A nagy közel-keleti háborús készültségből mi is kivettük a részünk. Felfegyvereztük a kibuc önkénteseit és gyerekkatonákat állítottunk csatasorba, hogy megvívjuk Ein Gev első vízi csatáját. Vér nem, csak víz folyt - az viszont hektoliter számra.
Megirigyeltük a tel aviv vízi parádét és kicsiben megcsináltuk a saját falusi változatunkat. Nem kell nagy dologra gondolni, kerti gyerekmedencéket, lavórokat és kádakat állítottunk hadrendbe, két kemény óra alatt slaggal megtöltöttük őket és már mehetett is a haddelhadd. Az ilyen módon kijelölt harctéren legnagyobb csapattesttel az Ein Gevben ideiglenesen tartózkodó önkéntesek képviseltették magukat. Rajtuk kívül erős hídfőállásokat építettek ki az óvodás gerillaharcosok, akik a csata megkezdése előtt szisztematikusan befészkelték magukat a medencékbe és ügyesen pancsoló gyerekeknek álcázták magukat. Akadt még néhány szülő, aki próbált decens megfigyelő állást felvenni, ez azonban reménytelen vállalkozás volt megfelelő védelmi vonalak hiányában. Többségük az első lövések után berezelve visszavonult a pálmafák nyújtotta árnyékos fedezékbe, néhányan azonban kitartottak és huszáros rohamokkal állták a sarat a kemény túlerővel szemben.
Az imént felvázolt aszimmetrikus hadviselésnek és az állandóan változó szövetségi viszonyoknak köszönhetően helyenként izgalmas háborús helyzetek alakultak ki. A körülbelül egy órás összecsapás során az járt a legrosszabbul, aki silány kínai műanyag vízipisztolyokkal próbált harcba szállni, ezek tűzereje amúgy is kicsi és pillanatok alatt tönkre mentek. Eggyel tovább húzták azok, akik pumpás vízipuskával vették fel a küzdelmet. Ezekből aztán jött, ami a csövön kifért, de a viszonylag kis űrtartalom miatt piszok sokszor kellett vizet vételezni, ami harci helyzetben sebezhetővé teszi a fegyver tulajdonosát. Az igazi spílerek nem aprózták el, vödrökkel estek egymásnak. Kezdeti erőfölényük azonban hamar elúszott, miután a medencékben már nem volt annyi víz, hogy hatékonyan meg tudják tölteni a 10-15 literes ibrikeket. Ilyenkor jött el azok ideje, akik tejkiöntővel és ételes dobozzal osztották a "hideg" zuhanyt.
A képeket kivételesen nem én, hanem Ariel barátunk készítette, még több fotó itt látható
Az első ein gevi vízicsata résztvevői az utolsó csepp munícióig lőtték egymást. A harci játék sikerét mutatja, hogy a medencék "kiszáradásét" követően csak úgy záporoztak felénk a visszavágó vonatkozó kérdések. A csata lefolyását látva minden esély megvan a revansra.
RSS Feed