Izraelben ma este ért véget a Peszach, az elmúlt egy hétben hanyagoltuk a kenyeret (és minden kelt tésztás ételt) helyette pászkát ropogtattunk, ezzel emlékezve az egyiptomi kivonulásra, mikor is őseinknek arra sem volt ideje a menekülés közben, hogy kivárják a kenyértészta megkelését. A kizárólag vízből és lisztből sebtében kisütött “fapados” kenyérféle a pészachi menü alapja, de nyolc nap után már - hagyományőrzés ide vagy oda - garantáltan csömöre lesz az embernek a pászkától. Van tehát mit ünnepelni, amikor a “kovász hagyó” napoknak vége lesz. Erről szól a mimouna, meg persze arról, hogy közösen enni mindig jó.
Nincs is annál szebb, mikor (szinte) házhoz jön az ünnep. Most például egy marokkói zsidó hagyománnyal ismerkedhettünk meg szomszédaink jóvoltából. Bevallom egészen mostanáig még soha nem hallottam a mimounáról, talán azért sem, mert az askenázi zsidó világban nem ülik meg. De erre jó Izrael, ahol például észak-afrikai gyökerű zsidókkal is összekerülhet az ember, akik a szentföldi zsidó olvasztótégelyben is megőrizték ezt a pészachot lezáró hagyományt. Szomszédaink idén minket is áthívtak, hogy velük örüljünk a nyolc pászkával töltött nap elmúlásának. Marokkói hagyományokhoz híven roskadásig rakták az asztalt édességekkel, rengeteg mézes süteménnyel, diós, szezámmagos nyalánkságokkal, lekvárokkal, kompótokkal, gyümölcsszirupos isten tudja mikkel. És megkóstolhattuk a mofletta nevű lapos palacsinta-pita hibrid, amit az ünnepi szokás szerint csordultig töltöttek mézzel. Ez sem egy diétás étel…
| A nagy zabáláson kívül vendéglátóink nem készültek semmi spirituálissal, egyszerűen az együttléten volt a hangsúly, aminek az apropóját a Peszach vége adja. Ettől persze a mimounának is megvan a vallási töltete, bár az ünnep gyökerei homályba vésznek (marokkói szomszédaink meg annyira szekulárisak, hogy magasról tettek a vallási körítésre). Többféle magyarázat is van az eredetére, ezek közül talán a legvalószínűbb magasztos filozófia, hogy a zsidó nép megmenekülésébe és a messiás közelgő eljövetelébe vetett hit ünnepe. Némileg materiálisabb olvasatban a Peszach megtartása erősíti a hitet, amit Isten a földi javak gyarapításával honorál. | 7 vagy 8?A Pészach Izraelben hétnapos ünnep, a diaszpórában viszont nyolc napig tart. Mindenhol a világon ugyanúgy széder estével veszi kezdetét, de Izraelben csak egyszer, azon kívül viszont egymást követő két estén is megemlékeznek az egyiptomi kivonulásról a zsidó közösségek. Ennek oka, hogy hajdanában nem volt olyan egyszerű megállapítani, hogy mikor jön be pontosan az ünnep, ezért a bölcsek úgy határoztak, hogy nem bíznak semmit a véletlenre és inkább kétszer, mint egyszer sem alapon megduplázták a széderek számát. Furcsa módon ez a rabbinikus “túlboztosítás” aztán a keresztény liturgiába is átszivárgott, a pészachban gyökerező húsvét mind a mai napig ezért kétnapos (mint ahogy a karácsony is). |
Ennek legfontosabb szimbóluma a méz (meg minden édesség), amit a zsidó újév, rosh hasana alkalmából is ugyanezen okból teszünk az asztalra. Én azonban azt gondolom, hogy ennél prózaibb oka lehet a hepajnak, a pászkával súlyosbított diétás napok után kijár a kalória bomba, valahogy úgy, mint a muszlimoknál a ramadán böjtjét megtörő záróvacsora, az Íd al-fitr esetében, ahol sok helyütt ráadásul hasonló étkek is szerepelnek az ünnepi menüben. De bármi is legyen a Peszachot lezáró mimouna magasztos üzenete a lényeg akkor is az, hogy a nagy család, a szomszédság, a barátok együtt vannak, esznek-isznak jót mulatnak. Hát kellhet ennél több?!
RSS Feed