mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Elhagytuk az utazó magasságot

10/7/2013

4 Comments

 
Röpke tíz napig ismét Magyarországon vendégszerepeltünk. Eleve sűrű program várt ránk és még ezt is sikerült tovább súlyosbítanunk, miközben valóban említésre méltó extra dolog kevés történt velünk.  De így is megkönnyebbülés volt 10 hajtós nap után visszacsöppenni a "kibucszanatóriumba" vágni a centiket.
Az egész utazás úgy indult, hogy a reptér felé vezető utat Ráchel végig pityeregte, mondván úgy fog hiányozni neki a kibuc és hevesen alkudozásba fogott, hogy inkább csak két-három napra távozzunk vagy annyira se. Aztán persze eszébe sem jutott Izrael. Ez csak azért volt "családtörténeti" pillanat, mert nyilvánvalóvá vált, hogy ötéves korára jól fejlett tér-idő érzékre tett szert. Eddig ugyanis mindössze a tegnap-ma-holnap idősíkot érezte, illetve Ein Gev annyira egybefolyt a magyar fővárossal, mintha csak a kibucunk Nagy-Budapest elővárosa lenne. A történtek alapján úgy tűnhet, mintha kedvenc nagylányunk mindenhol otthon érezné magát, valójában most jött el az ideje, hogy önálló tartalommal töltse meg az "otthon" fogalmát, amit mi például nem akartunk sarkosan definiálni, mert megelégedtünk azzal, hogy az "otthon", a "haza" ott van, ahol mi vagyunk. Mostantól ez a leegyszerűsítés egyre tarthatatlanabb lesz és figyelemmel kell lennünk arra, hogy tőlünk függetlenül ő hol érzi magát otthon.
Speciel én fél év után most sem éreztem magam túlságosan otthonosan a saját szülőhazámban. Hogy miért azt most nem írnám le újra, megtettem az előző látogatásaink kapcsán itt és itt. Nagyívű megfigyelésekre amúgy sem volt időm, amit megtapasztaltam az pedig nem adott okot a bizakodásra. Az egész utazásunkkal tulajdonképpen elindítottuk a visszazsilipelés folyamatát. Elhagytuk az utazómagasságunk és lassú süllyedésbe kezdtünk a nagy büdös magyar valóságba, ahová úgy egy év múlva fogunk landolni. Csak egy példa hová készülünk visszatérni: iskolakeresésben voltunk, merthogy Ráchel jövő szeptemberben elsős lesz. Sok furcsa hír jutott el hozzánk a közoktatás átalakításáról, amire rá is kérdeztünk az iskolákban. Rendre az a válasz jött, hogy "oh, hát ezt nem kell olyan komolyan venni, úgyis azt tanítok, ami nekem tetszik és különben is a tanár személye a fontos". Megnyugtató, mi?! De ugyanezek a "lelkes partizánok" nyilvánosan már nem álltak ki és emelték fel a szavukat a gyerekeinket is sújtó lehetetlen dolgok ellen, benyelték a biztonságot ígérő pedagógus pályamodellt, amiből annyi már látszik, hogy nem lett nagyobb a tanári fizetés csak a kiszolgáltatottság és a gyerekek óraszáma nőtt… Hiába na, ott ahol az önámító összekacsintásnak ilyen nagy hagyományai vannak az alatvalóképzés is jó kezekben van… Meglehet velem van a baj, mert Zsófi egészen otthonosan mozgott a magyar valóságban, neki megvan az a jó képessége, hogy nem akad fenn hétköznapokat mérgező faszságokon - leköti a család és a karrier a többi meg olyan külső adottság, amit túl kell élni.
Villámlátogatásunk apropóját egyébként Zsófi patológus konferenciája adta, minden mást e köré szerveztünk. A szakmai rendezvényből én leginkább csak az őszi Balatont élveztem és a wellnesst Leával, aki tündérien lubickolt a gyerekmedencében pont kétszer negyven percen át. De a lényeg, hogy Zsófinak tartalmasan alakult a háromnapos fejtágítás. Sőt, még mázlija is volt, mert a konferencia végén egymillió forintos szoftvercsomagot nyert! Kár, hogy a hiper-szuper programot csak egy uszkve 16 milliós kütyüvel együtt tudná használni, az meg momentán hiányzik a sztetoszkópja mellől. Viszont karrier építési célokból gálánsan felajánlotta a nyereményét az intézetének, akik szerintem az év támogatói díjra is felterjesztik a SOTÉ-n.

Szavakban ott vagyunk

Volt szerencsém jelen lenni a Zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában című konferencián, amit a magyar parlamentbe szervezett a Tom Lantos Intézet. Ez amolyan "mindenki ott van, aki számít" esemény volt, nem is értettem igazán, hogy miért is hívtak meg. A vendégek láttán úgy éreztem, hogy egy barátságos zsidó panoptikumba csöppentem -  tíz évvel ezelőtt lényegében ugyanezek az arcok néztek vissza rám. Időhiány miatt a konferencia protokolláris részén voltam csak jelen, ahol felszólalt Yair Lapid magyar származású izraeli pénzügyminiszter is.
Sokatmondó volt, ahogy odalépett a szónoki emelvényre (ez sajnos nincs a videón), majd egy pillanatra körbenézett a díszes teremben - lehet, hogy csak én láttam ebbe bele, de nekem úgy tűnt átfutott rajta, hogy ha nem úgy alakult volna a történelem ahogy, akkor itt is miniszter lehetett volna. Egyébként kitűnő beszédet mondott, amiben többek között felhívta a vendéglátói figyelmét a magyar állam szerepvállalására a Holocaustban.
 A program szerint felszólalt volna Orbán Viktor is, de aznap lesérült és nem sikerült besántikálnia, hogy elmondja, amit helyettese, Navracsics Tibor korrekten megtett a magyar kormány nevében: a magyar állam felelős azért, hogy zsidó polgárait egykor elpusztították. Ez tiszta beszéd volt, kár hogy a gesztusból következő dolgok a kormányzás során már kevésbé nyilvánvalóan jelenik meg. Nem sokkal később felszólalt a görög külügyminiszter-helyettes, aki azzal kezdte a mondandóját, hogy épp most tartóztatták le a görög parlamentben ülő, nyíltan újnáci párt vezetőségét, amivel teljes joggal standing ovationt söpörhetett be. (Ugyan példaértékű a dolog, de azért ebből az is következik, hogy a hellének körében picit jobban tombol az antiszemitizmus, mint Magyarországon. Ami persze nem menti fel a magyar nácikat és barátaikat, de kicsit helyére teszi azokat, akik évtizedek óta mantraszerűen hajtogatják, hogy Magyarországon Európában egyedülálló módon növekszik az antiszemitizmus.)
Azért én sem csak Leával lógattam a lábam, október 1-ére konferenciát szerveztem a terrorról az Izraeli Kulturális Intézetbe. Bevallom kicsit nyögvenyelősen ment a szervezés és picit féltem is, hogy az általános téma keveseket fog meg. De szerencsére tévednem kellett, a negyedik általam szervezett Kidma konferenciára is telt házat produkáltunk.

Képtelenül

Mint az látszik e poszthoz nem tartoznak saját fotók. Sajnos a fényképezőgépem épp az utazás előtt krepált be, szervizben parkolt míg mi otthon voltunk. Emiatt gyakorlatilag egyetlen kockát sem kattintottam. De aggodalomra semmi ok, a gép megjavult!
És ami fontosabb nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk mind az előadóktól, mind a résztvevőktől, pedig annyira megcsúsztunk időben, hogy én szégyelltem magam miatta. Mit mondjak, a kibucos intellektuális magányomat egészen bearanyozta a siker és már most a következő konferencián töröm a fejem.
Az egész hazaruccanásunkat leginkább Ábel és Ráchel élvezte. Ők hol velünk, de még inkább a nagyszülőkkel voltak, akiket alaposan igénybe vettek. Élvezték a kényeztetést, a kibucban elérhetetlen programokat, a változatosságot. Nekik Budapest a pompás játszóterek városa, ahol végeláthatatlan villamosok és mozgólépcsők járnak és ahol annyi kakaós csigát és kölesgolyót ehetnek, amennyi beléjük fér. Nekik ennyi is elég a boldogsághoz. Miután 10 pörgős nap után beestünk Ferihegyre Ráchel azért szipogott, mert Budapestet nem akarta hátrahagyni. Aztán azzal a megállapítással törölte le az utolsó könnycseppét, hogy nehéz eldönteni, hogy itt vagy ott érzi jobban otthon magát. Mindenesetre másnap boldogan szaladt második otthonába, a kibucos óvodába, hogy Pilóta keksszel kínálja meg kisbarátait és megossza velük káprázatos magyarországi élményeit.

Légikutyakisérő

Az előzmények után érdemes megemlékezni az utazásunk körülményeiről is. Wizzel utaztunk és most szerény késéstől eltekintve normális utunk volt oda és vissza egyaránt. Az viszont vicces volt, hogy visszafelé ugyanaz a  hölgy volt a vezető sztuárdesz, mint aki fél éve a visszafordulásunk után megtagadta a víz kiosztását, hogy a többi vele kapcsolatos kellemes élményt ne is említsük… Egyetlen apró jelét adta csak, hogy tulajdonképpen pályát tévesztett. Miután Ben Gurionon landolt a gép és komótosan gurult a csőhöz az izraeliek jó szokásukhoz híven elkezdek felállni, leszedni a csomagjaikat. Biztos van valami szabály, hogy ez miért égbekiáltóan veszélyes, de szerintem mindennapos élethelyzet, ami felett vagy szemet huny a személyzet vagy megpróbálja tapintatosan kezelni. Na ez úgy sikerült, hogy a hölgy a hangosbeszélőn keresztül egyre ingerültebben utasította helyre a renitenseket, a végére kicsit olyan kutyakiképzős stílusban, ami jól passzolt a decens germán szőkeségéhez. Az persze már nem izgatta, hogy az ilyen jellegű fellépésről az izraeli utazóközönség egészen másra szokott asszociálni…

Kapcsolódó cikkek:

  • Ismét szárnyra kapunk
  • Budapest, te drága
  • A dolgok állása
  • A Budapest-Budapest-Tel Aviv járat
4 Comments
mira
10/8/2013 04:15:57 pm

tenyleg szomorunak látod az iskolat altalánost gyerekeidnek???Az azert teny magyar oktatas alsoba es közepiskolaban fenyevekkel jobb nint az israeli fényevekkel bizony!!!!!Israelben az ált iskola hogy is fogalmazzak csak van......és kész....NEM véletlen te is hazaiban gondolkodsz.....magyar oktatas sokal jobb ezt batran állitom....illedelmességről nem is beszélve és viselkedésről..,...amugy meg nem ertelek agymosás államilag mindenhol van ahogy vallás oktatás is stb szóval nem értem mi a baj ezzel

Reply
szerző
10/8/2013 05:14:21 pm

Nem kifejezetten magyar iskolában gondlokodunk, az egy adottság, ami a lakhelyünkhöz kötődik. Felfogás kérdése, hogy hol nevelik és tanítják jobban a gyerekeket. Speciel engem hideg rázott ki, hogy felállva köszöntöttek minket a gyerekek a tanteremben, de ismerem a szemtelen izraeli gyerekek stílusát is... Ugyanakkor az izraeli gyerekeknek van véleménye és kiállnak érte, ez a rendszer, a kultúra és a nevelők attitűdjének a következménye. A végeredményt lehet neveletlenségnek is hívni, de hogy a magyar közoktatás "termékeivel" ellentétben nem lesznek jó alatvalók az biztos. A posztban általam leírtak egybként sokkal inkább a magyar tanári kar kritikája, akik behódolnak és nem mutatnak személyes példát (dugma isit, ahogy a héber mondja) a gyerekeiknek polgárságból, mert jobbára maguk sem tudják, hogy mi az.

Reply
Gabor
10/8/2013 04:26:37 pm

A végéhez: néhány napja el-al gépen érkeztem tel-avivba. Az izraeli utasok itt is már idő előtt felálltak és pakoltak. Nagyon szigorúan szóltak itt is, és azt is bemondták többszür hogy addig nem megy tovább a gép, amig le nem ül mindenki. Kollektív büntetés? Talán erről is valami eszünkbe jut.

A repülő hatalmasokat tud hírtelen fékezni lassú gurulás közben is. Csak az biztonságos, ha az utasok ülnek és be vannak kötve.

Reply
szerző
10/8/2013 04:55:01 pm

A veszélyességben nyilván igazad van, de bevallom eddigi repülős tapasztalataim közül kimaradt, hogy ennyire rigorózusan és keményen utasítottak volna helyre utasokat. Míg mondjuk az indulás előtti ültetésnél mondjuk így bedobják a törülközőt a wizzes kisérők. Nyilván az nem veszélyes és a konfrontációt is jobb kerülni, inkább szívjon mindenki...
De ahogy írtam is nem a szabállyal van, hanem a hangnemmel. Lehet ezt szépen is és akár oda is léphetett volna az egy-két utashoz, akikről szó van és személyesen is megkérhette volna őket, hogy foglaljanak helyet. Ez stílus kérdése és én ezt nehezményeztem.

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©