mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Lőtávolon kívül, lélekben belül

11/17/2012

1 Comment

 
Izrael valahogy úgy van a békével, mint Magyarország a jóléttel: egyszer az életben majd ez is eljön - addig már csak egy kicsit kell szívni. És ez nehéz ügy, mert hogy néz ki az, hogy a Kánaán eljövetele előtt is jól érezhetjük magunkat, miközben papírforma szerint szenvedni kéne?
Békés magányomba ezen lamentáltam este, miközben Zsófi a kedvenc sorozatán elaludt a kanapén és én az izraeli híradásokat böngésztem a szerdán kitört korlátozott háborús helyzet nyomán. Mert itt a hátország túlsó csücskében mennyei nyugalom honol és elképzelhetetlen, hogy ez valaha megváltozzon, miközben ezernyi mementó int arra, hogy volt ez másképp is errefelé. Mindezek ellenére nehéz átérezni a háborús fenyegetettséget úgy, hogy itt ülünk a tutiban és épp megkapta élete első bringáját a születésnapját ünneplő Ábel.
A háború abszurd realitás, amiben az irracionális emberi viselkedés a természetes. Valójában azt kéne tennem, mint blogbarátunk, Kispaszti: menetrendeket böngészni ezerrel - ahogy ő mondta magára - puhapöcsként. De mit tegyek, ha nem tört rám a háborús pszichózis?! Hiába ugyanaz az országhívó kódom azokkal, akik ma is az óvóhelyen töltik az éjszakát, én még jól alszom a saját ágyamban. Nem, nem vagyok érzéketlen a szenvedőkkel szemben, nagyon is együtt érzek velük. Például azzal, hogy a nagy empátiám közepette kényelmetlenül érzem magam, hogy tökéletes hétköznapi életet élünk, olyat amire mindenki vágyik.
Picture
Faramuci a helyzet, mert az izraeliek többsége valószínűleg hozzánk hasonló csendes hétköznapokról számolna be, ha kérdeznék őket. Miközben lehet, hogy a szomszéd faluban - vagy két várossal arrébb - hetek óta óvóhelyekre rohangásznak, ha megszólal a sziréna. Szóval úgy van béke Izraelben, hogy közben ez nem mindenkinek az osztályrésze, sőt egyre kevesebbnek az, látva a tel avivi és jeruzsálemi légriadókat. Mindezt nem lehet csak azzal nyugtázni, hogy
"jaj de jó, hogy ez engem nem érint". De megérint.
Picture
Néhány napja már Siófokot is bőven elérnék...
Otthon például nem kaptam fel a vizet, ha egy-egy izraeli hír kapcsán piti csúsztatásokat akartak lenyomni a torkomon. Felismertem a manipulációt, de ritkán kezdtem anyázni - többé-kevésésbé elfogadtam, hogy mifelénk így mennek a dolgok.
Innen Izraelből nézve másképp olvasom ugyanazokat a piszlicsáré csúsztatásokat, már fröcsögve anyázok, ha amúgy korrekt hírforrások ott kezdik a történetet, hogy Izrael megint odacsapott, tudjátok a semmiből, merő passzióból, szokásához híven kéjes örömmel vegzálja az ártatlan palesztinokat. Már nem tartom bocsánatos bűnnek, ha az aktuális hírtől (mondjuk Tel Aviv rakétázásától) rövid úton kedvenc csattanójáig, Izrael háborús bűnösségéig jut el a külpolos kolléga. Valahogy kínosnak érzem, hogy a magyar médiamunkásoknak Izraelről mindig ugyanaz jut az eszükbe, mint a viccben. Csak ez nem vicces. Egyre megy, hogy tudatlanság, szakmai hiányosság esetleg cinizmus, netalán rosszindulat áll a dolog mögött. A végeredmény ugyanaz. És ez mióta itt élek az országban erősen bassza a csőrömet, mert Izrael másfél éve nem csak egy számomra kedves hely a világtérképen, hanem az otthonom, amivel - különösen bajban - feltétel nélkül azonosulok.


Mikor kell értünk izgulni?

Ugyan a gázai rakéták egyre távolabbra érnek, mi biztosan kívül vagyunk a hatótávolságukon. Akkor lehet esetleg félnivalónk, ha Libanonban a Hezbollah is késztetést érez, hogy a katyusáival bekapcsolódjon a konfliktusba. De még akkor sem számítanánk valódi célpontnak. Izgulni akkor kell értünk, ha a szíriai polgárháború eszkalálódna. Mi légvonalban 15 kilométerre vagyunk Szíriától, közelebb van hozzánk Damaszkusz, mint Jeruzsálem. Akkor van baj, ha a harcoló felek valamelyike Izrael ellen fordulna vagy ha felkelők győzelme révén terrorista csoportok ásnák be magukat a határ mentén. Bár karnyújtásnyira van tőlünk az öldöklés egyelőre egyik sem valós veszély. Még akkor sem, ha az utóbbi hetekben volt néhány belövés és határincidens a Golán túlsó csücskénél. Ezek nem Izrael ellen irányultak, hanem a polgárháborús konfliktus részei voltak és az ENSZ felügyelete alatt álló demilitarizált zónára korlátozódtak.
Minket Ein Gevben nem lőnek, nincs rajtunk a napi frász, legfeljebb a hírektől kapunk agyérgörcsöt, ami azért túlélhető… De a háború mégiscsak hatással van ránk. Például úgy, hogy lélekben együtt vagyunk azokkal, akiket rakétákkal terrorizálnak és izgulunk azokért a katonákért, akik az ország túl felén viszik vásárra a bőrüket, hogy mi továbbra is békében élhessünk itt, hátsó hátországban. Mert hát valami ilyesmiről szól az "Am Israel Chai".

X X X

Aki normális tálalásban szeretne friss hírekhez jutni az aktuális Izraeli helyzetről, az kattintson ide és lájkolja a Kidma facebookos oldalát. Továbbá figyelmetekbe ajánljuk blogbarátunkat, Kispasztit is, aki Tel Avivból, immár célkeresztből küldi a "haditudósításait". A Kék-fehér valóság - mindennapok Izraelben facebookos blogstandon további élménybeszámolókat is olvashattok.

Kapcsolódó cikkek:

  • Kis-Albánia
  • Kocsi mesék 1. - Bomba ajánlat
  • Hótakaró
  • Szív küldi szívnek
1 Comment
root
11/16/2012 11:40:05 pm

jelenleg sziria el van foglalva elég rendesen saját dolgaival

Gázába rendet kell tenni mert nagyobb baj lehet!

Israel nem agresszor csak a világ ellen lobbi szereti beállítani miközben figyelmen kívül hagyja sok ezer rakéta becsapodást ami már 2005-fóta folyik gázai övezetből!!!!
hamasz egy gátlástalan terrorbanda nagy a szájuk de addig amíg israel hallgat !!Elérkezett a cselekvés ideje hogy megvédje magát és lakosait Israel!!!!!!


Ajánlom mindenkinek idf csatornát youtube-

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©