szavazhatnak és csak a választás napján. Ugyan a parlamenti választások idején ingyenes a tömegközlekedés, de végül arra szavaztunk, hogy voksolás helyett inkább otthonunktól 400 kilométerre, Eilaton maradunk. Így esett meg, hogy életünk első izraeli választásán nem az urnákhoz járultunk, hanem a családunk pártjára álltunk - és a strandra mentünk. A szavazati jogunk helyett a szabadságjogunkat gyakoroltuk. Felhőtlenül.
RSS Feed