Legutóbb az izraeli magyar jelenlétről emlékeztem meg. Most augusztus 20. alkalmából az izraeliekben élő magyar képpel szeretném megismertetni az olvasóimat két részben.
Nem nagyon hiszek a nemzetkarakterológiában. Ingoványos sztereotípiáknak tartom, amikor egy-egy népet állandó eposzi jelzőkkel illetünk. E posztban sem a valóságot akarom bemutatni, hanem felvállaltan a látszatot. Ami ugye közmondásosan csalóka, de az összkép mégiscsak ebből áll össze.
Mielőtt túldimenzionálnánk a saját jelentőségünket, fontos az elején tisztázni: Izraelben nem ismerik a magyarokat, alapvetően nem foglalkoznak velünk. Nem nagyon találkoztak magyarokkal, nincs szoros politikai, gazdasági, családi kötelék Magyarországgal, legfeljebb a hírünk jut el ide. Ismerik viszont az Izraelbe szakadt magyar ajkú zsidókat és a Holocaustot. Emiatt a magyarokról alkotott kép is legalább kettős.
A magyar zsidókról három érdemleges dolog él az izraeliekben: pocsék, de annál viccesebb héber kiejtésük van, kifejezetten jó a humoruk és isteni a kajájuk. A magyar zsidók szeretik egy negyedik elemmel is kiegészíteni az iménti felsorolást, mégpedig azzal, hogy még furfangosak is. Amit ugye mindenki büntetlenül mondhatja magáról, úgyhogy okosabb ezt nem feszegetni, mert a végén kiderül az ellenkezője és akkor jaj nekünk :-)
A magyar akcentus tényleg borzalmas és kilométerekről kiszúrható, ez olyan hendikep, amivel minden első generációs bevándorlónak meg kell barátkoznia. A dolgot azért nem kell magunkra venni! Hozzánk hasonlóan a többi nép fiai is sajátos kiejtéssel törik a hébert, a sorból tehát nem lógunk ki, legfeljebb minket egy kicsivel rosszabb hallgatni.
Mielőtt túldimenzionálnánk a saját jelentőségünket, fontos az elején tisztázni: Izraelben nem ismerik a magyarokat, alapvetően nem foglalkoznak velünk. Nem nagyon találkoztak magyarokkal, nincs szoros politikai, gazdasági, családi kötelék Magyarországgal, legfeljebb a hírünk jut el ide. Ismerik viszont az Izraelbe szakadt magyar ajkú zsidókat és a Holocaustot. Emiatt a magyarokról alkotott kép is legalább kettős.
A magyar zsidókról három érdemleges dolog él az izraeliekben: pocsék, de annál viccesebb héber kiejtésük van, kifejezetten jó a humoruk és isteni a kajájuk. A magyar zsidók szeretik egy negyedik elemmel is kiegészíteni az iménti felsorolást, mégpedig azzal, hogy még furfangosak is. Amit ugye mindenki büntetlenül mondhatja magáról, úgyhogy okosabb ezt nem feszegetni, mert a végén kiderül az ellenkezője és akkor jaj nekünk :-)
A magyar akcentus tényleg borzalmas és kilométerekről kiszúrható, ez olyan hendikep, amivel minden első generációs bevándorlónak meg kell barátkoznia. A dolgot azért nem kell magunkra venni! Hozzánk hasonlóan a többi nép fiai is sajátos kiejtéssel törik a hébert, a sorból tehát nem lógunk ki, legfeljebb minket egy kicsivel rosszabb hallgatni.
| Már, ha nem vicceket mesélünk, mert akkor minden megvan bocsátva! Na jó, ez nagyon hízelgő, de mégiscsak vaskos sztereotípia, aminek persze van alapja. Nem, nem sajnos nem az, hogy minden magyar két lábon járó komikus! Az '50-es, '60-as végekben - kis túlzással - tényleg egymás sarkát taposták Izraelben a magyar humoristák, akiket csak magyar maffiaként emlegettek. Az államalapítás utáni évtizedekben a pesti kabaré áttette a székhelyét a szentföldre. Könnyű volt a helyi viszonyokra adoptálni a pesti viccet, hisz az alapvetően mégis csak zsidó volt. Meg aztán a sok kelet-európai bevándorló között adott volt a fogadókészség, mivel a Körúti humor nyelvét az egész monarchiában értették és beszélték. Az, hogy a kelet-európaiak közül mégis a magyarok vitték el a showt leginkább az otthon is népszerű Ephraim Kishon író-humoristának, valamint a karikaturista Farkas Jakovnek (Zeevnek) és Gárdos Károlynak (Doshnak) köszönhető, mint ahogy az is, hogy mind a mai napig úgy általában a magyarokat humorosnak tartják. Ez nem vicc, úgyhogy tessék ennek megfelelően viselkedni, nehogy egy világ dőljön össze az izraeliekben! | Halhatatlan rajzolók  Dosh mester Szrulikkal Dosh, vagyis Gárdos Károly politikai karikaturista volt. 1956-ban alkotta meg Szrulik figuráját. A fiúcska jellegzetes kék pólóban és kalappal hetente jelent meg Izrael legjelentősebb napilapjában, olyan sikerrel, hogy később más kiadványokban is felbukkant, mint a fiatal Izrael megszemélyesítője. Gárdos Károly munkái valódi korrajzok és egyben kortalan nyomatok Izrael első évtizedeiről. Rajzai a mai napig láthatók az izraeli parlament falain, mint ahogy a nagy pályatárs, Farkas Károlynak, alias Zeevnek is. Ők ketten voltak az izraeli politikai karikatúra koronázatlan királyai. Távozásukkal egy kicsit a műfaj is meghalt Izraelben.  Zeev védjegye |
A magyar konyha izraeli mítosza ennél eggyel komplexebb ügy. Eleve necces magyar konyháról beszélni Izraelben a kósersági szabályok szorításában. Nem csak a disznóságok felejtősek, de például a tejfölös csirkepaprikás is megy a levesbe. Persze így is marad épp elég finomság, de a kérdés, akkor is kérdés marad: mennyiben reprodukálható az eredeti magyar konyha így? Nos, amit a magyar nagymama évtizedekkel ezelőtt az asztalra tett, azt megőrizte a családi emlékezet és elkönyvelte magyarnak, és ez így van rendjén. Az idő pedig megszépítette, felmagasztalta, bearanyozta a nagymama főztjét. Legendává nemesült az újházi tyúkhúsleves és a túrós csusza. És ennyi.
A magyar ételek nem részei a kanonizált izraeli konyhának - már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, mert ez mind a mai napig vita tárgyát képezi. Gulyásnak csúfolt pörköltön kívül egyetlen magyar étel sem köszön vissza az étlapokról és a másod-harmad generációs magyarok sem a nagymama receptjei alapján főznek otthon. Illetve ebben azért van némi változás. A világméretű gasztroforradalom Izraelben is tombol, ennek révén a magyar konyha is terítékre kerül. Magam is megemlékeztem már Ofer Vardi barátom népszerű szakácskönyvéről, de rajta kívül is képbe kerül a magyar konyha. Az itt is népszerű főzővetélkedők egyikében például egy magyar bácsi zsidó tojása (mi más ugye) komolyan könnyet csalt a zsűri szemébe. A környékünk bedobós lapjában pedig a szilvásgombóc elkészítésének rejtelmeibe vezették be az olvasókat. Mindezek alapján tényleg jó szájízzel gondolhatnak a magyarokra Izraelben, a sorozat második részében viszont jön a feketeleves.
RSS Feed