Megszokásból, automatizmusból vagy szimplán jobb híján sokan kívántak nekünk kellemes karácsonyt. Nincs ezzel semmi baj, hisz a nyugati világban ez rendjén való decemberben, még ha mi ilyenkor tájt hanukázunk is. Ez otthon extrém szokás, itt Izraelben a legtermészetesebb dolog. Nem úgy a karácsony! Názáretbe kellett utaznunk, hogy egy nyamvadt karácsonyfát lássunk. Az is mű volt…
Télapó itt van...
Az igazat megvallva jól megvagyunk a karácsonyi mizéria nélkül. Viszont attól, hogy az ünnep spirituálisan nem hoz lázba minket még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a Szentföldön milyen a karácsony. Ezért vettük célba karácsony másnapján a hozzánk legközelebb eső alapvetően keresztény várost, Názáretet. Amely ugyan nem Betlehem, ahol Jézus született, viszont az Újszövetség szerint itt fogant (vagy legalábbis itt vette hírét Mária), tehát mégiscsak releváns hely karácsony táján.
Villámlátogatásunk során épp csak érintettük az Angyali Üdvözlet templomát, valamint a környékbeli bazársort, szóval nem caplattunk végig a városon.
Villámlátogatásunk során épp csak érintettük az Angyali Üdvözlet templomát, valamint a környékbeli bazársort, szóval nem caplattunk végig a városon.
Ezzel együtt az lejött, hogy már Názáret sem a régi, úgy értem már nem csak keresztény, sőt. Izgulni azért nem kell, Názáret továbbra is a kereszténység bástyája, csak az egyre szaporodó minaretek zavarják erősen a kilátást… Mostanában ettől szexi ez a város.
Sex in Nazaret
Hogy ezért vagy másért, mindenesetre karácsony szempontjából némiképp csalódás volt Názáret. Az Angyali Üdvözlet templomában ottjártunkkor épp arabul miséztek. A bazi nagy bazilikában a reggeli órákban mérsékelt érdeklődés és nagy áhítat volt. Mivel minket kevésbé csapott meg a tömjénfüst, ezért a templom szemrevételezése után illedelmesen távoztunk az ökumenikus bazársorra. Ahol tele volt minden bolt karácsonyi kacatokkal, de ki akar "made in China" feszületet venni egy igazhitűtől?! Mindegy, amúgy sem mi voltunk a célközönség, bár mit tagadjam a gigantikus mennyiségű télapócsoki erősen kísértésbe ejtett.
Osztrák minőség
A kóstolástól csak az tartott vissza, hogy a sógoroktól raklapszámra importált csokibevonós télapók, ránézésre épp olyan pokoliak voltak, mint a magyar változataik és ezen a tényen az sem változtat, hogy Názáretben majszolhatja el az ember. Elvégre attól, hogy hazai ízekre vágyunk még nem kell leadni a kulináris öntudatunkból!
Fűszer és lélek
Ezek után talán nincs abban semmi csoda, hogy Názáretben egy hatalmas fűszerkereskedés dobogtatta meg a szívünk legjobban. A kismillió általunk ismert és soha nem látott fűszertől roskadozó bolt egyáltalán nem unikális itt a Közel-keleten, viszont annál nagyobb élvezet beleszagolni egy ilyen fűszerüzlet levegőjébe. Ezt a hamisítatlan (íz)világot még izgalmasabbá tette, hogy a beszűrődő harangszó közepette fejkendős lány mérte a majorannát és a rozmaringot, miközben a sarokban pislogott egy nyamvadt műfenyő. Ahogy elnéztem fűszerbolt vallási sokszínűsége a vásárlókon is tükröződott: az itt beszerzett ételízesítőkből készülhet karácsonyi ünnepi ebéd, kóser remek vagy épp isteni arab ételköltemény is. Ha a vallások nem is, az ízek legalább harmóniában vannak! A Názáreti születésnapján szerintem már ez is nagy dolog - ennél jobbat kétezer éve nem tudtak kifőzni.
RSS Feed