Ma épp kétéves a Mishpaha blog! Nagy szó ez, nem is a blog miatt, hanem, hogy még mindig van mit mesélni magunkról és a minket körülvevő világról. Ennél már csak az érdekesebb, hogy minderre egyre többen kíváncsiak.
Zsófi szerint a blogunk kezd olyanná válni, mint egykor a tamagocsi vagy a Tétova Teve, amit virtuálisan napi szinten gondozni kellett, különben kimúlt. És tényleg, néha az az ember érzése, hogy a webnaplónk önálló életet kezd élni. Rendszeresen kell tartalommal "etetni-itatni" különben érdeklődés hiányában elhal és oda vész az eddig befektetett energia. Amikor a hobbiblogolás több időt vesz el a családtól, mint kéne, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy a blog van értünk, vagy mi vagyunk a blogért. Elvben könnyű rá a válasz: A dolgok megéléséhez és dokumentálásához is idő kell, és nyilván az előbbi a fontosabb, mint az utóbbi különösen, mert a saját életünkről van szó. Gyakorlatban viszont a közlési kényszer nagy úr, amolyan függőség ez. Az elmúlt két évben 201 posztban 681 ezer karakter, ezernél is több saját fotó, valamint 3 videó került ki a Mishpaha blogra. Bárhogy is nézzük, ez már tekintélyes mennyiségű tartalomnak számít, messze túlmutat a család életünk bemutatásán.
A blog indulása óta a mi életünkön keresztül olvasóink betekintést nyerhettek kibucunkba is. Erről a különleges településtípusról olvasmányosan és talán kultúrantropológiai értelemben is értékes tudásra tehettek szert, akik követik blogunkat. Sokan azért olvasnak minket, mert a mi szemszögünkből szeretnék megismerni az izraeli hétköznapokat, még akkor is, ha a nagy egésznek mi csak egy halovány szeletét villanthatjuk fel. Szerencsére rajtunk kívül több más magyar nyelvű izraeli blogger is elérhető, akiket a Kék-fehér valóság, mindennapok Izraelben Facebook oldalon fogunk össze.
A sok személyes tartalom mellett volt néhány posztunk, amelyek egyáltalán nem miattunk érdekesek. Legutóbb a wizzes mizériánk keltett nagyobb érdeklődést. Megugrott a nézettségünk az őszi gázai harcok idején is. Örültünk, hogy a macesz készítésről szóló exkluzív riportunkat is sokan szerették, a legtöbben viszont az MTVA és családi blogunk nyilvános csörtéjét követték, amiben médiatörténeti kapitulációra kényszerítettük a magyar közmédiát. De mégsem erre a sikerre vagyunk büszkék, hanem a Neumann-nyomozásunkra, ennek kapcsán ráirányítottuk a figyelmet az Auschwitzban elpusztított kisfiú történetére. A Neumann család történetéről hamarosan újabb részletekkel ismerkedhettek meg - már csak ezért is érdemes velünk tartani!
Továbbra is mindenkit arra buzdítunk, hogy olvasson minket rendszeresen, lájkoljon, kommentáljon. Külön öröm, ha még meg is osztjátok a posztjainkat, hogy mások is lássák. És persze szívesen vesszük, ha csatlakoztok facebookos csoportunkhoz, ahol a blog mellett további tartalmakkal is kedveskedünk a minket követőknek.
RSS Feed