Két hosszú hónap után újra csomagolunk. Magunk mögött hagyjuk Budapestet, a nagyvárosi létet - amiből keveset élvezhettünk - és ideiglenes otthonunkat, Zsófi nagymamájának a lakását. Ez utóbbi tartogatott néhány meglepetést.
Több folyóméternyi könyv társaságában éltük az életünket, ami egész jól hangzik, ha van időd olvasni. Nekünk kevesebb időnk jutott rá, viszont amikor szembe találtam magam a könyvespolccal, akkor mindig lelkiismeret furdalásom támadt emiatt. Hogy megnyugtassam az értelmiségi lelkem legalább, amikor lehuppantam a kanapéra azzal töltöttem az időt, hogy az előttem sorakozó könyvek címeit silabizáltam. Ettől persze nem lettem olvasottabb, legfeljebb a nyakam csavarodott ki, ahogy a könyvgerinceket méregettem.
A nyakatekert könyvtárazás során meghökkentő dolgokra bukkanhattam. Önbeteljesítő jóslatnak is beillő, rejtett kincs tárult a szemem elé! Nem, nem a Bűn és bűnhődés, még csak nem is a Nyomorultak formájában, hanem pár bakelit lemez képében. Nyilván véletlen, de akkor is van abban valami sorsszerű, hogy az idős nagymama otthonában három izraeli lemez porosodik a nyolcvanas évekből. Őszintén szólva rejtély számomra, hogy egy asszimiláns zsidó néni miként tett szert a korongokra és miért tartotta évtizedeken át a polcán a sok rangos komolyzenei album és kiváló könyv között. Mint ahogy azt sem tudom, hogy valaha hallgatta-e vagy sem a három héber lemezt. Talán igen.
De mitől is mennek próféciaszámba ezek az amúgy egyszerű hanglemezek? Nem igazán a dalok miatt, azokat nem tudtam meghallgatni, bár a Kibucok Központi Kórusa minden bizonnyal magas zenei élményt nyújtana, már ha az ember szereti a szovjet típusú mozgalmi indulókat. Ennél sokkal-sokkal érdekesebb lehet Avner Kinner és Arik Einsten "Jó öreg Erec Izrael" című slágergyűjteménye, aminek a borítóján egy kora negyvenes évekbeli térképrészlet virít Palesztináról.
De az én szemem mégsem ezen, hanem egy másik lemezborítón akadt meg, amire ez volt írva: Bo iti el haGalil - Come to the Galiliee vagyis magyarul Gyere a Galilba! Az albumot a Kineret Fesztiválra adták ki, ami részben a mi kibucunkban zajlott egykoron. Kicsi a világ, ugye.
Nem sejthették a lemez címadói, hogy évtizedekkel később mennyire aktuálisak lesznek. Az invitálással a nagymama ugyan nem élt, nem élhetett, sajnos ahogy a dolgok állnak már csak a Szeretetkórház vendégszeretetét fogja élvezni… De tudtukon kívül Zsófi, az unokája és a három dédunoka beteljesítette a címben olvasható felszólítást.
A hétvégén volt két éve, hogy kiköltöztünk Izraelbe. Jelképesen pészach, a kivonulás ünnepe után érkeztünk meg a szentföldre. Azóta ott élünk, a Kineret partján, ahová a most meglelt lemez invitál minket. Hétfőn ismét magunk mögött hagyjuk Budapestet, mert vár ránk a Galil!
X X X
Iőközben elküldték nekem a posztban emlegetett Bo iti el haGalil - Come to the Galiliee lemez címadó dalát. 30 éve ezzel hívogatnak a Galilba:
RSS Feed