Mielőtt túldimenzionálnánk a saját jelentőségünket, fontos az elején tisztázni: Izraelben nem ismerik a magyarokat, alapvetően nem foglalkoznak velünk. Nem nagyon találkoztak magyarokkal, nincs szoros politikai, gazdasági, családi kötelék Magyarországgal, legfeljebb a hírünk jut el ide. Ismerik viszont az Izraelbe szakadt magyar ajkú zsidókat és a Holocaustot. Emiatt a magyarokról alkotott kép is legalább kettős.
A magyar zsidókról három érdemleges dolog él az izraeliekben: pocsék, de annál viccesebb héber kiejtésük van, kifejezetten jó a humoruk és isteni a kajájuk. A magyar zsidók szeretik egy negyedik elemmel is kiegészíteni az iménti felsorolást, mégpedig azzal, hogy még furfangosak is. Amit ugye mindenki büntetlenül mondhatja magáról, úgyhogy okosabb ezt nem feszegetni, mert a végén kiderül az ellenkezője és akkor jaj nekünk :-)
A magyar akcentus tényleg borzalmas és kilométerekről kiszúrható, ez olyan hendikep, amivel minden első generációs bevándorlónak meg kell barátkoznia. A dolgot azért nem kell magunkra venni! Hozzánk hasonlóan a többi nép fiai is sajátos kiejtéssel törik a hébert, a sorból tehát nem lógunk ki, legfeljebb minket egy kicsivel rosszabb hallgatni.
Már, ha nem vicceket mesélünk, mert akkor minden megvan bocsátva! Na jó, ez nagyon hízelgő, de mégiscsak vaskos sztereotípia, aminek persze van alapja. Nem, nem sajnos nem az, hogy minden magyar két lábon járó komikus! Az '50-es, '60-as végekben - kis túlzással - tényleg egymás sarkát taposták Izraelben a magyar humoristák, akiket csak magyar maffiaként emlegettek. Az államalapítás utáni évtizedekben a pesti kabaré áttette a székhelyét a szentföldre. Könnyű volt a helyi viszonyokra adoptálni a pesti viccet, hisz az alapvetően mégis csak zsidó volt. Meg aztán a sok kelet-európai bevándorló között adott volt a fogadókészség, mivel a Körúti humor nyelvét az egész monarchiában értették és beszélték. Az, hogy a kelet-európaiak közül mégis a magyarok vitték el a showt leginkább az otthon is népszerű Ephraim Kishon író-humoristának, valamint a karikaturista Farkas Jakovnek (Zeevnek) és Gárdos Károlynak (Doshnak) köszönhető, mint ahogy az is, hogy mind a mai napig úgy általában a magyarokat humorosnak tartják. Ez nem vicc, úgyhogy tessék ennek megfelelően viselkedni, nehogy egy világ dőljön össze az izraeliekben! | Halhatatlan rajzolók Dosh, vagyis Gárdos Károly politikai karikaturista volt. 1956-ban alkotta meg Szrulik figuráját. A fiúcska jellegzetes kék pólóban és kalappal hetente jelent meg Izrael legjelentősebb napilapjában, olyan sikerrel, hogy később más kiadványokban is felbukkant, mint a fiatal Izrael megszemélyesítője. Gárdos Károly munkái valódi korrajzok és egyben kortalan nyomatok Izrael első évtizedeiről. Rajzai a mai napig láthatók az izraeli parlament falain, mint ahogy a nagy pályatárs, Farkas Károlynak, alias Zeevnek is. Ők ketten voltak az izraeli politikai karikatúra koronázatlan királyai. Távozásukkal egy kicsit a műfaj is meghalt Izraelben. |