A következő három hétben minden erőnkkel azon leszünk, hogy a közös szekeret toljuk. Ezennel tehát elkezdjük a lájkvadászatot, minden olvasónkat arra buzdítjuk, hogy Goldenblog "Életmód" ketegóriájában a Kék-Fehér valóság, mindennapok Izraelben blogstandra szavazzon.

A Goldenblog idén sem bonyolította túl a verseny menetét, bár leírva lehet, hogy másképp hanzik. Szavazni a Facebook közbeiktatásával lehet, ehhez vagy a poszt alján lévő szavazóikonra kell manőverezni vagy, ha kedvelitek a bonyolultabb megoldásokat, akkor a Goldenblog oldalon, az Életmód kategóriára kell lépni, itt a bal oldali részen a kék "belépés" feliratú négyzetre kell kattintani és engedélyezni, amit a nagytestvérnek kér.

Ezután az Életmód kategória jobb oldali sávjában a "K" betűnél be kell jelölni a "Kék-fehér valóság - izraeli magyar…" pontot, majd tekintetünket vessük a bal oldalra, ahol már csak annyi dolgunk van, hogy jó erősen a zöld alapú "szavazok" gombra kattintunk.

Ha ez mind megvan, akkor nincs más dolgotok csak annyi, hogy másokat is össztökéljetek a szavazásra, hogy a hitelesség kedvéért ne csak mi kampányoljunk magunk mellett, hanem az olvasóink is.

Valahogy mindig kivert a víz az író-olvasó találkozóktól. Ilyenkor általában kiderül, hogy a hallgatóság többsége gyakorlatilag egy sort sem olvasott a meghívottól, aki viszont a Parnasszus magaslatairól gőgösen ereszkedik alá a fél analfabéták közé, mondván ő legalább tud írni. Az persze egészen más, ha az én hiúságomat legyezgetik és engem hívnak előadni ilyen "ego-pumpáló" találkozóra, mert akkor értelemszerűen megtisztelve érzem magam, a közönség felkészültsége pedig egészen elhanyagolható, mellékes körülmény. Félretéve minden egészséges szarkazmust - és cseppet komolyan véve magunkat - azért az mégis csak hízelgő, hogy a tel avivi székhelyű Izraeli Magyar Szabadidőközpont számol a helyi magyar bloggerekkel és csütörtök estére beszélgetésre hívtak minket, ahol a kollégákkal közösen adjuk elő magunkat.

Mindenképpen reménykeltő, hogy a blog, mint műfaj az izraeli magyar diaszpórát sem hagyta hidegen. Több mint egy tucat magyar nyelvű izraeli blogról van tudomásom, amelyeknek a többsége tagja a Kispasztival közösen gründolt Kék-Fehér blogstandnak a Facebookon (itt az alkalom, tessék minket lájkolni!). A változatos tematikájú, megközelítésű és színvonalú blogok a személyes közléskényszeren túl is érdekesek. Összességében reálisabb képet adnak egy olyan országról, amiről egy csomó tévhit él. Hatásunk ugyan cseppet sem bombasztikus, de az azért elég jó jel, hogy az on line bitlapátolás mellett, már off line is kíváncsiak ránk. Természetesen minden izraeli olvasóinkat szívesen látunk élőben is a találkozón! Aki viszont személyesen nem lehet jelen az, ha minden jól megy az interneten keresztül is követheti a beszélgetést, csak ezt előre jelezni kell az est szervezői felé.

Zsófi szerint a blogunk kezd olyanná válni, mint egykor a tamagocsi vagy a Tétova Teve, amit virtuálisan napi szinten gondozni kellett, különben kimúlt. És tényleg, néha az az ember érzése, hogy a webnaplónk önálló életet kezd élni. Rendszeresen kell tartalommal "etetni-itatni" különben érdeklődés hiányában elhal és oda vész az eddig befektetett energia. Amikor a hobbiblogolás több időt vesz el a családtól, mint kéne, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy a blog van értünk, vagy mi vagyunk a blogért. Elvben könnyű rá a válasz: A dolgok megéléséhez és dokumentálásához is idő kell, és nyilván az előbbi a fontosabb, mint az utóbbi különösen, mert a saját életünkről van szó. Gyakorlatban viszont a közlési kényszer nagy úr, amolyan függőség ez. Az elmúlt két évben 201 posztban 681 ezer karakter, ezernél is több saját fotó, valamint 3 videó került ki a Mishpaha blogra. Bárhogy is nézzük, ez már tekintélyes mennyiségű tartalomnak számít, messze túlmutat a család életünk bemutatásán.

A blog indulása óta a mi életünkön keresztül olvasóink betekintést nyerhettek kibucunkba is. Erről a különleges településtípusról olvasmányosan és talán kultúrantropológiai értelemben is értékes tudásra tehettek szert, akik követik blogunkat. Sokan azért olvasnak minket, mert a mi szemszögünkből szeretnék megismerni az izraeli hétköznapokat, még akkor is, ha a nagy egésznek mi csak egy halovány szeletét villanthatjuk fel. Szerencsére rajtunk kívül több más magyar nyelvű izraeli blogger is elérhető, akiket a Kék-fehér valóság, mindennapok Izraelben Facebook oldalon fogunk össze.

A sok személyes tartalom mellett volt néhány posztunk, amelyek egyáltalán nem miattunk érdekesek. Legutóbb a wizzes mizériánk keltett nagyobb érdeklődést. Megugrott a nézettségünk az őszi gázai harcok idején is. Örültünk, hogy a macesz készítésről szóló exkluzív riportunkat is sokan szerették, a legtöbben viszont az MTVA és családi blogunk nyilvános csörtéjét követték, amiben médiatörténeti kapitulációra kényszerítettük a magyar közmédiát. De mégsem erre a sikerre vagyunk büszkék, hanem a Neumann-nyomozásunkra, ennek kapcsán ráirányítottuk a figyelmet az Auschwitzban elpusztított kisfiú történetére. A Neumann család történetéről hamarosan újabb részletekkel ismerkedhettek meg - már csak ezért is érdemes velünk tartani!

Továbbra is mindenkit arra buzdítunk, hogy olvasson minket rendszeresen, lájkoljon, kommentáljon. Külön öröm, ha még meg is osztjátok a posztjainkat, hogy mások is lássák. És persze szívesen vesszük, ha csatlakoztok facebookos csoportunkhoz, ahol a blog mellett további tartalmakkal is kedveskedünk a minket követőknek.

Valamejik este Zsófi kérdezte tőlem, hogy várom-e már, hogy hazamenjünk, mert ő nagyon is. Erre csak azt tudtam mondani, hogy én azt várom, hogy végre visszaérjünk. Senki se értse félre, tök jó lesz a szeretteink körében, meg újra találkozni a barátainkkal. El kell intéznünk ezt-azt, a gyerekek is állandó programot jelentenek, meg élvezni is kéne egy kicsit Budapestet. És a legfontosabb, hogy jön a baba, aki betölt mindent, ha végre itt lesz már. Szóval lesz dolgunk elég, pikk-pakk el fog menni az a két hónap, amire hazalátogatunk. De két hónap az rengeteg idő, mintha hazaköltöznénk. Közben meg annyi mindenről maradunk le a kibucban, hogy csak na. Mit lehet tenni?! Egyszerre nem ülhetünk meg két lovat - ha otthon vagyunk, nem lehetünk ugye a kibucban. A baba mégiscsak sokkal-sokkal nagyobb szám, mint ami a kibucban ránk várna.

A két hónap tehát cseppet sem a magánéleti örömök miatt tűnik elviselhetetlenül hosszúnak. Igazából ahhoz nem fűlik a fogam, hogy a nagy magyar valósággal ismét testközelből szembesüljek. Persze engem is hazahúz a szívem, de az eszem mást mond.

Zsófit kértem, hogy írjon valami pozitívat, cáfolja, de legalább ellenpontozza az én komorra sikeredett soraimat, mert kettőnk közül mégiscsak ő a született optimista. Terhességére hivatkozva kimentette magát és csak annyit üzent a Mishpaha blog olvasóinak, hogy "Otthon akarok szülni és pont". Majd tovább szendergett a kanapén.
Szerintem ez elég pozitív egy 34. hetében járó terhes nőtől.

A blogon a következő hónapokban is lesznek új tartalmak, igaz valamivel ritkábban jelentkezünk friss bejegyzésekkel. De gondolom ez megbocsátható, elvégre nem mindennapi dolgok elébe nézünk. Aki pedig élőben akar látni minket, az ne habozzon felvenni velünk a kapcsolatot! Az ismert magyar elérhetőségeink szerdától újra élnek.

Az Új Kelet a helyi magyar közösség legfontosabb orgánuma. Egykor napilapként jelent meg, de az olvasók kihalásával a lapszámok is ritkultak. A megváltozott helyzetben keresi a helyét a lap, így talált meg Erős-Hajdu Szilvia főszerkesztő, hogy ugyan hadd vehessen át a Mishpaháról tartalmakat. Kezdés képpen Géptemető c. posztunkat közlik és abban maradtunk, hogy rendszeresen szemléz minket, ami azért jó, mert az Új Kelet révén még több emberhez juthatunk el. Ennyi a dicsőség, mert fizetni nem tud az aranyat érő sorainkért. Mivel ingyen nem szeretünk dolgozni, ezért azt kértem, hogy legalább a kibucunk egyetlen magyarjának, Rivkának küldje meg rendszeresen az újságot. Nekem minden pénzt megér, hogy az idős Holocaust túlélőnek örömet szerezzek.

Az elmúlt hetekben örvendetesen nagy vendégjárás volt mifelénk. A rokonlátogatás apropóján végre mi is kimozdultunk a kibucból. Mi ugyan korábban már töviről-hegyire bejártuk Izraelt, de ittlétünk másfél éve alatt a gyerekekkel alig tettük ki a lábunk Ein Gevből. Ideje volt, hát a nekik is megmutatni hol is élnek valójában. Mini országjárásunk révén Jeruzsálem érintésével egészen Eilatig jutottunk el, ami csak a térképen van közel, valójában két gyerekkel, három felnőttel és roskadásig pakolt csomagtartóval valószerűtlenül távoli hely.
Törzsolvasóink közül többek is aggódva kérdezték, hogy mi van velünk, hová tűntünk. Jelentem, tegnap késő este visszaértünk a kibucba - meggyötörve, betegségektől tépázva, de élményekkel gazdagon. Most még a januári nyaralás fáradalmait heverjük ki, de amint összeszedtük magunkat, jönnek az úti élményeink. Aggodalomra tehát semmi ok, hamarost újra munkába áll blogunk is!

Addig is figyelmetekbe ajánljuk azokat a külsős hivatkozásokat (Index, Örülünk Vincent blog, HVG), amelyek az elmúlt napokban idéztek minket a magyar-izraeli meccs újabb fejleményei kapcsán. Ha tudnátok milyen nehéz volt megszervezni, hogy amíg nyaralunk, addig mások írjanak rólunk, de "szerencsére" a FIFA elintézte nekünk :-)

Végre fellélegezhet Dél-Izrael! Nyolc borzalmas nap után tegnap este tűzszünet lépett életbe a Gázai övezetben. Békéről korai volna beszélni - a Hamasz még rakétázott kora este… de az éjszaka viszonylagos nyugalomban telt. Ez jó hír! Mint ahogy az is, hogy Flöcsy írását - ami néhány napja a Haverilag sorozatunkban jelent meg a rakétázásokról - világgá röpítette a Határátkelő. Az Indexhez kapcsolódó blog a külföldre távozó magyarok élményeit közli, és mint ilyen talán az egyik legolvasottabb a kategóriájában. Úgy tűnik a Mishpaha bloggal szép halkan a meccs közvetítés botrány után ismét berobbantunk a hazai köztudatba. (Üröm az örömben, hogy a forrásmegjelölést nagyvonalúan kezelte a Határátkelő…)
Bízunk benne, hogy "meghitt" családi blogunkon nem kell több aktuális "haditudósítást" posztolnunk. És újra olyan "unalmas" dolgokkal foglalkozhatunk, mint az időjárás. Erről jut eszembe, a ma reggeli izraeli híradókban már nem rakéta eső, hanem valódi eső hullásról szóló előrejelzés volt a legnagyobb hír. Mennyivel jobb erről hallani a háború helyett! A hadakozás után az izraeliek csak egy kis csendet akarunk - a Felhőoszlop helyett, valódi égzengést. Legyen így!

Nagy hajrával hatodikok lettünk Magyarország legnagyobb blogversenyén! Bíztunk benne, hogy a főtábla meglesz a közönségszavazáson, a 6. helyezés viszont messze több mint, amire reálisan számíthattunk a kategóriánkban. Boldogok is vagyunk! De főleg attól, hogy oly sokan álltak mellénk, szavaztak ránk és agitáltak mellettünk. Bár a Mishpaha blogot mi jegyezzük, de a goldenblogos kampány csapatmunka volt, így a siker is közös! Osztozzatok benne, örüljetek velünk!

Azért a verseny lezárulta után csendben jegyezzük meg: a közönségszavazás nem blogunk milyenségét igazolja csak azt, hogy mennyi haverunk van. Pontosabban hány olyan barátunk van, aki sok ismerőssel rendelkezik a Facebookon. A 6. hely nagyjából ezt tükrözi, meg azt, hogy jól mozgattuk a szálakat.
Legyünk őszinték, minden versenyben a győztes számít, senkit sem érdekel ki a hatodik. Önmagában érdektelen hanyadikok lettünk, érdekesebb, hogy mit hozunk ki belőle: A kampány partvizén megugrott blogunk látogatottsága és talán a jövőben többen lesznek kíváncsiak ránk. Ha így lesz, elértük a célunkat.

A hírtelen jött figyelemnek persze voltak következményei. A legfontosabb és legörvendetesebb, hogy 30 százalékkal megugrott a facebookos követőink száma, igaz még mindig csak 122-en lájkolták az oldalunkat. Ami egyébként nem baj, mert a mostani robbanáshoz képest az organikus növekedés hívei vagyunk - jobb, ha apránként nő körülöttünk a közösség. Ezt azért is mondjuk, mert az MTVA Kommunikációs Igazgatósága mellett felkeltettük az érdeklődését mindenféle trollnak, webnácnak és egyéb állatfajtának is, akik a közintézményhez képest határozottabban adták tudtunkra "barátságos" véleményüket.

Ennél azonban szívderítőbb, hogy váratlanul jól szerepelünk a Goldenblog "népszavazásán". A 15 másodperc hírnév jókor jött, jelenleg a 10. helyen állunk a blogversenyen! Jó volna előrébb lépni, már csak azért is, mert úgy fest, hogy a szervezők bénázása folytán a zsűri nem szemlézte a blogunkat, így szakmai elismerésre biztosan nem számíthatunk. Ha már kibabráltak velünk, akkor legalább szép eredménnyel szerepeljünk a közönségszavazáson.
Szóval kapcsoljatok rá, szeptember 6-ig nyomjatok minket a Goldenblogon!

Eljött a nagy nap! Elindult a Goldenblog, a legjelentősebb magyar blogverseny, amiből a Mishpaha blog sem maradhat ki. Ringbe szállunk, hogy ország-világ megtudja, a mi webnaplónk a legmenőbb. Hogy ez tényleg mindenki számára nyilvánvaló legyen rád is szükségünk van!

Ha már leadtad a voksod ránk, akkor kérlek a Facebookon barátaidat is buzdítsd ugyanerre. A te ajánlásoddal biztosan több szavazat jön össze, úgyhogy legyél jófej és oszd meg a felhívásunk a személyes üzeneted kíséretében.