Nem túlzás médiatörténeti kuriózumnak nevezni a tegnapi magyar-izraeli barátságos foci meccs közvetítését. A magyar közszolgálat egy mozdulattal felrúgta a nemzetközi protokollt és ugyanezzel a nem túl elegáns vizuális becsúszó szereléssel padlóra küldték a magyar országimázst is.
Ugyan nem kötődik szorosan a blogunkhoz, de nem hagyhatom szó nélkül, amit tegnap megtapasztalhattam. A szerdai Magyarország-Izrael válogatott meccset egyszerre néztem az izraeli sporttévén és a streamelt M1-en, de nem ugyanazt láttam. Bevett gyakorlat, hogy ugyanarról a meccsről más-más kameraképeket ad a hazai és a vendég ország tévéje (elsősorban a pálya szélén látható hirdetések miatt). Az azonban merőben szokatlan, ahogy a magyar tévések a csapatok bevonulását és a himnuszokat közvetítették kifelé. A nemzetközi gyakorlattal ellentétben, amikor a Puskás Ferenc Stadionban az izraeli himnusz szólt egészen más képet láthattak Izraelben és Magyarországon. A magyar nézők - a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően - az izraeli csapatot láthatták és hallgathatták, ahogy átszellemülten énekelték a Hátikvát. De nem így az izraeli tévénézők, akik a saját himnuszuk alatt még véletlenül sem a nemzeti tizenegyüket figyelhették, hanem hosszú perceken át totálba kapták a magyar B-közepet.
Az úgynevezett "magyar drukkerek" ez idő alatt is hozták a formájukat: némelyike iráni vagy palesztin zászlót lengetett, többen tüntetőleg hátat fordítottak a pályának, vagy ülve maradtak az izraeli himnusz alatt és zsidóztak egy kiadósat. A "sportszerű" viselkedésükön kár kiakadni, nincs benne semmi meglepő, ők mindig is ilyen "kulturáltan" fejezték ki a véleményüket. Az viszont már sokkal kínosabb, hogy a magyar közszolgálat mindezt élő-egyenesben röpítette világgá, de legalábbis ezt a képet továbbították Izraelbe. Nesze neked magyar országimázs… Mert beszélhetünk csúnya bakiról, technikai hibáról, de amikor az utóbbi hetekben a nemzetközi sajtóban lényegében csak frissen és kevésbé frissen felfedezett magyar háborús bűnösök kapcsán esik szó Magyarországról, akkor a himnuszos malőr bizony menthetetlen vizuális öngól.
Egyébként a nagyon gyenge színvonalú meccs végeredménye 1:1 lett, de a játékot - és a közvetítést - látva inkább a magyarok érezhetik vesztesnek magukat.
Az úgynevezett "magyar drukkerek" ez idő alatt is hozták a formájukat: némelyike iráni vagy palesztin zászlót lengetett, többen tüntetőleg hátat fordítottak a pályának, vagy ülve maradtak az izraeli himnusz alatt és zsidóztak egy kiadósat. A "sportszerű" viselkedésükön kár kiakadni, nincs benne semmi meglepő, ők mindig is ilyen "kulturáltan" fejezték ki a véleményüket. Az viszont már sokkal kínosabb, hogy a magyar közszolgálat mindezt élő-egyenesben röpítette világgá, de legalábbis ezt a képet továbbították Izraelbe. Nesze neked magyar országimázs… Mert beszélhetünk csúnya bakiról, technikai hibáról, de amikor az utóbbi hetekben a nemzetközi sajtóban lényegében csak frissen és kevésbé frissen felfedezett magyar háborús bűnösök kapcsán esik szó Magyarországról, akkor a himnuszos malőr bizony menthetetlen vizuális öngól.
Egyébként a nagyon gyenge színvonalú meccs végeredménye 1:1 lett, de a játékot - és a közvetítést - látva inkább a magyarok érezhetik vesztesnek magukat.
X X X
Rami Zur és Fazekas Krisztina
Mindkét közvetítésben jól láthatóan hatalmas transzparenst lengettek a szurkolók a Puskás Ferenc Stadionban. Három nappal a londoni olimpia után, a válogatott meccs kezdetén "2012-es Magyar Olimpiai Csapat, büszkék vagyunk rátok!" felirattal köszöntötték a magyar olimpikonokat, köztük azt a Fazekas-Zur Krisztinát is, aki a kajak négyesben aranyat nyert Magyarországnak. Nem tudom, hogy a B-közép ultramagyarjai mit szólnak ahhoz, hogy a nagyszerű sportoló sikeres olimpiai szereplését egyértelműen és nyíltan izraeli férjének, Rami Zurnak tulajdonítja, aki edzőként felkészítette és lelki társként elhitette vele, hogy képes a győzelemre.
Nehéz lesz ezt megemészteni, mint Szegedi Csanád coming outját…
Nehéz lesz ezt megemészteni, mint Szegedi Csanád coming outját…
RSS Feed