mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Ünnepsoroló 1.

6/1/2011

1 Comment

 
Van abban valami jelképes, hogy pészah – vagyis az egyiptomi kivonulás – ünnepén hagytuk magunk mögött Magyarországot és Izraelbe érkezésünk után néhány nappal tartották az ország függetlenségének az ünnepét. Picit összecsúszott a mi nagy utazásunk és a történelmi lépték. Persze csak a szimbolikus tér-idő görbületben, mert a dolgok azért mégsem körülöttünk forognak.

Egy-egy kisebb közösség ünnepi szokásain keresztül képet kaphatunk az egész társadalomról, bár ez akár csalóka is lehet. Izrael esetében pedig biztosan az, mivel itt rengeteg féle közösség keveredik, amelyek ugyanarról akár homlok egyenest mást gondolhatnak. Vagy ugyanazt gondolják, de tökéletesen másképp élik meg. Mi egy szekuláris (nem vallásos) kibucban lakunk, ahol a zsidó ünnepek megtartása viszonylag jelzés értékű, spirituálisan nem valami túlfűtöttek, hogy finom legyek... Ugyanakkor az állami ünnepek láthatólag kiemelkedő jelentőséggel bírnak, ami K.európai szemmel furán hat. A megérkezsünk utáni napokban több közös megemlékezés és ünnep jött. Közösségi beágyazottságunk nem lévén, ezeket kvázi kívülállóként figyelhettük meg.

Az előző posztban már említett Jom Haacmautot (függetlenségi napot) közvetlenül két emléknap előzi meg: Jom Hasoá (Holocaust emléknap) Jom Hazikaron (hősök napja). Mindkét alkalommal közös megemlékezést tartottak a kibucban, de valahogy nem ugyanaz volt a viszony a gyásznapokhoz.

A Holocaust emléknapot a kibuc legnagyobb termében, a menzán tartották. Már a helyválasztás is szerintem beszédes, én legalábbis méltatlannak tartom hatmillió áldozathoz. A zsúfolásig teli teremben ülők zöme (közelről-távolról) családilag is érintett, láthatólag megrendültek voltak, de mégsem volt az az áhitat, amit vártam. Sokkal inkább értetlenséget érezékeltem a gesztusokból és nem a személyes gyászt. De, ami nekem a legfurább volt, hogy a műsorból kimaradt a Kaddis - volt viszont Hatikva (izraeli himnusz), ami a zsidó államban adekvát.
A Holocaust naphoz képest nekem úgy tűnt, hogy Jom Hazikaronnak, az izraeli katonák emléknapjának jobban megadták a módját. Pedig a szabadtéri előadóhelyen hasonló volt a koreográfia (visszaemlékezések, kisfilm, örökmécses, Hatikva stb.), mint a menzai Holocaust napon. Azzal a különbséggel, hogy minden sokkal katonásabb volt és félárbócra engedték a lobogót. Ezt az estét érezhetően őszinte átéléssel gyászolták a jelenlévők. A megrendülés kiváltképp jogos, hiszen az elmúlt évtizedekben különböző katonai akciókban tucatnyi kibucnyik veszett oda – nyilván mindenkinek van rokona, barátja köztük, meg amúgy is szinte mindenki volt katona tudja, milyen veszélyeket rejt az angyalbőr.
Mindkét eseményen fotóztam (a képek a mellékelt galériákban láthatók) és mivel megszoktam, hogy nem egy helyből rögzítem a történéseket, hanem a legjobb beállítást keresem, ezért kedvem szerint mozogtam a ceremóniák alatt. Ebben nem vagyok szívbajos, ha úgy látom jónak, akkor a színpadra is felmászom. Talán ezért is szúrhattam szemet egyeseknek, mert másnap jött kéztördelve a helyi összekötőnk, hogy többen morcogtak neki, amiatt, hogy a Hatikva alatt nem velük feszengtem, hanem kattintgattam. Megjegyzem cseppet sem voltam tiszteletlen és a mellettem álló kibucfotós is épp úgy nyomkodta a masináját, de velem ellentétben őt valószínűleg már megszokták.
Ez az érzékenység azonban értelmezhetetlenné vált számomra a másnap esti Jom Haacmauti dzsemborit átélve (ezen hívtak ki minket a színpadra bohóckodni). A programról csak annyit, hogy az előző nap félárbócra engedett zászlót felvonták (tök logikus), majd különböző, kibucnyikokból álló vidám performanszok jöttek (változó színvonal) és végül – épp úgy, mint nálunk augusztus 20-án - tűzijáték tette még ünnepélyesebbé a ceremóniát, amit aztán össznépi grillezéssel koronáztunk meg. A nagy örömködés közben - ami mégis csak Izrael Állam legfontosabb ünnepe – hogy hogy nem elmaradt a himnusz! Azt még értem, hogy engem cseszegetnek, hogy nem adom meg az elvárt tisztetletet. Ez rendben van. Na, de egy olyan patrióta társadalomban, ahol a világ legtermészetesebb dolga kizászlózni az autótól a kutyaólig mindent, hogy fordulhat elő a nemzeti himnusz elhagyása a függetlenségi napon!?

Nem feszegettem a dolgot, nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha visszalőnék. Én két dologra tudok gondolni, vagy dramaturgiai hiba volt, vagy pedig a hősök napja és a másnapi függetlenség nap olyan szorosan egybe tartozik, hogy elég egyszer felhangzania a Hatikvának.
1 Comment
Judit
6/1/2011 06:05:22 pm

izraelben nem szokas a himnusz hallgatasa, eveig eltem izraelben de en meg sose hallottam aaz izraeli himnuszt

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©