Apró siker is siker, úgyhogy örüljünk neki, sőt erre még büszke is lehetek, elvégre nem minden nap jelenik meg fotóm egy könyvben. Most ez történt, reméljük lesz folytatása.
A magamfajta alakoknak nem sok értelmes munka terem a kibucban, így nekem kell keresnem megfelelő elfoglaltságot, amiből valami kis pénzt lehet csinálni. Azelőtt is több volt hobbinál a fotózás, most jobb híján mellékkeresetté lépett elő. Néhány hónapja már beszámoltam az itteni gyerekek fotóihoz készített honlapomról, amire azóta is pakolom a képeket. Az utóbbi időben a kibucnak is fotózgattam ezt azt, fizettek is érte valamit.
Az igazi "áttörést" a purim bál jelentette, ahol ugyancsak némi aprópénzért kattintgattam. A bulin készült klasszikus party fotókra alapozva Kinneret Photo néven végre elkészítettem a Facebook pagemet, ami a XXI. század szórólapja. Az itt megosztott fotók révén lájkok formájában csomó gratulációt söpörtem be. (Érdekes volt megtapasztalni, hogy a képek közlése után offline egy csomóan másképp kezdtek el nézni rám a kibucban. Eddig én voltam az az idegesítő hülyegyerek, akinek hozzánőtt a kezéhez a kamera, most pedig már elfogadják, hogy professzionális munkát végzek, a fényképezőgép ezért van nálam úton-útfélen. Azért az mégiscsak vicces, hogy róluk készítettem képeket, de az én imázsom javult. Hát kell ennél több?!)
Ahogy az már lenni szokott az egyik munka hozza maga után a másikat. A báli képek láttán megkértek, hogy a helyi menza próba catering eseményén is fotózzak. Ez kevésbé volt izgalmas feladat, viszont széltében-hosszában végig lehetett kostolni a menüt - esetemben ez csak opció maradt, mert fényképezőgéppel a kezemben esélytelen volt, hogy két pofára egyek, a fotóimat viszont zabálták.
Mindezek mulandó megbízatások, nem úgy Ofer Vardi barátom felkérése. Ofer a magyar konyha izraeli nagykövete, szakácskönyvéről már e helyütt egyszer megemlékeztem. Év elején egy új könyv ötletével keresett meg, ami egyszerre iránytűje és művészi lenyomata az izraeli gasztronómiai térképnek. Ez jól hangzik, de az általa vázolt projekt ennél ködösebb volt, ráadásul a lapzártája miatt azonnali segítségre szorult, szóval nem volt idő kattintgatni, az archívumomból kellett előhúzni "étkezéssel kapcsolatos fotókat - olyan izraelieket". Össze is gyűjtöttem neki közel száz vállalhatónak számító képet. Erre nagy boldogan kiválaszt egy tök semmilyen fotót, amit magam sem értek, hogy miért küldtem át neki. Na, gondoltam, ez über égő lesz, de hát a barátság az barátság, fizetni meg nem fizet, ott egye meg a fene az egészet, legfeljebb letagadom, aztán felejtsük el egymást és a képem.
Mindezek mulandó megbízatások, nem úgy Ofer Vardi barátom felkérése. Ofer a magyar konyha izraeli nagykövete, szakácskönyvéről már e helyütt egyszer megemlékeztem. Év elején egy új könyv ötletével keresett meg, ami egyszerre iránytűje és művészi lenyomata az izraeli gasztronómiai térképnek. Ez jól hangzik, de az általa vázolt projekt ennél ködösebb volt, ráadásul a lapzártája miatt azonnali segítségre szorult, szóval nem volt idő kattintgatni, az archívumomból kellett előhúzni "étkezéssel kapcsolatos fotókat - olyan izraelieket". Össze is gyűjtöttem neki közel száz vállalhatónak számító képet. Erre nagy boldogan kiválaszt egy tök semmilyen fotót, amit magam sem értek, hogy miért küldtem át neki. Na, gondoltam, ez über égő lesz, de hát a barátság az barátság, fizetni meg nem fizet, ott egye meg a fene az egészet, legfeljebb letagadom, aztán felejtsük el egymást és a képem.
Mielőtt a könyv boltokba került Ofer elküldte a tiszteletpéldányomat. Be kell valljam, ritkán csalódom ilyen nagyot, méghozzá pozitívan! A szép kivitelű zsebkönyv méretű kiadvány a receptek mellett tele van fotókkal és kollázsokkal, ezek - néhány kivételtől eltekintve - egyenként talán nem volnának olyan figyelemre méltóak, de így egyben nagyon együtt van az anyag. Átlapozva a könyvet megértettem a szerkesztői szándékot (jobb későn, mint soha…), egyértelműen helyére került az Ofer által kiválasztott képem is. Amelyet valamikor nyáron Ráchel óvodájában készítettem azokról a felcímkézett műanyag bögrékről, amik folyamatosan kint vannak, hogy igyanak a gyerekek. Ez a nekem semmitmondó fotó egy izraeli szemével legalább olyan tipikus gyerekkori élmény, mint nekünk az óvodai jelek a ruhába varrva. Szóval beletrafáltam valamibe, amiről nem tudhattam, csak tudat alatt érezhettem, hogy ebben a kultúrában többletjelentése van.
Ofer tiszteletpéldányát azóta beszippantották a gyerekek - kicsi, elfér a tenyerükben, tele van képekkel és még a borítója is pink-lila-piros. Remélem nem csak a mi kölkeink körében lesz népszerű az egyedi mini szakácskönyv, hanem a boltokban is. Jó volna, ha vinnék, mint a cukrot, mert az esetleges folytatáshoz Ofer számít rám. Úgyhogy, aki Izraelben jár vegye meg az Israel To Go - Look & Cook Book első részét és lapozza fel a 44-45. oldalt. És ha már kinézegettétek magatokat, akkor akár főzhettek is a könyvből. Elvégre a képek csak kedvcsinálók a receptekhez.
RSS Feed