Hamar nyilvánvaló volt, hogy Zsófi választott tudományterületében, a patológiában a SOTÉ-n összességében könnyebben juthat világszínvonalú tudáshoz, mint Izraelben bárhol, miközben anyagilag itt valamivel jobb elismerésre számíthat. Szerencsére mi megengedhetjük magunknak, hogy a szakmai tudás megszerzését az anyagiak elé helyezzük, így nem volt kétséges, hogy mi a racionális döntés. Ez alapján egy napig úgy volt, hogy csomagolunk. | Mindketten ugyanazokat a legitim szempontokat sorakoztattuk fel, csak máshová tettük a hangsúlyokat. Épp ezért vita nem nagyon volt köztünk, mert tudtuk a másiknak is igaza van. |
A lakásunktól száz méter sugarú körben elérhetők az óvodák, a mosoda, a menza, a bolt és kis sétára ott van a tópart, ami fél éven át biztos délutáni elfoglaltság. Nem kell BKV-ézni, csúcsforgalomban ülni, naponta kétszer mosni és teregetni, és akár a főzést is megtakaríthatjuk. Kettő, de még inkább három gyerekkel mindez egyáltalán nem elhanyagolható idő és energia megtakarítás. Talán kicsit banális, de a sok-sok egymást kioltó fajsúlyos érvet, ezek a földhözragadt szempontok írták felül.
| Végül is Zsófi futott még egy kört, (még egyszer) konzultált az egyetemi munkatársaival, kikérte a véleményét mindazoknak, akiknek rálátásuk van a hazai patológus képzésre. Nagyjából egyöntetű véleményük volt, hogy az első két évben nincs szignifikáns különbség a képzésben, tehát ha a maradás mellett döntünk, akkor nem szedhető össze olyan lemaradás, amit ne lehetne később "könnyedén" behozni. |
Majd meglátjuk, meddig bírjuk.