A maga hét napjával az őszi zsidó ünnepkör leghosszabb eleme a Szukkot, mely a három zarándok ünnep egyike, és mint ilyennek fontos mezőgazdasági vonatkozásai is vannak. Így e vallási ünnep a szekuláris kibucok életében is jelentőséggel bír, ha nem is úgy, ahogy anno bölcseink megálmodták. De a sátorverés akkor is nagy találmány volt tőlük.
Pálmaágak a szukkákhoz
Szukkot idején furcsa építmények lepik el az udvarokat, kerteket vagy épp a balkonokat. Ezek a sátorszerű képződmények (amelyekre külön vallási előírások vonatkoznak, hogy még véletlenül se védjenek az időjárási viszontagságoktól) arra az időszakra emlékeztetnek, amikor a zsidó nép negyven évig vándorolt a pusztában. Ilyenkor a legvallásosabb családok gyakorlatilag kiköltöznek a pálmaágakkal ékesített sátrakba, de legalábbis mindent ott csinálnak, amit normálisan a nappaliban vagy az étkezőben tennének. A helyi időjárási viszonyok közepette ezzel nem vállalnak nagy rizikót, viszont a gyerekek számára annál izgalmasabb a különös kempingezés.
Szukkák Cfat belvárosában
A mi „vallásilag elfajzott” kibucunkban is sokan sátrat vertek. Központilag biztosított faanyagot és pálmaágakat, amiből ki-ki kedvére megalkothatta a saját műárnyék verzióját. Van, aki nem bízta a véletlenre és az otthon jól ismert tescós sörsátorhoz kísértetiesen hasonló előregyártott sátorvázzal tudta le az építés nyűgjét. Ennél eggyel kreatívabb megoldás, amikor az óvóhelyek szellőző csöveit értelmezték át sátorrúdnak. De sokakból ilyenkor kibújik az év nagyobbik részében szunnyadó ezermester, nekik a szukkoti sátor (szukka) megalkotása évről évre intellektuális kihívás. Valahogy úgy, ahogy kishazánkban karácsony idején családok milliói próbálják közös erővel a fenyőt beleszuszakolni a fa talpba - nem egyszer hangos veszekedések kíséretében. Azt nem tudom, hogy a válások száma Szukkot idején hogy alakul, de gyanítom csak azért nem ugrik meg jelentősen, mert ünnepekkor hetekre bezárnak az izraeli bíróságok.
Mesteri megoldásaink egyike
Bár mi nem vállalkoztunk saját sátor építésére (nyilván nem függetlenül az előbb említett súlyos következményektől), viszont örömmel segítettünk barátainknak ebben a műveletben. Ez sem volt kevésbé tragikus, viszont más baján következmények nélkül röhöghettünk. Garantálta a vidám perceket, hogy az építésben résztvevő diplomások csipetnyi tapasztalattal sem bírtak a sátorverésben, viszont rengetek ötletük volt, hogy a rendelkezésre álló faanyagból milyen nagyszerű építményeket lehetne felhúzni. Én egy kicsit kilógtam a sorból, mert annak ellenére, hogy van diplomám már legalább láttam élő ácsot munka közben és nomád táborok révén belekóstoltam a műárnyék építészetbe, ami legalább némi tekintélyt biztosított a sok okoskodó között. Tovább nehezítette a műveletet, hogy három család összesen hét gyermeke próbálta kivenni részét az akcióban, ami pedagógiailag dicséretes, munkavédelmi megközelítésből viszont életveszélyes vállalkozás volt. Ilyen körülmények között, valamint az alkalmatlan munkaeszközök, illetve szög-, csavar- és létrahiány közepette estébe nyúló családi programot jelentett a statikai csoda kollektív megalkotása. A munkafolyamat akkor vett némi lendületet, amikor a gyerekek úgy döntöttek, hogy jobb karosszékből nézni apáik alkotómunkáját. Míg mi azon ügyködtünk, hogy a faszerkezet kevésbé legyen életveszélyes, ők kerti székeket húztak az építési területre és mint valami kertmoziban chipsszel és üdítővel a kezükben bámulták a faterék hőstettét. Kölcsönösen gyönyörű látványt nyújtottunk.
Sajnos a sátorverést nem dokumentáltuk, így fotók hiányában mindenki képzeletére bízzuk a botcsinálta ácsok ámokfutását. De, hogy milyen is az, amikor nagy elmék építésre adják a fejüket, az kiderül a végeredményből (vagy legalábbis a szerkezetkész változatból), amit másnap reggel örökítettem meg:
Organikus alkotás, még az élő fát is beépítettük
Összehasonlítás képpen lekattintgattam néhány sátrat (és ünnepi készülődést), amiből ki-ki képet alkothat arról, hogy milyen látványt nyújthat a mi kis falunk Szukkot idején. A sátrakat mindenki a maga ízlése és tehetsége szerint díszítheti fel és rendezheti be, a vallási megkötések leginkább a tetőkön érhetők tetten. Ezeknek annyira kell fedniük, hogy a csillagok még látszódjanak.
X X X
A kibucban nem csak egyéni vállalkozás volt a Szukkot, hanem közösségileg is fontos esemény. A vallási ünnep azért kerülhetett be a kibucos kánonba, mert mezőgazdasági gyökerei vannak, és mint ilyen alkalmas arra, hogy a szocialisztikus mikrovilágban ezzel is erősítsék a munkakultuszt. Az, hogy ez az ideológiai töltet miképpen kopott meg lemérhető volt az ünnepi műsoron is, vagy csak egyszerűen egy ilyen kis közösség két héten belül nem tud kiizzadni magából két hasonlóan nagyszabású ünnepi műsort. A végeredmény szempontjából ez mindegy is, a színpadi produkciók felejthetőek voltak, még nekem is, aki a rosh hasanai falunap kapcsán elfogultságot jelentettem be az ilyen jellegű eseményekkel kapcsolatban. Azon túl, hogy rosh hasanahoz képest a szukkoti ünnepség igencsak döcögős volt, az is különbség volt még, hogy most elmaradt a közös vacsora, helyette pitasütés és főtt kukorica volt, ami szerintem az este javára írható.
A központi szukkot ünnepség több szót nem érdemel, jöjjenek inkább a képek, amik magukért beszélnek:
A központi szukkot ünnepség több szót nem érdemel, jöjjenek inkább a képek, amik magukért beszélnek:
RSS Feed