mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Vörös kód

11/20/2012

1 Comment

 
Kevés rosszabb dolgot tudok a tehetetlenségnél. Egyedül a félelem mérhető hozzá. Ma mindkettőből kijut az izraelieknek, ha felhangzik a vörös kód.
A "vörös kód" régi családi szleng nálunk, amolyan féltitkos szülői kifejezés. Akkor használjuk, amikor két kéz, vagyis egy felnőtt már nem elég ahhoz, hogy elhárítsunk valami bajt. Ha valamelyikünk "vörös kódot" kiált magától értetődően azonnal ugrik a másik. Nem használjuk sűrűn az egyezményes jelzést, hisz ritkán akad vészhelyzet, de már Ráchel is kapiskálja vörös kód mibenélétét. Legutóbb, amikor Ábel próbaképpen pelus nélkül kóricált, épp Ráchel visított vörös kódot, mivel fiunk nagy szabadságában kábelt fektetett a gyerek szoba padlójára. Takarítás közben nevetve állapítottuk meg Zsófival, hogy nagy szarban vagyunk, mert már a vörös kód sem titok Ráchel előtt.
Néhány napja egészen új értelmet nyert a vörös kód számunkra. Ma már nem "háztáji balesetek" kapcsán egymás között használjuk, hanem lépten-nyomon halljuk: a rádióból és tévéből zeng kéretlenül, hogy "Ceva Adom! Ceva Adom!" (szó szerint "vörös szín"). Így figyelmeztetik a lakosságot a légvédelmi veszélyre. Hiába nem nekünk szól a figyelmeztetés - mert biztonságos távol vagyunk a Hamasztól - akkor is gyomorszorító érzés hallani, hogy "vörös kód, Tel Aviv, vörös kód Bersheva!". Gondoljatok csak bele utaztok az autóval, ültök az orvosi rendelőben, sorban álltok a menzán és szól a rádió (mert most Izraelben mindenhol hangosan szól a rádió a hírek miatt), megy a kedvenc számotok, dúdoljátok is magatokban, ahogy rendesen szoktátok, majd hirtelen elhalkul és egy szenvtelen férfi vagy női hang közli, hogy "ceva adom, vörös kód, vörös kód!" aztán ahogy jött, úgy megy, szól tovább a kedvenc számod. Ott állsz és tudod, hogy most emberek valahol a távolban hanyatt-homlok rohannak a légoltalmi helységek felé, mert ha nem, akkor simán nyakukba kapják a Hamasz ajándékát. Te meg csak utazol az autóban, ülsz az orvosi rendelőben, sorban állsz a menzán és tehetetlenül szorítasz nekik, hogy előbb érjenek a biztonságos fedezékbe, mint ahogy a rakéta becsapódik. Mit mondjak, gyomorszorító érzés.

Gyakorlatlanok

Picture
Tavaly az ulpánon részt vehettem egy általános polgári védelmi gyakorlaton az akkoriban kulminálódó iráni atomfenyegetettség kapcsán. Annyi volt a feladatunk, hogy amikor megszólalt a légvédelmi sziréna, el kellett jutnunk a tantermünktől alig ötven méterre lévő bunkerbe. Erre viszonylag sok idő, 1 perc állt rendelkezésünkre és még két egyenruhás polgári védelmi alkalmazott is, akik a terelésben segédkeztek. Nos, egy esetleges éles támadás esetén a veszteséglistát erősítettük volna, ugyanis eltévesztettük a légoltalmi helyiség bejáratát és ezzel bőven túlléptük a szintidőt. Bele se merek gondolni mi van pánikhelyzetben pláne, ha mindössze 15 másodpercünk van a robbanásig.
Meg gyomorforgató. A hamaszos rakétáknak vajmi kevés hadászati értéke van, pusztító erejük szerencsére kicsi és viszonylag pontatlanok is. Ezeket nem is azért lődözik ki szakmányban, hogy egy konkrét objektumot megsemmisítsenek, hanem kizárólag azért, hogy civileket terrorizáljanak. Ahhoz ugyanis nagyot ütnek a rakéták, hogy ha adott esetben eltalálják a lakásod, akkor elpusztítsák az otthon tartózkodó családod. Te meg, aki távol vagy a szeretteidtől, utazol az autóban, ülsz az orvosi rendelőben, sorban állsz a menzán azon imádkozol tehetetlenül, hogy mégse oda hulljon a rakéta, ahová azt szánták vagy ha mégis oda tart, akkor időben leszedje a vaskupola és senkinek se essen bántódása.
Picture
Az esetek 99,99 százalékában szerencsére nem esik kár emberéletben. De megesik, hogy igen. Hidd el, ilyen helyzetben az a 0,01 százalék esély is iszonyatosan idegesítő tud lenni, ha a családodról, szeretteidről, barátaidról vagy "csak úgy" a honfitársaidról van szó. Tudják ezt a terroristák is, akik hosszú évek óta változó intenzitással terrorizálják így az izraeli civileket. Ez a borzalmasan idegtépő állapot közvetlenül egymillió embert érint Izraelben. Ugye, hogy te sem akarnál így élni?! Mert az izraeliek sem, ezért küldenek katonákat Gázába, hogy véget vessenek az esztelen támadásoknak.
Picture
Tudom - mert engem is szíven üt - milyen szívfacsaró látvány, amikor a feleslegesen meghalt gyermekét sirató palesztin asszonyt mutatja az esti híradó. De ha ezt látod jusson eszedbe, hogy "Vörös kód! Vörös kód!" - és mindjárt másképp nézed a "gonosz" Izraelről szóló, méltán elfogulatlan és szakmailag kifogástalan magyar híradásokat.

X  X  X

Aki normális tálalásban szeretne friss hírekhez jutni az aktuális Izraeli helyzetről, az kattintson ide és lájkolja a Kidma facebookos oldalát. Továbbá figyelmetekbe ajánljuk blogbarátunkat, Kispasztit is, aki Tel Avivból, immár célkeresztből küldi a "haditudósításait". A Kék-fehér valóság - mindennapok Izraelben facebookos blogstandon további élménybeszámolókat is olvashattok.

Kapcsolódó cikkek:

  • Lőtávolon kívül, lélekben belül
  • Élet az ígéret földjén, a terror árnyékában
  • Kis-Albánia
  • Kocsi mesék 1. - Bomba ajánlat
1 Comment
rod
11/21/2012 02:18:10 am

Tel-Aviv ?

kezd mérgesülni?
inkább Viktor mint egy váratlan meglepi a buszon
legaljasabb dolog nagyon
de reméljük a legjobbakat!

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©