Kevés rosszabb dolgot tudok a tehetetlenségnél. Egyedül a félelem mérhető hozzá. Ma mindkettőből kijut az izraelieknek, ha felhangzik a vörös kód.
A "vörös kód" régi családi szleng nálunk, amolyan féltitkos szülői kifejezés. Akkor használjuk, amikor két kéz, vagyis egy felnőtt már nem elég ahhoz, hogy elhárítsunk valami bajt. Ha valamelyikünk "vörös kódot" kiált magától értetődően azonnal ugrik a másik. Nem használjuk sűrűn az egyezményes jelzést, hisz ritkán akad vészhelyzet, de már Ráchel is kapiskálja vörös kód mibenélétét. Legutóbb, amikor Ábel próbaképpen pelus nélkül kóricált, épp Ráchel visított vörös kódot, mivel fiunk nagy szabadságában kábelt fektetett a gyerek szoba padlójára. Takarítás közben nevetve állapítottuk meg Zsófival, hogy nagy szarban vagyunk, mert már a vörös kód sem titok Ráchel előtt.
| Néhány napja egészen új értelmet nyert a vörös kód számunkra. Ma már nem "háztáji balesetek" kapcsán egymás között használjuk, hanem lépten-nyomon halljuk: a rádióból és tévéből zeng kéretlenül, hogy "Ceva Adom! Ceva Adom!" (szó szerint "vörös szín"). Így figyelmeztetik a lakosságot a légvédelmi veszélyre. Hiába nem nekünk szól a figyelmeztetés - mert biztonságos távol vagyunk a Hamasztól - akkor is gyomorszorító érzés hallani, hogy "vörös kód, Tel Aviv, vörös kód Bersheva!". Gondoljatok csak bele utaztok az autóval, ültök az orvosi rendelőben, sorban álltok a menzán és szól a rádió (mert most Izraelben mindenhol hangosan szól a rádió a hírek miatt), megy a kedvenc számotok, dúdoljátok is magatokban, ahogy rendesen szoktátok, majd hirtelen elhalkul és egy szenvtelen férfi vagy női hang közli, hogy "ceva adom, vörös kód, vörös kód!" aztán ahogy jött, úgy megy, szól tovább a kedvenc számod. Ott állsz és tudod, hogy most emberek valahol a távolban hanyatt-homlok rohannak a légoltalmi helységek felé, mert ha nem, akkor simán nyakukba kapják a Hamasz ajándékát. Te meg csak utazol az autóban, ülsz az orvosi rendelőben, sorban állsz a menzán és tehetetlenül szorítasz nekik, hogy előbb érjenek a biztonságos fedezékbe, mint ahogy a rakéta becsapódik. Mit mondjak, gyomorszorító érzés. | Gyakorlatlanok Tavaly az ulpánon részt vehettem egy általános polgári védelmi gyakorlaton az akkoriban kulminálódó iráni atomfenyegetettség kapcsán. Annyi volt a feladatunk, hogy amikor megszólalt a légvédelmi sziréna, el kellett jutnunk a tantermünktől alig ötven méterre lévő bunkerbe. Erre viszonylag sok idő, 1 perc állt rendelkezésünkre és még két egyenruhás polgári védelmi alkalmazott is, akik a terelésben segédkeztek. Nos, egy esetleges éles támadás esetén a veszteséglistát erősítettük volna, ugyanis eltévesztettük a légoltalmi helyiség bejáratát és ezzel bőven túlléptük a szintidőt. Bele se merek gondolni mi van pánikhelyzetben pláne, ha mindössze 15 másodpercünk van a robbanásig. |
Meg gyomorforgató. A hamaszos rakétáknak vajmi kevés hadászati értéke van, pusztító erejük szerencsére kicsi és viszonylag pontatlanok is. Ezeket nem is azért lődözik ki szakmányban, hogy egy konkrét objektumot megsemmisítsenek, hanem kizárólag azért, hogy civileket terrorizáljanak. Ahhoz ugyanis nagyot ütnek a rakéták, hogy ha adott esetben eltalálják a lakásod, akkor elpusztítsák az otthon tartózkodó családod. Te meg, aki távol vagy a szeretteidtől, utazol az autóban, ülsz az orvosi rendelőben, sorban állsz a menzán azon imádkozol tehetetlenül, hogy mégse oda hulljon a rakéta, ahová azt szánták vagy ha mégis oda tart, akkor időben leszedje a vaskupola és senkinek se essen bántódása.
Az esetek 99,99 százalékában szerencsére nem esik kár emberéletben. De megesik, hogy igen. Hidd el, ilyen helyzetben az a 0,01 százalék esély is iszonyatosan idegesítő tud lenni, ha a családodról, szeretteidről, barátaidról vagy "csak úgy" a honfitársaidról van szó. Tudják ezt a terroristák is, akik hosszú évek óta változó intenzitással terrorizálják így az izraeli civileket. Ez a borzalmasan idegtépő állapot közvetlenül egymillió embert érint Izraelben. Ugye, hogy te sem akarnál így élni?! Mert az izraeliek sem, ezért küldenek katonákat Gázába, hogy véget vessenek az esztelen támadásoknak.
Tudom - mert engem is szíven üt - milyen szívfacsaró látvány, amikor a feleslegesen meghalt gyermekét sirató palesztin asszonyt mutatja az esti híradó. De ha ezt látod jusson eszedbe, hogy "Vörös kód! Vörös kód!" - és mindjárt másképp nézed a "gonosz" Izraelről szóló, méltán elfogulatlan és szakmailag kifogástalan magyar híradásokat.
X X X
Aki normális tálalásban szeretne friss hírekhez jutni az aktuális Izraeli helyzetről, az kattintson ide és lájkolja a Kidma facebookos oldalát. Továbbá figyelmetekbe ajánljuk blogbarátunkat, Kispasztit is, aki Tel Avivból, immár célkeresztből küldi a "haditudósításait". A Kék-fehér valóság - mindennapok Izraelben facebookos blogstandon további élménybeszámolókat is olvashattok.
RSS Feed