mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

A jótevő Neumann

6/22/2012

0 Comments

 
Vasárnap megemlékezést tartanak Békéscsabán a városból elhurcolt zsidók emlékére, így Neumann Gáborért is szólni fog a kaddis. Ez alkalomból a vele kapcsoaltos nyomozás újabb érdekes eredményeivel szeretném megismertetni a Mishpaha blog olvasóit.
Az áprilisi felhívásom kapcsán összeköttetésbe kerültem az Izraelben élő Michael Alberttel (Albert/Adler Mihállyal), aki a Neumann családhoz hasonlóan békéscsabai. Az alábbiakban a vele folytatott levelezés és beszélgetések szerkesztett változatát teszem közzé. Elöljáróban csak annyit, hogy Albert Mihály élete is kész regény, igazi XX. századi magyar zsidó sors az ővé is. Ez azonban most sajnos mellékszál, így fájó szívvel kénytelen voltam elhagyni sok érdekességet, miközben több - látszólag a Neumann nyomozáshoz nem kötődő - információt meghagytam, mert jellemzőnek tartom arra a korra, ami a Neumann családot is sújtotta. Ha nem is velük esett meg, de ugyanígy érintette őket is.
Sajnos ki kell ábrándítanom azokat, akik átütő adatokat várnak a négyévesen Auschwitzban meggyilkolt Neumann Gáborról. Albert úr sem szolgálhatott közvetlen információkkal az 1940-ben született Neumann Gáborról. Bár feltehetőleg találkoztak, de mivel hét évvel idősebb volt nála, nem valószínű, hogy együtt játszottak volna. Gábor édesapjáról viszont annál többet mesélt nekem. Neumann/Naményi Elek a háború után patronálta őt, sokat köszönhet neki. De nézzük miként is:
 
1933-ban Adler Mihály néven Békéscsabán születtem neológ családba. 1939 és 1943 között a Lázár utcai neológ elemi iskolában tanultam, majd '43-tól a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumba jártam, 1951-ben érettségiztem le. A '40-es években, ha zsidó voltál nem volt elég a gimnáziumhoz a jeles eredmény. Évfolyamonként mindössze három zsidó diákot vettek fel a város egyetlen gimnáziumába, őket is csak protekcióval, a legmagasabb tandíj fejében. Szüleimnek a Szt. István tér-Just Gyula utca sarkán volt házuk, ahol egy jól menő cipőáruházat vittek. Ebből futotta a tandíjra, és mivel ide jártak az evangélikus elöljárók megvolt az összeköttetés is a felvételimhez. A cipőüzlet révén a háború előtt családunk üzleti kapcsolatban is állt a Neumann családdal. Innen az ismeretségem Neumann Elekkel, és ennek révén találkozhattam fiával, Gáborral is.
Sajnos a kisfiú arcára nem emlékszem, valódi kapcsolatunk nem volt, hisz más korosztály voltunk. Természetesen nem tudhatom, hogy ha túlélte volna a Holokausztot mi lehetett volna Neumann Gáborból, azonban a családdal kapcsolatban jónéhány körülményt ismerek.
Neumann Gábor édesapja Neumann Elek bérelt földeken gazdálkodott Békéscsaba környékén. Annak ellenére vitt jelentős gazdaságot, hogy Svájcban, a jó hírű Eidgenossische Technische Hochsulén vegyészmérnöknek tanult. Azért Zürichbe járt műszaki egyetemre, mert a Numerus Clausus miatt nem volt esélye Magyarországon diplomázni. Kitűnő eredménnyel végzett, kiválóan beszélt németül, de hazatért. Első feleségét Róna Margitnak hívták. A miénkhez hasonlóan az ő családja is kereskedő volt Békéscsabán. A Ferenc József téren egy nagy vas és háztartási termek boltjuk volt (Kugel vagy Kugler néven). Úgy emlékszem, hogy a Neumann család a mi házunkkal szemközt, a Szt. István tér 9-ben lakott, ami a katolikus egyház háromemeletes bérháza volt.
A gettósítás nyomán Neumann Gáborhoz és édesanyjához hasonlóan a mi családunk is a a békéscsabai Dohánybevaltóba került, és kis híján ugyanaz a sors várt ránk, mint rájuk. Akkor ott senki sem sejtette, hogy mi fog következni, mindenki azon volt, hogy minél később kerüljön vonatra. Mivel azonban édesanyámról azt feltételezték, hogy a cipőüzlet miatt jelentős vagyont rejtett el, amit a csendőrök veréssel próbáltak kicsikarni belőle, ezért úgy döntöttünk, hogy - történjen később bármi is - inkább az első leendő alkalommal vonatra szállunk. Az ugyancsak a Dohánybevaltóba  összegyűjtött orosházi zsidókhoz csatlakoztunk - már csak azért is, mert édesanyám is odavalósi volt, "egyszerűbbnek" tűnt a megpróbáltatás. Ez később sorsdöntőnek bizonyult, mert a transzportunkat vélhetőleg Kassánál visszafordították, és így nem az auschwitzi megsemmisítő táborba, hanem Bécs környékére, Strasshofba kerültünk. Itt viszonylag emberségesen bántak velünk - havat lapátoltunk a Mariahilfer strasszén, vizet hordtunk, kertészkedtünk. Azon kevés békéscsabai zsidó család egyike vagyunk, amely túlélte az üldöztetést. Miután a felszabadulás után visszatértünk Békéscsabára az üzletünket kifosztva találtuk. A meghurcoltatások ellenére szüleim osztályidegennek számítottak az új rendszerben és attól rettegtek, hogy kitelepítik őket, 1949-ben aztán államosították az üzletünket. 1951-ben, az akkor már Rózsa Ferenc nevét viszelő gimnáziumban érettségiztem. Mint Holokauszt túlélő, magamnak kellett megbirkóznom a traumával, se az iskola tanáraitól, se diákjaitól nem kaptam megértést. Mivel családomat osztályidegennek minősítették Békéscsabán, szüleimet 1951-ben kitették az állásukból és engem sem vettek fel egyetemre. 1952-ben családom Budapestre költözött, ahol csak Rákosi Mátyásnak írt kérvényem nyomán nyertem felvételt az ELTE Matematika-Fizika és Kémiai Karára. Békéscsabára azóta sem tettem be a lábam.
A háború után Neumann Elek is visszatért Békéscsabára és új életet kezdett. Így például nevet változtatott és Naményire magyarosított. Feleségül vette gimnáziumi barátom édesanyját, Manyit, akivel ugyanabban a Szt. István téri bérházban laktak már a háború előtt is. E házasságából született 1946 tájékán Péter nevű fiuk, aki Gábor emlékére kitöltötte a Yad Vashem adatlapot. A háború után Elek bátyám, Schwartz Sándor barátjával Békéscsabán ásványolaj és vegyianyag nagykereskedést nyitott, majd annak államosítása után Budapestre költözött. Családjával a Rózsadombon, a Rómer Flóris utcában vásárolt lakást. 1951 és 1968 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Alkatrészfejlesztési Osztályán dolgozott, ahol köztiszteletnek örvendett, munkatársai csak "apónak" becézték. Ezt onnan tudom, hogy a diploma megszerzése után, 1956 nyarától Elek bátyám közbenjárására néhány hónapig a cégnél kaptam munkát, ahol ő volt a főnököm. Az, hogy épp e gyárban szerzett nekem munkát végigkísért életem hátralévő részében.
A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár eredeti neve Standard Telefon és Rádiógyár volt, amely az angol Standard Telephones & Cables tulajdonban állt. (E cég neve az első magyarországi kirakatper kapcsán híresült el.) Miután 1956 decemberében Angliába disszidáltam azért kaphattam állást a Standard Telephones & Cablesnél, mert az akkor már rég államosított cégüknél dolgoztam Magyarországon. Később - miután Izraelbe költöztünk - harminc éven át ugyancsak a Standardhez kötődő cégnél lehettem fejlesztési igazgató. Elek bátyám nem is sejthette, hogy milyen jelentősen hozzájárult a későbbi karrieremhez. Így tulajdonképpen neki köszönhetem például azt is, hogy a Standard ösztöndíjával Angliában egyetemre járhattam és 1963 között 1966 a londoni Imperial Collegeben Gábor Dénes Nobel-díjas professzorral együtt kutathattam.

X  X  X

Természetesen még most sem késő bekapcsolódni a keresésbe! Vedd a fáradtságot és mélyülj el a nyomozásban - ennyivel tartozunk az áldozatoknak. A kutatás eredményeit írd meg kommentben, vagy az info@kidma.hu e-mail címre.

Kapcsolódó cikkek:

  • Tű a szénakazalban
  • Neumann Gábor nyomában
  • Békési tablók
0 Comments

Békési tablók

5/25/2012

3 Comments

 
Továbbra sem szeretném, ha feledésbe merülne Neumann Gábor ügye. Ezért elkezdem megosztani azokat a használható információkat, amiket eddig sikerült összeszedni a négyévesen Auschwitzba deportált fiúcskáról. A kutatás ettől még folytatódik, akár most is be lehet szállni!
A felhívásom nyomán többen jelentkeztek, köztük Hirsch Gábor is, aki maga is Holocaust túlélő, és aki évek óta kutatja a Békés Megyei zsidóság történetét. A témában német nyelven egy könyve is megjelent és egy másik kiadásra vár. Hirsch Gábor maga is Békéscsabáról származott el, saját állítása szerint családjuk kapcsolatban állt a Neumann családdal, bizonyára találkozott is a négyéves Gáborral, de mivel ő idősebb volt nála nem sok kapcsolatuk volt egymással.
A halovány személyes szálon kívül a Svájcban élő Hirsch Gábor eljuttatta hozzám a kisfiú és édesanyja 1946. december 16-án kiállított halotti anyakönyvi bizonyítványának a másolatát. Ebben az szerepel, hogy Békéscsabán a Ferenc József téren laktak, Auschwitzban haltak meg gázmérgezésben. (Milyen szakszerű halál hivatalos okának a leírása, csak hogy ne kelljen leírni, hogy valójában meggyilkolták őket…)
Picture
Hirsch Gábor összeállított egy hatvannál is több nevet tartalmazó listát azon békéscsabai, 10 év alatti gyerekről, akiket Neumann Gáborhoz hasonlóan Auschwitzba deportáltak és öltek meg. Ne feledjük őket sem, álljon itt az ő névük is, hisz akkoriban a gyerekgyilkosság nem egyedi eset volt, hanem része a rendszernek:
Picture
Picture
További adalékokkal is szolgált nekem Hirsch Gábor, aki rendelkezésemre bocsátott hét rendkívül érdekes tablót, amelyeket a csabai hitközség számára készített egy majdani kiállításhoz. Ezek a vészkorszak helyi történéseit dolgozzák fel közérthetően. Bár ezek nem személy szerint Neumann Gáborról szólnak, de az, ami ezekről a tablókról visszaköszön az ő életére is tragikus hatással voltak.
Sajnos a fotógalériában a tablók, illetve a többi itt közölt dokumentum is kevéssé olvasható, ezért a teljes anyagot ehelyütt letölthető formában is elérhetővé teszem. Kérlek vegyétek a fáradtságot és nézzétek át ezeket.
A kutatás töretlenül folytatódik, ezért továbbra is mindenkit arra buzdítanék, hogy keressen, érdeklődjön, nyomozzon Neumann Gábor ügyében. Most sem késő bekapcsolódni!
Reményeim szerint hamarosan újabb információkkal is szolgálhatok, addig is a figyelmetekbe ajánlom a kutatás előzményeiről szóló bejegyzéseimet:
  • Tű a szénakazalban
  • Neumann Gábor nyomában
3 Comments

Neumann Gábor nyomában

5/7/2012

1 Comment

 
Picture
Úgy tűnik, hogy Békéscsabán is megmozdult valami Neumann Gábor ügyében. Blogunkból kiindulva a Békés Megyei Hírlap terjedelmes cikket közölt a kutatásról a hétvégi számában és on line kiadásában. Remélhetőleg ennek nyomán új lendületet vesz a nyomozás, amibe még most sem késő bekapcsolódni! Bizakodó vagyok, mert már most több használható információ jött be, például a Svájcban élő Hirsch Gábor úrtól, aki maga is Soah túlélő és békéscsabaiként szívén viseli a nagy múltú zsidó közösség ügyét, eddig két kötetet is írt a témában. Tőle befutott a kisfiú és édesanyja halotti anyakönyvi kivonatának a másolata, illetve más, a közösségről szóló hasznos információ is. Köszönet érte, mint ahogy köszönet Koltai András úrnak is, aki a Jewishroots.hu oldal részéről felajánlotta, hogy elkészíti a Neumann família családfáját. (A felhívás kommentjei között is több információ gyűlt már össze, érdemes ezeket is átfutni.)
Úgy tudom, hogy a Békés Megyei Hírlap hamarosan újabb cikkel jelentkezik, amelyben elsősorban a helyi zsidó hitközségen fellelhető dokumentumokból szemezgetnek. És nem akarom elkiabálni, de további meglepetések is várhatók még.
Továbbra is tűt keresünk a szénakazalban, de úgy tűnik nem egyedül. Gyere, te is áldozz időt az emlékezésre!

Kapcsolódó cikk:

  • Tű a szénakazalban
1 Comment

Tű a szénakazalban

4/18/2012

32 Comments

 
Magyarországon április 16-án, Izraelben április 19-én emlékeznek meg hivatalosan a Holocaustról. Sokféle módon gyászolhatjuk a hatmillió áldozatot, én azonban egyetlen embernek szeretnék most emléket állítani, a ti segítségetekkel.
Néhány hónapja vérvételre vittem Ábelt a tiberiási SZTK-ba. Ahogy karomon a fiammal vártam a sorunkra föl-alá járkáltam a folyosón, egyszer csak egy fotóra lettem figyelmes a falon. Ezen a klinikán is számtalan dekoráció díszeleg - tudjátok keretbe foglalt pasztell nyomtatvány és gyógyszergyártó plakátok - de az a kép más volt. Tájidegen. Ábellel a hónom alatt közelebb léptem, ekkor majdnem megállt bennem az ütő, még fel is kiáltottam talán. Egy Ábelhez hasonló ártatlan kisfiú képe nézett vissza rám egy Yad Vashem-es emléklapról. A nyomtatványhoz csatolt fotón látható fiú egyike azon több mint egymillió gyereknek, akit aljas módon füstbe küldtek, és egy azon kevesek közül, akinek legalább a nevét tudjuk, mert maradt, aki emlékeztessen rá. A kisfiút Neumann Gábornak hívják, Békéscsabán született és négy évesen - vélhetőleg szülővárosából - deportálták valószínűleg Auschwitzba.
Picture
Később visszamentem, mert nem hagyott nyugodni a dolog és lefotóztam a magyarul kitöltött adatlapot. Ebből a száraz tényeken kívül nem sok minden olvasható ki, valójában semmit nem tudunk erről a szép mosolyú fiúcskáról. "Csupán" egy áldozat a sok közül. De nem! Hagyjuk az alaktalan és ezért felfoghatatlan hatmilliós számot, Neumann Gábor hús-vér ember volt, még ha a neki adatott négy év alatt nem sok dokumentálható dolog történt is vele az álmos alföldi mezővárosban. Ő is, mint minden gyerek szerette a szüleit, biztosan szépen rajzolt, és talán már megtanulhatott biciklizni is. Átlagos volt? Nem, nem lehetett az, mert származása miatt először kirekesztették, majd rövid úton megölték. Bárcsak átlagos életet élhetett volna, de neki ez nem adatott meg.
Picture
Arra gondoltam, hogy ne csak úgy általában emlékezzünk a Holocaustra, az túl könnyű. Személyesítsük meg Neumann Gábort! Ki szeretném deríteni, hogy ki volt ő, milyen életet élt, kik voltak a szülei és mi lett velük. Azt is jó volna tudni, hogy milyen közegben élt, milyen volt a békéscsabai zsidó közösség az ő idejében és miként vetette ki őket a saját városuk, hogyan zajlott a gettósítás, a deportálás. Miként azt is jó volna tudni, hogy mi lett azokkal, akik visszatértek és akár még most is Békéscsabán élnek.
Nem tippeket szeretnék arra, hogy hol olvashatok erről, kit kérdezhetnék meg - köszönöm, újságíró vagyok tudom, hogy kell felgöngyölíteni egy sztorit. Azt akarom, hogy mindenki vegye a fáradtságot és közösen ássuk bele magunkat a történelembe. Igen, nem elég megrendülni - időt, energiát és lelkierőt kell szentelni az ügynek, mert csak így foghatjuk fel igazán, hogy milyen veszteség ért minket, például Neumann Gábor elpusztításával. Arra szeretném kérni minden olvasómat, hogy szálljon be a kutatásba és tegye hozzá a maga keresési eredményét. (Rövid guglizás után látszik, hogy a kisfiú arcámását a Yad Vashem számtalan helyen használja a gyerekmártírok megjelenítésére, mint ahogy adatlapját a külföldi és a magyar sajtó több helyütt is szerepelteti illusztrációként. Arra viszont eddigi tudásom szerint senki sem vette a fáradtságot, hogy utánajárjon kit rejtenek az adatok.) Állítsunk közösen emléket a békéscsabai Neumann Gábornak, akit Auschwitzban gázosítottak el!

Picture
Tűt keresünk a szénakazalban? Ennél azért jobb a helyzet, a kollektív nyomozásban a fenti Yad Vashem emléklap a kiindulási alapunk. E szerint Neumann Gábor 1940. február 10-én Békéscsabán született, édesanyja Róna Margit, édesapja Neumann Elek. Az adatlap szerint 1944. június 29-én, alig négy évesen Auschwitzban halt meg.
Az emléklapot 1994. április 15-én a nagykőrösi Naményi Péter töltötte ki, aki Neumann Elek második házasságában született, tehát Gábor a féltestvére volt és kora alapján még ma is élhet.
Az általa megadott információkból következtethetünk arra, hogy az édesapa túlélhette a Holocaustot, de fia mellett első felesége, Róna Margit is elpusztulhatott. További következtetés, hogy Neumann Elek a háború után magyarosíthatta a nevét Naményire, hisz fia már ezen a néven írta alá a lapot.

A vállalkozás lehet, hogy naív, de nem lehetetlen - persze csak, ha veszitek a fáradtságot és tényleg bekapcsolódtok a keresésbe. A kutatás eredményeit írjátok meg kommentben, vagy az info@kidma.hu e-mail címre.
32 Comments

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©