mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

A jótevő Neumann

6/22/2012

0 Comments

 
Vasárnap megemlékezést tartanak Békéscsabán a városból elhurcolt zsidók emlékére, így Neumann Gáborért is szólni fog a kaddis. Ez alkalomból a vele kapcsoaltos nyomozás újabb érdekes eredményeivel szeretném megismertetni a Mishpaha blog olvasóit.
Az áprilisi felhívásom kapcsán összeköttetésbe kerültem az Izraelben élő Michael Alberttel (Albert/Adler Mihállyal), aki a Neumann családhoz hasonlóan békéscsabai. Az alábbiakban a vele folytatott levelezés és beszélgetések szerkesztett változatát teszem közzé. Elöljáróban csak annyit, hogy Albert Mihály élete is kész regény, igazi XX. századi magyar zsidó sors az ővé is. Ez azonban most sajnos mellékszál, így fájó szívvel kénytelen voltam elhagyni sok érdekességet, miközben több - látszólag a Neumann nyomozáshoz nem kötődő - információt meghagytam, mert jellemzőnek tartom arra a korra, ami a Neumann családot is sújtotta. Ha nem is velük esett meg, de ugyanígy érintette őket is.
Sajnos ki kell ábrándítanom azokat, akik átütő adatokat várnak a négyévesen Auschwitzban meggyilkolt Neumann Gáborról. Albert úr sem szolgálhatott közvetlen információkkal az 1940-ben született Neumann Gáborról. Bár feltehetőleg találkoztak, de mivel hét évvel idősebb volt nála, nem valószínű, hogy együtt játszottak volna. Gábor édesapjáról viszont annál többet mesélt nekem. Neumann/Naményi Elek a háború után patronálta őt, sokat köszönhet neki. De nézzük miként is:
 
1933-ban Adler Mihály néven Békéscsabán születtem neológ családba. 1939 és 1943 között a Lázár utcai neológ elemi iskolában tanultam, majd '43-tól a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumba jártam, 1951-ben érettségiztem le. A '40-es években, ha zsidó voltál nem volt elég a gimnáziumhoz a jeles eredmény. Évfolyamonként mindössze három zsidó diákot vettek fel a város egyetlen gimnáziumába, őket is csak protekcióval, a legmagasabb tandíj fejében. Szüleimnek a Szt. István tér-Just Gyula utca sarkán volt házuk, ahol egy jól menő cipőáruházat vittek. Ebből futotta a tandíjra, és mivel ide jártak az evangélikus elöljárók megvolt az összeköttetés is a felvételimhez. A cipőüzlet révén a háború előtt családunk üzleti kapcsolatban is állt a Neumann családdal. Innen az ismeretségem Neumann Elekkel, és ennek révén találkozhattam fiával, Gáborral is.
Sajnos a kisfiú arcára nem emlékszem, valódi kapcsolatunk nem volt, hisz más korosztály voltunk. Természetesen nem tudhatom, hogy ha túlélte volna a Holokausztot mi lehetett volna Neumann Gáborból, azonban a családdal kapcsolatban jónéhány körülményt ismerek.
Neumann Gábor édesapja Neumann Elek bérelt földeken gazdálkodott Békéscsaba környékén. Annak ellenére vitt jelentős gazdaságot, hogy Svájcban, a jó hírű Eidgenossische Technische Hochsulén vegyészmérnöknek tanult. Azért Zürichbe járt műszaki egyetemre, mert a Numerus Clausus miatt nem volt esélye Magyarországon diplomázni. Kitűnő eredménnyel végzett, kiválóan beszélt németül, de hazatért. Első feleségét Róna Margitnak hívták. A miénkhez hasonlóan az ő családja is kereskedő volt Békéscsabán. A Ferenc József téren egy nagy vas és háztartási termek boltjuk volt (Kugel vagy Kugler néven). Úgy emlékszem, hogy a Neumann család a mi házunkkal szemközt, a Szt. István tér 9-ben lakott, ami a katolikus egyház háromemeletes bérháza volt.
A gettósítás nyomán Neumann Gáborhoz és édesanyjához hasonlóan a mi családunk is a a békéscsabai Dohánybevaltóba került, és kis híján ugyanaz a sors várt ránk, mint rájuk. Akkor ott senki sem sejtette, hogy mi fog következni, mindenki azon volt, hogy minél később kerüljön vonatra. Mivel azonban édesanyámról azt feltételezték, hogy a cipőüzlet miatt jelentős vagyont rejtett el, amit a csendőrök veréssel próbáltak kicsikarni belőle, ezért úgy döntöttünk, hogy - történjen később bármi is - inkább az első leendő alkalommal vonatra szállunk. Az ugyancsak a Dohánybevaltóba  összegyűjtött orosházi zsidókhoz csatlakoztunk - már csak azért is, mert édesanyám is odavalósi volt, "egyszerűbbnek" tűnt a megpróbáltatás. Ez később sorsdöntőnek bizonyult, mert a transzportunkat vélhetőleg Kassánál visszafordították, és így nem az auschwitzi megsemmisítő táborba, hanem Bécs környékére, Strasshofba kerültünk. Itt viszonylag emberségesen bántak velünk - havat lapátoltunk a Mariahilfer strasszén, vizet hordtunk, kertészkedtünk. Azon kevés békéscsabai zsidó család egyike vagyunk, amely túlélte az üldöztetést. Miután a felszabadulás után visszatértünk Békéscsabára az üzletünket kifosztva találtuk. A meghurcoltatások ellenére szüleim osztályidegennek számítottak az új rendszerben és attól rettegtek, hogy kitelepítik őket, 1949-ben aztán államosították az üzletünket. 1951-ben, az akkor már Rózsa Ferenc nevét viszelő gimnáziumban érettségiztem. Mint Holokauszt túlélő, magamnak kellett megbirkóznom a traumával, se az iskola tanáraitól, se diákjaitól nem kaptam megértést. Mivel családomat osztályidegennek minősítették Békéscsabán, szüleimet 1951-ben kitették az állásukból és engem sem vettek fel egyetemre. 1952-ben családom Budapestre költözött, ahol csak Rákosi Mátyásnak írt kérvényem nyomán nyertem felvételt az ELTE Matematika-Fizika és Kémiai Karára. Békéscsabára azóta sem tettem be a lábam.
A háború után Neumann Elek is visszatért Békéscsabára és új életet kezdett. Így például nevet változtatott és Naményire magyarosított. Feleségül vette gimnáziumi barátom édesanyját, Manyit, akivel ugyanabban a Szt. István téri bérházban laktak már a háború előtt is. E házasságából született 1946 tájékán Péter nevű fiuk, aki Gábor emlékére kitöltötte a Yad Vashem adatlapot. A háború után Elek bátyám, Schwartz Sándor barátjával Békéscsabán ásványolaj és vegyianyag nagykereskedést nyitott, majd annak államosítása után Budapestre költözött. Családjával a Rózsadombon, a Rómer Flóris utcában vásárolt lakást. 1951 és 1968 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Alkatrészfejlesztési Osztályán dolgozott, ahol köztiszteletnek örvendett, munkatársai csak "apónak" becézték. Ezt onnan tudom, hogy a diploma megszerzése után, 1956 nyarától Elek bátyám közbenjárására néhány hónapig a cégnél kaptam munkát, ahol ő volt a főnököm. Az, hogy épp e gyárban szerzett nekem munkát végigkísért életem hátralévő részében.
A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár eredeti neve Standard Telefon és Rádiógyár volt, amely az angol Standard Telephones & Cables tulajdonban állt. (E cég neve az első magyarországi kirakatper kapcsán híresült el.) Miután 1956 decemberében Angliába disszidáltam azért kaphattam állást a Standard Telephones & Cablesnél, mert az akkor már rég államosított cégüknél dolgoztam Magyarországon. Később - miután Izraelbe költöztünk - harminc éven át ugyancsak a Standardhez kötődő cégnél lehettem fejlesztési igazgató. Elek bátyám nem is sejthette, hogy milyen jelentősen hozzájárult a későbbi karrieremhez. Így tulajdonképpen neki köszönhetem például azt is, hogy a Standard ösztöndíjával Angliában egyetemre járhattam és 1963 között 1966 a londoni Imperial Collegeben Gábor Dénes Nobel-díjas professzorral együtt kutathattam.

X  X  X

Természetesen még most sem késő bekapcsolódni a keresésbe! Vedd a fáradtságot és mélyülj el a nyomozásban - ennyivel tartozunk az áldozatoknak. A kutatás eredményeit írd meg kommentben, vagy az info@kidma.hu e-mail címre.

Kapcsolódó cikkek:

  • Tű a szénakazalban
  • Neumann Gábor nyomában
  • Békési tablók
0 Comments



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©