Eldőlt. Maradunk. Legalábbis bő másfél évre.
Nem volt könnyű szülés, talán nehezebb döntés volt, mint amikor elhatároztuk, hogy felkerekedünk Magyarországról. Leginkább azért, mert most több vesztenivalónk van és ezért jóval több mindent kellett mérlegre tenni. Volt időnk alaposan végiggondolni a helyzetünket, pro és kontra felsorakoztatni az érveinket. Ez alapján nagyjából magabiztosan kijelenthetjük, hogy jó döntést nem hozhattunk, csak kevésbé rizikósat. Nem titok, a hajrában én a maradás mellett kardoskodtam, míg Zsófi a költözés mellett tette le a voksát. Mielőtt felvettük az álláspontunkat, mindketten ugyanazokat a legitim szempontokat sorakoztattuk fel, csak máshová tettük a hangsúlyokat. Épp ezért vita nem nagyon volt köztünk, mert tudtuk a másiknak is igaza van. A döntéshozatal közös volt, de a végső szót Zsófi mondhatta ki, hisz nem mellékesen az ő karrierjéről van szó.
Zsófi előmenetele nem szubjektív kérdés, objektív - tőlünk független - határkövek vannak lefektetve, amelyek korlátozottan rugalmasak. A részletekbe nem belemenve, a lényeg, hogy a szakvizsga megszerzéséig országtól függően 4 vagy 5 évet kell szakorvosjelölti státuszban lehúznia valahol.
| Hamar nyilvánvaló volt, hogy Zsófi választott tudományterületében, a patológiában a SOTÉ-n összességében könnyebben juthat világszínvonalú tudáshoz, mint Izraelben bárhol, miközben anyagilag itt valamivel jobb elismerésre számíthat. Szerencsére mi megengedhetjük magunknak, hogy a szakmai tudás megszerzését az anyagiak elé helyezzük, így nem volt kétséges, hogy mi a racionális döntés. Ez alapján egy napig úgy volt, hogy csomagolunk. | Mindketten ugyanazokat a legitim szempontokat sorakoztattuk fel, csak máshová tettük a hangsúlyokat. Épp ezért vita nem nagyon volt köztünk, mert tudtuk a másiknak is igaza van. |
Aztán aludtunk rá egyet és (újra) mérlegre tettük a gyerekek ügyét, ami ugyancsak komplex kérdéskör és fontosabbak a munkahelyi pályafutásnál is. A gyerekek számára a kibuc ideális hely, az óvodák kitűnőek, a környezet tiszta és biztonságos, minden kiszámítható. Ugyan a kibuc, mint létforma utánozhatatlan, de jó óvoda, biztos családi háttér Budapesten is bőven meglenne, ráadásul ott rengeteg olyan impulzus is érné őket, ami falusi körülmények között nem. Azonban a sok szubjektív dolog mellett a kibuc egy dologban biztosan verhetetlen, és ez a logisztika.
A lakásunktól száz méter sugarú körben elérhetők az óvodák, a mosoda, a menza, a bolt és kis sétára ott van a tópart, ami fél éven át biztos délutáni elfoglaltság. Nem kell BKV-ézni, csúcsforgalomban ülni, naponta kétszer mosni és teregetni, és akár a főzést is megtakaríthatjuk. Kettő, de még inkább három gyerekkel mindez egyáltalán nem elhanyagolható idő és energia megtakarítás. Talán kicsit banális, de a sok-sok egymást kioltó fajsúlyos érvet, ezek a földhözragadt szempontok írták felül.
A lakásunktól száz méter sugarú körben elérhetők az óvodák, a mosoda, a menza, a bolt és kis sétára ott van a tópart, ami fél éven át biztos délutáni elfoglaltság. Nem kell BKV-ézni, csúcsforgalomban ülni, naponta kétszer mosni és teregetni, és akár a főzést is megtakaríthatjuk. Kettő, de még inkább három gyerekkel mindez egyáltalán nem elhanyagolható idő és energia megtakarítás. Talán kicsit banális, de a sok-sok egymást kioltó fajsúlyos érvet, ezek a földhözragadt szempontok írták felül.
| Végül is Zsófi futott még egy kört, (még egyszer) konzultált az egyetemi munkatársaival, kikérte a véleményét mindazoknak, akiknek rálátásuk van a hazai patológus képzésre. Nagyjából egyöntetű véleményük volt, hogy az első két évben nincs szignifikáns különbség a képzésben, tehát ha a maradás mellett döntünk, akkor nem szedhető össze olyan lemaradás, amit ne lehetne később "könnyedén" behozni. |
Lehet, hogy nem mindenkinek tűnik így, de döntésünkkel inkább a biztosat választottuk. Az otthoni helyzet kiszámíthatatlanabb, mint valaha, ehhez képest a kibuc minden unalmával együtt is a béke szigete. A jelenlegi zord magyar gazdasági viszonyok közepette nincs semmi garancia arra, hogy a visszatérésünk után rövid távon a saját lábunkra állhatnánk. Mai tudásunk szerint Budapesten minden segítség és helyismeret ellenére anyagilag ugyanúgy küszködnünk kellene, mint a bevételeink megcsappanása után a kibucban. Csak akkor már itt mégiscsak egyszerűbben szervezhető meg a napi életünk, élhetőbb és szerethetőbb körülmények vesznek minket körül, ami az otthoni ideges viszonyok láttán igencsak felértékelődik. Azonban legkésőbb bő másfél év múlva, vagyis 2014 őszétől már menthetetlenül új időszámítás kezdődik - kérdés nélkül költözünk haza, hogy kisimult arccal alámerülhessünk a magyar valóságban.
Majd meglátjuk, meddig bírjuk.
Majd meglátjuk, meddig bírjuk.
RSS Feed