Januári vendégjárást kihasználva útnak indultunk Jeruzsálembe. Mivel édesapám és testvérem még nem jártak ott, ezért ez több volt, mint egyszerű városlátogatás. Valahogy így próbáltam bevezetni őket abba, hogy mi van a városfalakon túl.
Jeruzsálem az a gyönyörű "nő", akit mindenki meg akar szerezni, de kevesen tudnak együtt élni vele. Én is valahogy így vagyok vele: jobbára távolról imádom, viszont ritkán megadatik, hogy közel kerüljek hozzá. És ennyi elég is belőle.
Aki járt már Jeruzsálemben, annak éreznie kell, hogy valami van a levegőjében. Talán maga az Isten, de ha személyesen nem is ő, akkor a hozzá szóló imák mindenképpen betöltik a teret. Ezek az imák megszépítik a várost, kicsit talán földöntúlivá varázsolják és elfeledtetik, hogy ez is csak egy metropolisz a sok közül. Ahol meglehet ott az Isten, de mégiscsak halandó emberek sokasága lakja, akik idejük nagy részében földhöz ragadtan élik az életüket. Ami azt illeti, az imák szent városához képest ez nem olyan fennkölt dolog. Persze semmi kétség, Jeruzsálem világraszóló látványosság, Izrael talán egyetlen európai szemmel értelmezhető települése, tele súlyos történelemmel, máig ható feszültséggel. Ettől piszok izgalmas és pont ettől rettentő élhetetlen.
Jeruzsálemet mindenki magáévá akarta tenni, az erősebbje meg is kapta, majd szétdúlta a falait, hogy újakat építhessen a romokból és ez így megy évezredek óta. Aki erre járt, az hozzátette a magáét, szigorúan az örökkévalóság reményében, majd annak rendje és módja szerint eltűnt a történelem süllyesztőjében. Kivéve a zsidókat, de nekik sem volt maradásuk, kétezer éven át csak távolról vágyakozhattak az óhaza fővárosa után. Most újra zsidó kézben van Jeruzsálem, és ha széttekintünk a városon, akkor látjuk, hogy jó kezekbe került. Soha nem látott ütemben épül, szépül, fejlődik, persze felemásan, mert hát a közel-keleten vagyunk, ahol súlyos a történelem és máig ható a feszültség, ugye.
| Jeruzsálem mindig falakkal körbevett, fontos hely volt, de pont e falak miatt nem nőhetett a végtelenségig. A falak adta korlátot nem is olyan rég, csak a XIX. században lépte át a város, de akkor is csak óvatosan. A ma óvárosnak hívott központ hosszú évszázadokon át kiszolgálta a helyieket és megvédte attól az urbanizációs robbanástól, amin a jelentős nyugati városok a XIX. század végére túljutottak. (Gondoljatok csak bele, az első villamosvonalat csak 2011-ben adták át a városban!) Jeruzsálem egészen a II. világháború végéig valójában provinciális hely volt, ahová a zsidókon és a zarándokon kívül senki sem kívánkozott. Ugyan a XX. század elejére valódi élet költözött az óváros falain kívül is, de Jeruzsálem csak 1948-tól, a modern Izrael megalakulásával kezdte valóban kinőni magát, az igazi látványos fejlődésre pedig egészen 1967-ig kellett várni. Izrael a hatnapos háború nyomán terjesztette ki fennhatóságát az óvárosra (benne a Siratófallal) és Kelet-Jeruzsálemre. | Jeruzsálem virtuális urai  Kevesen tudják, hogy Jeruzsálemhez a magyaroknak is van némi köze. II. András a kereszteshadjáratok nyomán - más európai királyokhoz hasonlóan - felvette a "Jeruzsálem királya" virtuális címet, amit a magyar uralkodók később is büszkén viseltek. 1869-ben Ferenc József látogatást tett a szentföldön, így Jeruzsálemben is. A királyi vizit nyomán a Via Dolorosa mentén vendégházat nyitott az osztrák-magyar monarchia. A ma már csak osztrák fennhatóság alatt álló intézmény bejáratánál és díszes kápolnájában ott díszeleg a koronás nagy magyar címer. |
Az egyesítés révén újra összenőtt az, ami összetartozott, bár a megosztottság mind a mai napig egyértelműen kitapintható.
Azóta csendes demográfiai versenyfutás zajlik a város arab és zsidó polgárai között. Jeruzsálemben azokban az időkben is mindig éltek zsidók, amikor a város urai mások voltak. A zsidók számossága akkor vált fontossá, amikor létrejött Izrael és Jeruzsálemet jelölte ki fővárosának. Érthető módon az izraeli kormányok számára azóta létkérdés, hogy az ország fővárosában többségben legyenek a zsidók. (Ha jobban belegondolunk, akkor az egész nyugati világnak is ez az érdeke, mert így egészen biztos a keresztény szent helyek biztonsága, ami mondjuk muzulmán felügyelet mellett kérdéses volna.) A dolog azért ilyen problémás, mert Izrael hiába annektálta Jeruzsálem keleti felét, ha ezzel legalább háromszázezer arabra is szert tettek, akik (többségében muzulmánok és) finoman szólva mérsékelten lojálisak hozzá és úgy általában a nyugati értékek iránt. Jeruzsálem birtoklása egyben erős matekfeladvány is - Izrael pozitív szaldójához különböző urbanisztikai megoldásokhoz és politikai trükkökhöz folyamodtak, amelyek nem egyszer inkorrekt gyakorlati lépésekhez vezettek csak, hogy biztosított legyen a zsidó többség.
Az alap - nehezen feloldható - ellentmondás, hogy Izrael mindenáron birtokolni akarja Jeruzsálem teljes egészét, de valójában púp a hátára a város keleti felében élő nagyszámú arab népesség. Izrael, hogy mindenáron igazolja igényeit a teljes szent városra, bámulatos városépítési programot hajt végre. A zsidók lakta Nyugat-Jeruzsálem dinamikus fejlesztése mellett, a város határain belül és kívül kelet felé is terjeszkedik.
 A kék foldok a zsidó települések, a zöldek az arab lakta területek. A zöld vonal az 1967-es határokat jelöli. | Ez az a téma, ami a világ híradóiban úgy jelenik, meg, hogy "…válaszul az izraeli miniszterelnök újabb n számú lakás építésére adott engedélyt". És ne legyenek kétségeink, amire engedélyt adnak, az fel is épül… Ez a folyamat meglehetősen előrehaladott állapotban van, még nem befejezett, de szerintem gyakorlatilag már visszafordíthatatlan. A rendkívül tagolt domborzati viszonyokból következően a városmagtól távolodva patchwork szerűen váltják egymást a Jeruzsálem által utolért arab falvak valamint a városhoz biggyesztett friss zsidó negyedek és (egyelőre) önálló telepek. Azért, hogy az előbbiek semmiféleképpen se, az utóbbiak viszont mindenképpen a város közigazgatási határain belül legyenek valójában életidegen, cikk-cakk határokat húztak. És mivel Jeruzsálem valamiért történelmileg vonzódik a falakhoz, ezért sok helyütt magas betonkerítésekkel jelölik ki, hogy ki hová tartozik. |
Nagyon nem jó ez így, de az elhatárolódásnak más, kézzelfoghatóbb indoka is van, ez pedig a biztonság. Akárhogy is nézzük, az együttélésnek mégiscsak különös formája, ha időnként buszokat és éttermeket robbantok fel. A Jeruzsálemet kelet felől elhatároló védelmi rendszer otromba dolog, de működik - megvéd a terrortól, viszont ellehetetleníti, hogy Jeruzsálem ne csak papíron, hanem valóságban is egyesüljön.
A Jeruzsálembe látogató átlag turista mindebből mit sem vesz észre. Biztonságban felkeresheti a szent helyeket, nyugodtan vásárolhat az arab piacon és megihat egy kévét a város zsidó negyedében. Aki így tesz élvezni fogja Jeruzsálemet, de vajmi keveset fog megérteni abból, ami körülveszi. Ha olyanokkal kísérhetek el Jeruzsálembe, akik még nem jártak ott, mindig megpróbálom bemutatni a szent város árnyas jelenét. Nem azért, hogy elriasszam őket, hanem azért, hogy megértsék miért olyan fantasztikusan izgalmas hely Jeruzsálem, miért oly fontos évezredek óta tucatnyi civilizációnak. Ezt nem mindig egyszerű előadni, de aki nyitott, az rögtön ráérez Jeruzsálem ízére.
A Jeruzsálembe látogató átlag turista mindebből mit sem vesz észre. Biztonságban felkeresheti a szent helyeket, nyugodtan vásárolhat az arab piacon és megihat egy kévét a város zsidó negyedében. Aki így tesz élvezni fogja Jeruzsálemet, de vajmi keveset fog megérteni abból, ami körülveszi. Ha olyanokkal kísérhetek el Jeruzsálembe, akik még nem jártak ott, mindig megpróbálom bemutatni a szent város árnyas jelenét. Nem azért, hogy elriasszam őket, hanem azért, hogy megértsék miért olyan fantasztikusan izgalmas hely Jeruzsálem, miért oly fontos évezredek óta tucatnyi civilizációnak. Ezt nem mindig egyszerű előadni, de aki nyitott, az rögtön ráérez Jeruzsálem ízére.
RSS Feed