Azt sejtettem, hogy a mai napig politikailag terhelt Jichak Rabin megítélése, de azt nem gondoltam, hogy a 16 éve lelőtt izraeli miniszterelnök emléknapja a balos kibucunkban is érdektelenségbe fullad. Furcsa ez nekem. De úgy látszik a Rabintól elválaszthatatlan békefolyamat a mai viszonyok közepette végképp politikai álom és már nem a baloldaliak legfontosabb hívószava Izraelben.
Jichak Rabin (1922-1995)
1995. novemberében zajos választási kampány zajlott Izraelben. Azt gondolnánk, hogy a permanens magyar politikai kampányolások után ebben a kategóriában nincs már lejjebb. Pedig van. Az említett '95-ös kampány pokoli volt, tényleg elszabadultak az indulatok. Hogy miért? A '90-es évek közepén minden eddiginél közelebbinek tűnt a palesztinokkal kötendő teljes körű békemegállapodás, ami óhatatlanul területi engedményekkel járt volna Izrael számára. Ez az akkori (és részben a mostani) jobboldal elfogadhatatlan engedménynek tartotta a palesztinok számára, akik már akkor is kétkulacsos politikát folytattak - egy kis békejobb, egy kis buszrobbantás… A jobboldal - a mai miniszterelnök, Netanyahu vezetésével - alpári módon támadta a hivatalban lévő Rabint. Uszításuk nyomán tüntetéseiken nem egyszerűen "Rabin takarodj!"-tól volt hangos az utca, hanem össznépileg skandálták, hogy "halál Rabinra" és előszeretettel ábrázolták Izrael akkori miniszerelnökét náci egyenruhában. Ebben a légkörben november 4-én nagyszabású békegyűlést szerveztek Tel Avivba, ahol Rabin is fellépett. Miután testőrei gyűrűjében távozott a színpadról egy Igal Amir nevű zavaros alak a nyílt utcán lelőtte a politikust, aki néhány órával később belehalt a sérülésébe.
A soronkövetkező választásokat Netanyahu és a mögötte álló pártok nyerték meg, a béke pedig azóta sem jött el Izrael számára.
A Rabin-merénylet nyomán az általa fémjelzett békepolitika is kimúlt. Ezzel együtt azért valami mégis csak változott. Bár a biztonsági kérdésekben a közhangulat menthetetlenül jobbra tolódott, mára már az izraeli jobb-közép erők is elfogadják a két állam elvét, vagyis azt, hogy egyszer Izrael mellett létrejöjjön egy önálló Palesztina is, amit annak előtte Istentől elrugaszkodott dolognak tartottak. Ezt Rabin emelte be a köztudatba.
Az izraeli baloldal Rabin halála óta gyakorlatilag nem talál magára, a nagy, látványos békekötés ügye lekerült a napirendről átfogó tömeg támogatás hiányában. Így a baloldal számára - jobb híján - Rabin felsorakozott a béke-galamb mellé, mint allegórikus béke és párt szimbólum. De úgy látszik 16 évvel halála után Rabin nimbusza megkopott az olyan klasszikus baloldali közegben is, mint a mi kibucunk.
A soronkövetkező választásokat Netanyahu és a mögötte álló pártok nyerték meg, a béke pedig azóta sem jött el Izrael számára.
A Rabin-merénylet nyomán az általa fémjelzett békepolitika is kimúlt. Ezzel együtt azért valami mégis csak változott. Bár a biztonsági kérdésekben a közhangulat menthetetlenül jobbra tolódott, mára már az izraeli jobb-közép erők is elfogadják a két állam elvét, vagyis azt, hogy egyszer Izrael mellett létrejöjjön egy önálló Palesztina is, amit annak előtte Istentől elrugaszkodott dolognak tartottak. Ezt Rabin emelte be a köztudatba.
Az izraeli baloldal Rabin halála óta gyakorlatilag nem talál magára, a nagy, látványos békekötés ügye lekerült a napirendről átfogó tömeg támogatás hiányában. Így a baloldal számára - jobb híján - Rabin felsorakozott a béke-galamb mellé, mint allegórikus béke és párt szimbólum. De úgy látszik 16 évvel halála után Rabin nimbusza megkopott az olyan klasszikus baloldali közegben is, mint a mi kibucunk.
A novemberi Rabin emléknapra alig három tucatnyian verődtek össze a kibuc menzájára. Nem csoda, hisz a műsor is elég hervatagra sikeredett, amolyan kipipálós iskolai megemlékezés hangulata volt az eseménynek. Akik ott voltak nyilván szükségét érezték, hogy jelenlétükkel is kifejezzék a béke iránti reményüket. De ennél beszédesebb volt, hogy mennyien maradtak távol, amivel önkéntelenül is kifejezésre juttatták, hogy a rabini békepolitika ma már nem egyértelmű hívószó ebben a közegben sem. Ezzel együtt elborzasztó volt viszontlátni a megemlékezés keretében bemutatott akkori híradó tudósításokat, amelyekben tajtékzó jobbosok hörögnek. De ez már történelem, mint ahogy Rabin és vele együtt a békefolyamat is az - sajnos úgy tűnik már itt a kibucban is.
RSS Feed